Időközben a terv módosult, a főiskola marad, de mellette csinálni fogom az OKJ-t is. A következő pár napban eldől, hogy milyen szakra megyek és onlány beiratkozok. Aztán majd felhívnak, hogy pont a balatoni nyaralás alatt mehetek beiratkozni, amire én azt fogom mondani, hogy ez már bizony nem fog menni! Erre ők felajánlanak valamit, ami nekem nem fog tetszeni, de lefogadom és jól beiratkozok. Kíváncsi leszek, hogy most is meg kell csinálnom azokat a teszteket, mint két éve, vagy felismerik, hogy eddig én oda jártam és nem kell.

Ahogy azt már hetekkel ezelőtt megígértem, az orfűi hétvégéről írt összefoglalót linkelem. Szokásomhoz híven nem a publikálás napján, hanem attól egy jóval távolabbi időpontban, mert az igazi izgalmakat csak így tudom fenntartani a k. olvasóknál. Tudom, ez csak szerintem van így, ha továbbra is így viselkedek, elveszítem ezt a cirka 40 olvasómat, akik minden időben kitartanak mellettem, bármit is teszek. Persze ennek én nagyon örülök, csak azt nem értem, hogy amikor írok, szinte minden nap, akkor miért nem ugrik meg ez a szám, hiszen a főoldalon sokkal többször vagyok kint, a gyanútlan látogató simán rákattinthat az Egy Blog feliratra, mi egyébként megújult ám, mert a Blog is nagybetűvel van írva. Megjegyzésként közölném, hogy erről a minimális, többnyire semmit sem érő változásról indítottam is egy szavazót, amire eddig, ha jók a megérzéseim senki sem szavazott. Az előző, kérdésre is többen felelték azt, hogy nem olvassák a blogomat. Ők lehetnek a szavazógép-buzik, akik végigmennek minden blogon, megkeresik a szavazó box-okat és szavaznak. Őket innen is üdvözlöm, bár ezt az üdvözletet soha nem fogják megkapni.

Örömmel jelentem, hogy újra kitört a nyár, hatásait főleg a ruhát viselő személyek érzékelik. Főleg a hátukon. Szerencsétlenebbek a lábukon. Mondjuk bizonyos idő eltelte után tök mindegy, hogy hol, úgyis egy kisebb szeméttelep szagával ér fel az ember. Nem különben akkor, ha napi 7 órán keresztül tart szórólapot Budán, ami nincs közel. Általánosan semmihez, kivéve Budához. Az egyetlen előnye az volt ennek az akciónak, hogy olyan autókat láttam, amit eddig még soha, összeszámolva annyi értékben, ami az ország nemzetközi tartozásának egy igen jelentős részét fedezné. Példaként annyit hoznék föl, hogy új X5-ös BMW-ből egy délután alatt HETET(!) láttam, és mind más rendszámú volt. X6-osból, ami az új kedvencem csak egyet láttam, de akkor is felsírtam, hogy márpedig ilyen gyönyörű autó nem sok létezik! És tényleg. Majd meglátjuk, hogy az új 7-es mit fog mutatni, mert az eddigi képek nem győztek meg.

Ja a nyár. Az kérem tombol, csütörtökön özönvízszerű esőzéssel, elázással, cipő beázással, ahogy az illik. Ó igen, cipő. Tegnap bementünk az Aréna Plázába, mert ott nagyok a boltok, ergo nagyobb a választék, hátha találunk Gatitának papucsot, amire már hónapok óta vágyik. Találtunk. Ha már ott voltunk a Hervis-ben, gondoltam körbesandítok sportcipő ügyileg, nem ártana valamilyen lábbeli, az eléggé elhasználódott talpú Britsh Kngihts-om helyett. Találtam is egy Nike-t. 19.995 HuF. Kiszerettem belőle, de azért felpróbáltam, hátha a minősége is elrettent. Nos, egy Nike Air cipő senkit sem fog elrettenteni, oly' kényelmes és puha. Szinte fájt levenni, de most nincs ennyi pénzem egy cipőre. Talán a hónap végén, jövő hónap elején meg tudom venni.

A nyár egy jó dolog, tessék élvezni, amíg tart, mert utána jön a gonosz, ocsmány, nyirkos, sötét ősz és a még annál is telebb tél!

Turkálva a MyVIP adatlapomat és azon fellelhető ismerősöket, rájöttem, hogy nem minden ismerős ismerős. Van ott vagy 20 olyan ember, aki, ha szembe jönne az utcán, meg nem mondanám, hogy kicsoda. Szó nélkül elmennék mellette. Ha később odajönne hozzám azzal a szöveggel, hogy pár napja nem is köszöntem neki, két dolgot mondhatnék:

"Te sem köszöntél, bárki is legyél!"

