Csütörtökön meg fogunk fagyni! Azt hiszitek, hogy most viccelek?! Majd, ha valakit reggel a Moszkva téren a saját leheletemmel kell kiolvasztanom, akkor majd átértékelitek kicsiny, pondró életeteket, mely nem ér többet, mint a Donna.hu. Gatitát meghívták, regisztrálta is magát, fel is tette a képeket, a macsók rá is kattantak, írnak is elmés kommenteket. Mondjuk némelyik egész jó, csak érződik belőle, a köcsög vagyok, de azért megmondom stílus. Ezen felbátorodva, minden lelki erőmet összeszedve regisztráltam oda. A regisztrálás tele volt izgalommal, most várom, hogy szebbnél szebb facér csajok pontozzák a tökéletes külsőmet. Amihez rendes képek kellenének, de nincsenek. Ha sikerül elegendő pontot összeszednem, akkor majd jól reagálok az elmés kommentekre, hátha kinyílik a csipájuk. Vagy alulmaradnak egy szópárbajban. Utóbbit nem kétlem, de nem akarok nagyképűnek tűnni, hiszen módfelett szerény gyerek vagyok.

Tegnap délutánra sikerült befejeznem a GTA IV cikket. Nemsokára olvasható lesz a GameCON-on, várjuk, hogy a főszerkesztő úr cselekedjen. Ma délelőtt átgondoltam, hogy mit írtam le, és rájöttem, hogy néhány dolog, ami fontos lenne, hiányzik a cikkből. Ettől függetlenül jó lett az a cikk, de jobban át kellett volna gondolnom a dolgot, akár többször átírni. De akkor egy kisregény kerekedett volna ki belőle, nem tudtam volna abbahagyni hat oldalnál. Ha kikerül az oldalra, azonnal linkelem.

Nem tudom, hogy mi történt folyó hónap ötödikén, de 256 egyedi látogatót sikerült regisztrálnia a statisztikának. Azóta visszaállt a jelnlegi stabilnak mondható 60-70 közötti számra. Ami nem olyan rossz, de örömmel látnék még egy nullát mögöttük. Persze ehhez leginkább egy Hank Moody-nak kellene lennem. Ehhez elsősorban át kellene magamat kereszteltetni. Utána írnom kellene egy könyvet, amiből csinálnak egy filmet és ezt az emberek imádják. Könyvet írni meg kinek van kedve, ennyire nem vagyok betűbuzi. Néha már egy egyszerű bejegyzés megírása közben is nehézségekbe ütközök, nem jön az ihlet, nem érzem úgy, hogy írnom kellene, pedig sokszor lenne miről. Jártamban keltemben látok olyanokat, amiről tudnék írni, sőt, kellene írni. De mikor oda érkezek, hogy írjak, akkor mindig valahova máshova lyukadok ki, ami sokkal jobban leköt, nagyobb kikapcsolódást nyújt, mintha kiírnám magamból a gondolatokat. Ez a kedvetlenség leginkább akkor jön elő, amikor cikket kellene írni egy játékról, ami belepottyant a gyűjteményembe. Így volt ez az elmúlt 3 hétben is, amikor minden nap arra készültem, hogy megírom a GTA IV cikket. A vége az lett, hogy ma, amikor még világosabb volt, nem szürkült be ennyire az ég, nekifogtam, és 80%-ban elkészültem vele. Remélhetőleg holnap, mire elrajtol a Formula-1, elkészülök vele.

még a múlt héten Szerdán. És bejött. Már egy hete fogyaszthatok legálisan alkoholt kicsiny sárgolyónk minden országában. Amelyikben mégsem, oda egyértelműen el sem akarok jutni. Ennek örömére folyó hét hétfőjén 2 hónap kihagyás után elmentem egy átmozgató edzésre. Azóta csodálom magam, hogy még életben vagyok. De sebaj, holnap újra befizetem magam Pesten, kell a fejlődés, ez a mostani állapot nem elégíti ki az igényeimet. Gatita is velem tartott eme nemes alkalommal. Azóta újraértelmezte a sétálás és lépcsőzés szavakat. Kedd este szerény összejövetelt rendeztem a tiszteletemre, ahol olyan személy is megjelent, akit már Október óta nem láttam. Jó volt újra találkozni vele. Néhányan eljöttek megnézni milyen is egy igazi partyfészek és milyenek az igazi party face-ek (idióta magyar szójáték).  A buli jól sikerült, a megjelentek egyöntetűen jól érezték magukat (egyesek nagyon is jól), ismétlést kérnek erre a nyárra. Erről biztosítottam őket, de akkor nem leszek hajlandó betölteni a 22-t.

