Azért ez nem volt egy rossz év. Új munkahelyem lett. Kétszer is. Bevallom, az első (Diego) csak egy lépcsőfok volt, mert el kellett hagyni az Euronics (süllyedő) hajóját hat és él év után. Ott volt három hét pihenőm, de már tudta, hogy hol fogom folytatni.

Magánéletileg meg majd hivatalos lesz, amikor az lesz addig mindenki helyezze magát várakozó álláspontba, nincs itt semmi látnivaló.

BÚÉK

Szeptemberben kaptam az infót, hogy lesz egy reality a TV2-től, ami olyannak ígérkezik, mint az Éden Hotel, csak Money or love címmel. Nem is kellett ennél több, ott ültem az első adás előtt, függetéenül attól, hogy a TV2 a harmadik évaddal megölte itthon az ÉH-t (öt napos ciklusok, az erőszakoskodós botrány), de bizakodó voltam, főleg amikor megláttam ÉdenLevit a játékosok között. Egy igazi, több valósághow-t megjárt veterán, aki szeret szerepelni, csinálja a show-t. Mi baj lehet?

Akkor elfogadom, csak tudod, hogy mit akarsz, gondolom az első mailt is azért írtad. De nem olvastam el, mert ez volt az utasítás, ha nem kellett volna megírni, s elküldeni, akkor legyen így.

20 éve nem így képzeltem el magamat. Úgy három éve szétesett minden, aztán két év darabjaira is hullott. Azóta keresem ezeket  a részelet, de valahogy nem áll össze egésszé. #régenmindejobbvolt Leszámítva, hogy nem minden. Legtöbbször látom, hogy mit kellene tenni, hol rejtőzik, amit keresek, de nincs meg az.. erő? akarat? ahhoz, hogy meg is ragadjam. Pedig nem ártana valamit villantani, mert lassan már a B oldalon pörgök és nincs sok dolog, amit fel tudok mutatni. Példának okádék a blog sem üzemel Firefox alól, csak Edge-ban hajlandó élesedni és/vagy megjegyezni, amit ide leírok. Ez leginkább azért fáj, mert legalább a 3.6 óta nem használok mást, mint Firefox-ot. Nyilván túlélem, hogy évente kétszer ebben írjak, de na... ELVEK!
Hiányzik az írás.
A nem létező olvasói tábor ezt biztos észrevette. Már azt a részét, hogy nem írok. Nem azt, hogy nekem hiányzik. #arégijódolgokbólnemmradtmársemmi Ezer a dolog, nem tudok leülni és pötyögni. Nem lettem agyhalott, legalábbis teljesen, mert sokszor úgy vagyok vele, hogy meh..., sodródjunk az árral, a mai világban ennyi elég. Ezzel eltelik pár nap, majd az indokoltnál nehezebben veszem a hülyéket (főleg közvetlen közelről), ami nem jó. Főleg nekem nem, de a környezetnek sem, mert nem építek, (ami a lényeg lenne), hanem pusztítok. Oké, embert nem ölök, de nem a megfelelő módszerekkel próbálom jobb útra téríteni a szerencsétleneket. Régen az építés, magasabb szintre lépés volt a motivációm, most ez a következő napra módosult. Elég szomorú. Már szinte szánalmas.

"Egyedül" sem szeretek lenni, sosem szerettem, mert akkor volt jó, amikor volt itt valaki. MondhaSSuk, hogy sokat tanulok magamról. de ezt tudtam már 18 évesen is, nem vagyok benne biztos, hogy majdnem ugyanennyi évvel később ismételnem kellene. Mégis itt vagyok, értelmes kapcsolatot nem tudok kialakítani ismeretlen nővel. Pedig pörög egy-két társkereső, lehetőségek is vannak, de... Ja...  nem műxik.

Ritkán sikerül annyi eseményt belepakolni 24 órába, mint az szerdáról csütörtökre sikerült. Finom idegállapottal kezdődött, amit gyors megnyugvás követett. Köszönhetően annak, hogy elolvastam a kapott üzenetet, nem csak találgattam, hogy mi lehet benne. A tudás hatalom, ugye. Aztán egy nagyon jó dumcsizás kerekedett, ami egy kurva nagy pofonnal ment át szopásba. Csak pislogtam, hallgattam, aggódtam, meglepődtem, féltettem. És nagyon szomorú lettem, hogy még csak egy utas sem vagyok. Aztán sikerült az egészre egy lapátnyi bézbózütőt rátenni... (Nem ezt érdemled, csak mondom.) Az ilyen napokért élünk!
Majd másnap délután jött egy e-mail.... Kedvesen megválaszoltam, nem az adott állapotot leírva.
Ma meg megint le kellett tiltanom egy számot, mert őrültek vannak mindenhol!

Nem olyan nagyon szeretem a felnőtt életet.

Az őszi nagy facebook leálláskor írtam egy igazán izgalmas bejegyzést, de a blogmotor megölte.

Köszönöm a figyelmet, jövök máskor is!

Az utóbbi hetekben nem vitt rá a lélek, hogy bekapcsoljam a PS5-öt (tudom, a fél világ ezt akarja, én meg a port gyűjtöm rajta, shame on me...), így, miután ismét ledaráltam a TBBT-t, kicsit rákaptam a Netflix sorozataira.

Egy hete, megállás nélkül, mint egy fekete felleg közelít felénk a szibériai hideg. Egyes helyeken talán még a farkasordító hideg jelzővel is ellátták azt az időjárást, amit nem is olyan régen csak egyszerűen télnek hívtak. Masszív mínusz fokok,

Nem megy.

Tényleg.

Kommunikáció.