Egy Blog

#772 - Comm.ERROR

2020. április 24. - ZsubiHUN

Kommunikáció.

Minden ennek a fontosságával kezdődött. Illetve nem teljesen, de ezen az estén gyorsultak fel az események, szavak és tettek követték egymást. Két nap múlva ugyanilyen gyorsan pukkant a lufi, indultunk el az utunkon. Apróbb zökkenők voltak, de ritkán indítasz egy kapcsolatot egy hetes nyaralással horvátban! Gyorsan jött az összebútorozás, szerencsére mindent hasonlóan láttunk, egyezett az ízlésünk, minden jól alakult. Eltelt bő két év, jó és kevésbé acélos időszakok követték egymást, de a mérleg nyelve mindig pozitívban maradt. Majd jött egy szerencsétlen nyár, rengeteg munkahelyi változás, ami meghatározta a napjaimat, heteimet, nem tudtam rendesen kikapcsolni. De otthon mindig jó volt Veled, a napom fénypontja volt, mikor megláttalak.

Sajnos a munkahelyi dolgok nem engedtek, visszafogtak, ezért bezártam. Próbáltál segíteni, de nem engedtem, csak túl akartam lenni az ünnepi időszakon és az új évvel visszatalálni hozzád. Nem mondtam, de terveztem, ötleteltem, gondolkoztam, boldoggá akartalak tenni. Viszont rosszul kommunikáltunk. Én leginkább sehogy, amit Te nyilván úgy fordítottál le, hogy már nem érdekelsz, nem tartalak fontosnak. Sok hülyeséget mondtam és tettem, amiket nem beszéltünk meg rendesen, mert fáradt voltam, nem tudtam még ezzel is foglalkozni. Nem azért, mert másodlagos lett volna a kapcsolatunk, hanem mert nagyon sok rövid távú probléma volt, amikkel küzdeni kellett. Legalábbis én így éreztem, mert anyagi biztonságot szerettem volna. A befektetett munkám gyümölcsét szerettem volna megkapni.

Év végére rendeződött is minden, megnyugodtam, készen álltam arra, hogy rendezzük a dolgainkat, újra kommunikáljunk. Ekkor Te zártál be. Finoman próbáltam építeni a bizalmat, de nem sikerült visszafordítanom. Nem akartam ajtóstul rontani a házba, mert szerintem az lett volna a gyanús. Aztán jött A Beszélgetés, amikor megnyíltam. Nem a félelem miatt, hanem mert készen álltam, feljebb akartam lépni egy szinttel. Hiába. Elmentél.
Próbáltam a jó oldalát nézni, ugyan visszalépünk, de ezt akár új alapnak is nevezhetjük! Randizunk, találkozunk, egymásnál alszunk, újraépítjük a kapcsolatunkat. Meglepő helyzet, de miért ne működne?!

Most úgy néz ki, hogy nem működik. Tehetetlennek érzem magam. Csak magamhoz akarlak ölelni és többé el nem engedni.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsubi.blog.hu/api/trackback/id/tr3615636344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása