Tisztelt olvasóim, nem olvasóim, humanoidok és egybegyűlt bot-ok (különösen a Google és Yahoo)!
Örömmel tudatom mindenkivel, hogy most kedd este van, a közvilágítás már üzemel, az idő kellemes, a gép kellemesen duruzsol és holnapra még melegebb várható. Ma sem volt túl kellemes érzés a beton-szahara közepén szórólapozni, de megtettük a főnökünk kívánt. Ugyanis ezen a héten a Blaha Lujza téren, a felújításra váró és talán az alatt lévő, igen csúnya Keletipu irányába, a városból menekülő forgalomnak osztunk szórólapot 16:00 - 18:00 között. Az autós szórólapozás egy igen vidám dolog, csak sajnos nem hallani közben a dalolászó Vidám Vasárnapot. Pedig ők emelik csak igazán a három órás egyben állás izgalmait. Ilyenkor már ideges is vagyok, nem csak fáradt. Ha az autósoknak osztom a G4S-es kis fecniket, akkor garantáltan elkopik a cipőm talpa, a kilométerhiányom megszűnik és felforr az agyvizem. Mert ma, a 2x3 sávos úton, az emeletes házak között olyan 40˚C volt. A Nap, egészen az utolsó fél óráig a fejünket sütötte, diagnózisom alapján napszúrást is sikerült kapni, amit sötét szobával és kellemes monitorfénnyel kúrálok. Holnap ugyanezt a trükköt ismételjük meg, de akkor már UV riadó is lesz, hátha lerohad a bőrünk. Éjjel még meg kell álmodnom, hogy milyen ruhát veszek föl, amiben nem sülök halálra, megfelelő szellőzést biztosít és ma nem izzadtam össze.Ha már ruházkodás, akkor az is különösen vicces ebben az autós szórólapozásban, amit sokkal inkább söfőrösnek illene hívni, hogy van rajtunk egy igen szexi G4S-es kukás láthatósági mellény. Ennek az lenne a lényege, hogy a nyomoronc autósok és motorosok, miközben kövér gázzal megérkeznek a kereszteződésbe, esetleg a startlámpa zöldre váltásakor hangos dudaszóval elindulnak, lássanak minket, ne tapossanak el. Ezt a feladatát többnyire sikerül is ellátnia, de így is benne van a hibaszázalék. Ma megkérdezte egy nem szabályosan közlekedő motoros, hogy "És ha elgázollak?!". Gondoltam magamban, mekkéneállni, nem beesni két autó közé, mint egy hülye gyerek, de csak a képébe vágtam, hogy "Bocs, de én itt dolgozok!". Valamit még pampogott a sisakja alatt, de a munka hevében és a 7-173-as gyors EU szabvány hangjától nem hallottam, hogy mit. Talán jobb is. Egy másik kellemes tulajdonsága, ennek a minden időjárási körülmények között világító, minden testalkatra tökélesen illeszkedő kiegészítő ruhadarabnak, hogy vonzza a Budapest területén fellelhető teljes rovar populációt. Nem tudom, hogy hogyan nézhettem ki a járdaszigeten, káromkodva és csapkodva az autókból, mennyire néztek retardáltnak a buszmegállóban várók, de én fennhangon csapkodtam a levegőt és a benne lévő puhatestű kis dögöket. Ellepték a kezemet, hát letöröltem. Majd a másikat is. Mire ezzel végeztem, az előzőleg letörölt kezem újra muslincával volt ellepve. Elfutottam...