Tegnap már utaltam rá, de ma nyíltan vállalom, hiszen nem szégyen ez, amit teszünk fel kell vállalnunk, amit teszünk, azért vállalni kell a felelősséget. Nehéz erről beszélnem, hiszen ez egy nagyon komoly dolog, nem mehetünk csak úgy el mellette, mintha mi sem történt volna. Kedd óta, már reggelente is szórólappal árasztjuk el a város egyik igen forgalmas csomópontját, a Moszkva teret. Ami alapvetően egy nagyon csúnya hely, bár fentről még nem láttam. A földről nézve pedig ocsmány. Bár ez a legtöbb budapesti térről elmondható, nem kevésre férne rá a rekonstrukció. Ettől függetlenül vagy éppen ezért, rengeteg ember fordul meg arra a nap bármely szakában. De főleg a csúcsidőben. Ilyenkor is vezénylik ki diákot dolgozni, hogy nem kevés embernek rengeteg szóróanyagot osszon ki. De térjünk rá a mai napomra egy kicsit, hátha találunk benne valami érdekeset, Budáról, az ottani emberekről és a szórólapozásról.

Buda egy szép hely, de legalább mocskos mód drága. Biztos a szépsége miatt van így, nem tudom pontosan. Őszintén szólva, önszántamból nem költöznék oda, nem hiányoznak a szűk, össze-vissza kanyargó utcák, amik még emelkednek is. Visszafelé meg lejtenek... Nekem nagyon zsúfoltnak és szocialistának érzem. Egyszóval: ocsmány. Persze az ott lakók biztos szeretik, én maradok a síkságon, ide úgyis több híd vezet.

Az ottani emberek bunkók. 100%-ra nem állítom ezt, mert most szórólapozunk először reggelente, de a város ezen részén sokkal kevesebben veszik el az anyagot, mint a többi részen. Van, hogy percekig egyet sem sikerül kiadni, csak tartom és az emberek elmennek mellettem. Néha felpörög egy kicsit, de azok a személyek többnyire egy iskolás csoporthoz tartoznak, nem célcsoportjai a cégnek. De osztani kell, ha örömmel veszik el, hát vegyék, mindenkinek jobb lesz a napja. A helyzet, az idő múlásával sem javul, hiába lesz előrébb az óramutató állása, az járókelők csak nem veszik el. Következtetés: a budaiak bunkók.

Szórólapozni hatalmas móka és kacagás, ahogy arról már korábban beszámoltam. Ha elküldenek valahova, ami nem metró aluljáró, ott általában problémákba ütközünk. Kevés a hely. Nem egyértelmű a helyszín. Ami a helyszín, ott nem lehet osztani, mert az egy bizonyos cég területe, a kemény biztonsági őrök azonnal lecsapnak, hogy hagyjuk el a helyszínt, mert ennek nem lesz jó vége. Különben is, hol, az engedélyünk?! A biztonságiak modora független attól, hogy a városnak melyik részén dolgozunk. Leginkább a neveltetésük az, ami befolyásoló tényező. Ha én biztonsági lennék és olyat látnék, ami nem oda illő, akkor odamennék a személy(ek)hez és finoman elmondanám, hogy mi a probléma. Ha csak apróság, akkor is udvariasan segítek, elmondom, hogy mit kellene tenni, hol kellene tenni. Nem öt méterről ordítozva és mutogatva mondnám el a bajomat, ami egészen a főnökség baja. Igen, ma utóbbihoz volt szerencsénk. A Fény utcai piac területére mentünk be szórólapozni, amiről sejtettük, hogy gebasz, de bevállaltuk, hátha. Onnan ki lettünk hajtva, hogy ezt itt nem szabad, menjünk ki. Ki is mentünk, egészen a kapun kívülre, ami már a járda, ami közterület, ahol azt csinálok, amit akarok. Törvényes és etikus dolgokra gondolok, természetesen. Ekkor újfent felbukkant a barátunk, hogy itt sem lesz jó, talán menjünk még kijjebb, mert a fejét veszik miattunk. Erre magamban elmormoltam egy leszarom-ot és odébb álltunk. Eltelt kemény 10 perc, sikerült vagy három szórólapot kiadnom a kezeim közül, amikor megjelent egy másik biztonsági őr, hogy nem jó ez így. Természetesen, a talpraesettje nem hozzám, hanem Gatitához lépett oda és panaszolta el, hogy mi a baj. A távolság és a zaj miatt nem hallottam mindent, így odamentem, hogy mi van. De pont ekkor végzett, visszahúzódott a kuckójába. A világméretű probléma nem volt más, mint az, hogy a biztonsági kamera vesz minket. Szerintem ennek inkább örülniük kéne, de nem probléma. Természetesen az elején az engedélyünket követelte, de olyan nekünk nincs kéznél. Mondtuk, hogy megadjuk a főnökünk számát, Ő majd igazol minket, nem kell itt problémázni. Persze az nem megfelelő, menjünk máshová, ahol nem lát a kamera. Anyázva, 270-es várnyomással elmentünk a helyszínről, beszéltünk a munkaadóval és visszaálltunk a metróhoz. Ott legalább nem kötnek belénk. Ha mégis, akkor megmondjuk, hogy szerintünk nekünk van itt jogunk osztani, Ő meg egye meg az engedélyét.