Megint rám tört ez a csodás érzés és nem enged el. Napközben még egész tűrhetően vagyok, de ahogy kezd leszállni az este, teljesen kikészül a lelkem, rám tör a világvége hangulat és minden szar. Nem szoktam ilyeneket írni, de ez van. Eszméletlenül rossz megint és minden este rosszabb lesz. Persze megint Vele álmodtam, ami megint jó volt és megint felébredtem. Reflexből át akartam ölelni, aminek az lett a következménye, hogy majdnem leestem az ágyról. Ekkor csapott belém a felismerés, hogy nincs itt, nem is lesz. Ezáltal megint ott tartok, hogy ostorozom magam, azon jár az agyam megállás nélkül, hogy miért rontottam el, miért nem kaptam hamarabb észbe. Apró és óriási miértek ugrálnak az agyamban és csapkodnak. Most éppen láncos buzogányokkal. Meglepően erőseket ütnek. Egyik pillanatban az jut eszembe, hogy hagyjam az egészet a fenébe, nincs semmi értelme, hiszen már túl van rajtam. Elvileg. Aztán a következő pillanatban beugrik, hogy férfi vagyok! A férfinak küzdenie kell, az a bő két év nem múlhatott csak úgy el! Hiába tűnik a telefonban teljesen tárgyilagosnak, nem lehet. Aztán lehet, hogy mégis és tényleg nem tudok tenni semmit, csak várom, hogy egyik reggel arra keljek, hogy nem fáj. Hogy nem akarom elsírni magam, ha az üres ágyra nézek. Ha nem várnám minden este 11-kor, hogy hazaérjen a munkából. Nem jutna eszembe ezer dolog, amit szeretnék Vele megcsinálni. Ha nem hiányozna ennyire minden egyes porcikája. Ha nem hiányoznának a hosszú hajszálak az ágyról, az ágyneműről, a ruhákról, a padlóról, mindenhonnan. sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen, alapvetően bosszantó dolog ennyire tud hiányozni, ennyire kell. (Egyébként szoktam takarítani k. olvasó.)

Pár napja találtam ki ezt a címet, amit először e-mailben használtam. Szerintem egész frappáns, a Queen csak nem fog megkeresni emiatt. Ugye? *félve körbenéz* Egyébként van másik frappáns címem is, de az kevésbé kreatív, viszont nekem tetszik. Már egyre kevésbé van rám hatással az, hogy ezek a drága jó emberek, kik a várost mozgásba hozzák, most éppen testmozgásba, még mindig kitartanak a sztrájk mellett. A BKV is napi 40 milliót spórol ezzel, tehát már négy új busznál tartunk.

Már többször felmerült, hogy valahogyan kárpótolni kellene a bérlettel rendelkezőket, hiszen nem tudják igénybe venni a teljes szolgáltatást, a bérlet sem olcsó, minden egyes sztrájkkal töltött napon bukunk egy napot a bérletünkből. Persze az ügy még csak elméleti szinten létezik, ha ma nem tudnak megegyezni, akkor leghamarabb hétfőn hoznak döntést. Hiszen kizártnak tartom, hogy hétvégén is legyenek tárgyalások, pénteken meg böjt van. Ebédre nem kapnak húst, így pontosan ugyanaz lesz, mint az elmúlt napokon: a BKV és a szakszervezetek is ugyanazt viszik magukkal, tehát dönteni nem fognak Bár, ma már lesz 2010-es üzleti terv, ez talán segíthet valamit.

A bérletem vasárnap lejár, hétfőtől kell(ene) új. Még sosem jártam érvényes bérlet vagy jegy nélkül, de most fontolóra vettem a dolgot. Kivéve persze, ha addig kijelentik, hogy kárpótlás nem lesz, örüljünk, hogy nem teljes körű volt a sztrájk. Azért örülnék plusz négy-hat napnak, egész sokat lehetne vele spórolni.

