Ritkán sikerül annyi eseményt belepakolni 24 órába, mint az szerdáról csütörtökre sikerült. Finom idegállapottal kezdődött, amit gyors megnyugvás követett. Köszönhetően annak, hogy elolvastam a kapott üzenetet, nem csak találgattam, hogy mi lehet benne. A tudás hatalom, ugye. Aztán egy nagyon jó dumcsizás kerekedett, ami egy kurva nagy pofonnal ment át szopásba. Csak pislogtam, hallgattam, aggódtam, meglepődtem, féltettem. És nagyon szomorú lettem, hogy még csak egy utas sem vagyok. Aztán sikerült az egészre egy lapátnyi bézbózütőt rátenni... (Nem ezt érdemled, csak mondom.) Az ilyen napokért élünk!
Majd másnap délután jött egy e-mail.... Kedvesen megválaszoltam, nem az adott állapotot leírva.
Ma meg megint le kellett tiltanom egy számot, mert őrültek vannak mindenhol!

Nem olyan nagyon szeretem a felnőtt életet.