A kedd estig tartó nyarat az eső szerda reggel elmosta. Azóta én a könnyeimet törölgetem, míg a gabonamezők oda és vissza vannak. Gondolom én, mert csapadék mostanában, értékes formába nem érkezett. Mert az, hogy a tornádó és a jég eltűntet mindent az nem fér bele az értékelhető kategóriába. Legalábbis a pozitívba nem.

Holnap reggel újra felcaplatunk a fővárosba, hogy élvezzük annak áldásos hatásai. Mint például szórólapozás, tömegközlekedés és kosz. Valójában ma akartunk menni, de olyan jó aludtunk az éjjel, hogy badarság lett volna elrontani egy autózással a dugóban. Holnap szívesebben rontjuk el, a péntekek úgyis szépek. Aztán a Számvitel vizsgaeredmény még el tudja rontani.

Szombaton majdnem otthagytam a C&A-ban tízezer forintot. Aztán átgondoltam az előttem álló nyarat és hónapokat, majd rájöttem, hogy most nem fogok otthagyni ennyi pénzt egy nadrágért és egy ingért. Úgyis otthon van egy Karácsonyra kapott nadrágom, amit még nem varrattam föl. Az ingből meg úgysem volt a méretemben. Egyébként, ekkor konstatáltam kitörő örömmel, hogy nálam is nőttek alacsonyabbra férfiak. Mert az S-es ing igencsak feszült a pár hónappal ezelőtt még kisportoltnak nevezhető felsőtestemen. Főleg vállban volt kicsi, nem is nagyon mertem benne mozogni, nehogy elszakítsam. A nadrág nagyon tetszett, igaz csak egy általános fekete nadrág volt, szélesíthető lábrésszel, sok zsebbel... Így csak egy boxert vettem. Majd járkáltam a Nyugati Végben, hogy percek múlva visszainduljak az ifjú modellekért az Oktogonra.

Útközben elmélkedtem azon, hogy csak vissza kellene már tolni a testemet a konditerembe, mert ez így nem állapot, hogy összesek, mint a Maratoni csata hírnöke. December közepén teljesen büszke voltam magamra, hogy milyen szépen fejlődök, pont így terveztem már évekkel ezelőtt is, csak sosem sikerült elérni ezt a célt. Minden bizonnyal kitartás hiányom volt. De a 3 hónapos, magányos edzés meghozta a gyümölcsét, ha akkor nem hagyom abba, most korrektül néznék ki. Nem mintha most ocsmánynak tartanám magam, de izomzat ügyileg nem vagyok sehol. Például a hasizmaim a múlt homályába kellemes zsírpárnák alá merültek. Elmélkedésem következménye az lett, hogy holnap, ha minden elem úgy akarja veszek egy bérletet és halálba gyúrom magam. Persze ehhez azt is jó lenne tudni, hogy mikor költözünk, mert akkor úgy veszek bérletet. Ha egy hónapon belül mert a lakásban alszunk, akkor mondjuk egy 10 alaklomra szóló bérletet veszek. Ha később, akkor havi diákot.

Az elmélkedés oka, hogy az új lakástól nagyjából 500 méterre van egy konditerem. Egy kilométeren belül kettő is, ezeket kell majd felmérni, ha bebizonyosodik a költözés. Kiegészítés: a múlt hét elején problémába ütköztünk, de anyu munkáltatója és főnöke igen segítőkészek, így 2 hónap múlva, vagy 2 hónapon belül, vagy már a jövő hónapban a bank utal, és mi örülünk. Ha valamilyen csúnya oknál fogva mégsem jönne össze a dolog, amire az esély jelenleg kicsi, akkor nem tervezgetnék itt a bérlettel, simán megvenném a havi bérletet és járnék oda.

