20 éve nem így képzeltem el magamat. Úgy három éve szétesett minden, aztán két év darabjaira is hullott. Azóta keresem ezeket  a részelet, de valahogy nem áll össze egésszé. #régenmindejobbvolt Leszámítva, hogy nem minden. Legtöbbször látom, hogy mit kellene tenni, hol rejtőzik, amit keresek, de nincs meg az.. erő? akarat? ahhoz, hogy meg is ragadjam. Pedig nem ártana valamit villantani, mert lassan már a B oldalon pörgök és nincs sok dolog, amit fel tudok mutatni. Példának okádék a blog sem üzemel Firefox alól, csak Edge-ban hajlandó élesedni és/vagy megjegyezni, amit ide leírok. Ez leginkább azért fáj, mert legalább a 3.6 óta nem használok mást, mint Firefox-ot. Nyilván túlélem, hogy évente kétszer ebben írjak, de na... ELVEK!
Hiányzik az írás.
A nem létező olvasói tábor ezt biztos észrevette. Már azt a részét, hogy nem írok. Nem azt, hogy nekem hiányzik. #arégijódolgokbólnemmradtmársemmi Ezer a dolog, nem tudok leülni és pötyögni. Nem lettem agyhalott, legalábbis teljesen, mert sokszor úgy vagyok vele, hogy meh..., sodródjunk az árral, a mai világban ennyi elég. Ezzel eltelik pár nap, majd az indokoltnál nehezebben veszem a hülyéket (főleg közvetlen közelről), ami nem jó. Főleg nekem nem, de a környezetnek sem, mert nem építek, (ami a lényeg lenne), hanem pusztítok. Oké, embert nem ölök, de nem a megfelelő módszerekkel próbálom jobb útra téríteni a szerencsétleneket. Régen az építés, magasabb szintre lépés volt a motivációm, most ez a következő napra módosult. Elég szomorú. Már szinte szánalmas.

"Egyedül" sem szeretek lenni, sosem szerettem, mert akkor volt jó, amikor volt itt valaki. MondhaSSuk, hogy sokat tanulok magamról. de ezt tudtam már 18 évesen is, nem vagyok benne biztos, hogy majdnem ugyanennyi évvel később ismételnem kellene. Mégis itt vagyok, értelmes kapcsolatot nem tudok kialakítani ismeretlen nővel. Pedig pörög egy-két társkereső, lehetőségek is vannak, de... Ja...  nem műxik.