Tárgyalt nap délutánján 14:56-kor indult a vonatunk Kőbányáról. Teljesen logikusan, majdnem egy órával hamarabb elindultunk a vonathoz, a megállóban voltunk a busz megérkezése előtt 3 perccel. Majd vártunk. A busz nem jött. Vártunk tovább. A busz továbbra sem jött. Némi várakozás után, öt perc késéssel a busz megérkezett. Nagyjából 150-es vérnyomással a tarsolyunkban felszálltunk a buszra és hasítottunk az Örs vezér tere felé. Természetesen az összes addigi megállóban megálltunk, mindenhol jó sokáig vártunk, hogy mindenki fel és leszálljon. Az Örsre érve megállapítottuk, hogy 85-ös busz csak 7 perc múlva indul, az előző 3 perce ment el. Rövid fejben deriválás után kiszámoltam, hogyha nem késik a busz, akkor elérjük az előzőt, nyugodtan kiérünk Kőbányára, megvesszük a jegyet, felszállunk a vonatra, minden jó. Persze pont a vonat indulása előtt 16 másodperccel értünk oda, még le sem ültünk, a vonat már elindult. Jegyünk nem volt, ki kellett találni, hogy Ferencváros után mi a következő megálló, hogy onnan kérjünk jegyet. Pesterzsébet volt, onnan kértem a jegyet, a kalauz kolléga nem is problémázott, szó nélkül adta. Sajnos km besorolása megegyezik Ferencvároséval, így a jegy ugyanannyiba került. De még így is jóval olcsóbb, mint Kőbányáról. A diáknál 135 HuF a különbség és odébb van vagy 5 km-rel. Nem logikus ez így.

Nagyjából két hete történt, hogy Gatitával romboltunk a városban, amikor is, mint jó polgárok, elvettünk egy szórólapot, ami arra hívta fel a figyelmünket, hogy egy modell és divat stúdió új arcokat keres. Szívem párjának szeme felcsillant, már látta is magát a címlapokon, óriásplakátokon és egyéb reklámfelületeken. Belegyeztem a dologba, másnap feladtuk a levelet a válaszborítékkel, ahogy az instrukcióban szerepelt. A következő hét végén kaptuk is a levelet, hogy szombaton délelőtt mehetünk a megbeszélésre! Éljen! De nem leszünk Budapesten, át kellene tenni az egészet máskorra. Fel is hívtuk a személyt, hogy gebasz van a palacsintával, mi tévők legyünk? Megnyugtatásul közölte, hogy ezen a héten szombaton mehetünk ugyanúgy.

Ma el is jött a nap, öcsémet is beszerveztük (bár minek?), így hárman, egymás kezét fogva (én a lányét, ő az enyémet, öcsém meg a sajátját) elviharoztunk a helyszínre, mely nem volt máshol, mint a Nyolcszögnél. Odaérve a lányok fiúkhoz mért aránya magasabb volt az átlagnál. Egészen pontosan ketten voltunk fiúk és négyen lányok. Természetesen, ahogy a természet is megalkotta a törvényeket, (hiszen a férfiak elkezdtek lemászni a fáról, a nők meg leestek...) hölgyeké az elsőbbség alapon a hölgyek mentek be. Nagyjából két órával később minket is behívott a szimpatikus őszhajú fiatalember, hogy beszéljük meg a dolgokat. Elsőként felvázolta, hogy nem érti, Gatita miért nem modellkedik már vagy 6 éve. A kérdést megválaszoltam, hogy szegénynek az önbizalma és magáról alkotott képe 20 év alatt a sárba lett tiporva. Ezt két év alatt nem lehet felépíteni, kell egy kis idő és támogatás. Bővebben majd Gatita ír a dologról, nem folynék bele mélyebben a dologba. Vissza is a blog főhőséhez, mi történt vele és öccsével. Öcsémről kiderült, hogy fotózik is, amin meglepődtem és sírtam, erre az úrnak felcsillant a szeme, legközelebbre hozzon magával képeket! Mert lesz legközelebb, hiszen a gyerek jól megnőtt, valamit ki lehet belőle hozni.

Ezek után én bevallottam, hogy csak Gatita miatt jelentem meg a helyszínen, a modellkedés nem érdekel, csak abban az esetben, ha valaki meglát és azt mondja, hogy én leszek a világ következő férfi topmodellje. Meglepő módon nem volt ilyen ember a közelben, szóval a modellkarrierem itt zátonyra is futott, várjuk a dagályt. Ami aszály képében fog megjelenni a modellszakmában...