Sztrájk az lesz holnap is, mert ma sem sikerült megegyezniük a srácoknak. Kicsit gyanús, hogy minden nap a reggeli csúcsforgalom után és a a délutáni tömeg előtt tartják a "tárgyalásokat". Azért használok idézőjelet, mert a beszámolók alapján egyik fél sem enged, ugyanazt viszik magukkal mindig, tehát a patt helyzet fennáll. Beszélgetnek egy keveset a tárgyalóban, megállapítják, hogy ez így nem jó, de a sztrájk bizottság még két hétig tudja fedezni a költségeket, tehát kijönnek a tárgyalóból. A bérlettel rendelkezők csak pislognak, hogy a nem kevés pénzükért nem kapnak semmit. Szerintem az utasoknak kellene sztrájkolniuk, mert ezért a pénzért, főleg a havi dolgozói bérlet ára, kaphatnánk rendes, jól működő, tiszta buszokat, tiszta megállókat és 4-es metrót.

Talán hétvégén rendesen fognak szolgáltatni. Talán.

Arra akartam igazából kilyukadni, hogy ez a csodálatos időjárás nem kicsit nyomja rá a bélyegét a kedvemre is. Ami eddig kezdett színesedni, az most szépen visszaszürkült, ha lenne kedv mérőm, az most nagyon keményen lefelé mutatna. Nagyon.

Ezért aggódok a holnapi két vizsga miatt. Az egyik Kultúrtörténet lesz, a másik Filozófiatörténet. Előbbi a kisebb baj, hiszen szóbeli lesz, ha valami nem megy, akkor átlépünk rajta, beszélünk másról, a tanár is tud segíteni, többször is tanultam már ilyet. Ellenben a filozófiát utálom. Tényleg. Elmélkedés a bármiről, élethosszig. Kecsegtető, talán neki is kezdek, ha vége a vizsgaidőszaknak. Nem azt mondom, hogy nem jó dolog elmélkedni a dolgokról, átgondolni a múltat (mostanában ezt elég komolyan művelem), tanulni a hibákból, meglátni, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, hanem azt, hogy ezt hivatás szerűen értelmes ember nem csinálja. Kitalálnak egy problémát, amiről elmélkednek. Tulajdonképpen saját magával vitatkozik arról, hogy van-e értelme a saját létének, egyáltalán létezik-e. A legjobb, ha ezt a másik favorit témámmal, a vallással keverik. Van- isten? Ha van, mit csinál? Csinál egyáltalán valamit? Vagy csak megteremtett és most figyel? Csak egy isten van? Amelyik kultúrában több isten van, azok emberek? ...

Kedd reggel óta sztrájkol az nagy magyar főváros közlekedési társasága, nem is lehet eljutni sehova. Kivéve, ha metróvonalon laksz vagy jó a HÉV. Minden más esetben várj. Persze a hidegben, vizsgaidőszakban, mert az olyan vicces! Miért nem lehet nyáron, vagy késő tavasszal, amikor jó az idő, nem fagy meg a heréd egy kis szellőtől? De legalább a metró jár, némelyik busz is elstartol a végállomásról, hogy elvigyen valahova. Elméletileg felénk jár a 950A, méghozzá 10 percenként, de nem volt kedvem kimenni a nap folyamán, hogy megnézzem, ez mennyire igaz. Pedig lett volna hova mennem, de lemondtam. Ugyanis, ha mégsem jár a busz, vagy várnom kell rá 30 percet, nagy csomaggal, akkor ideges lennék és csúnyákat mondanék bárkinek. Legalábbis gondolnék.

Túl vagyok az utolsó Dolce Dusto munkanapomon, jöhet a következő meló. Ami valószínűleg nem lesz ilyen jó, mert minden alkalommal más lesz, máshol, mással. (Bizonyos értelemben ez egész érdekesen hangzik, csak nem az én stílusom.) Valószínűleg ott bónuszokat sem fognak osztogatni, de az alap órabérrel is össze lehet szedni havi 52000 Forintot. Ami átszámolva 104000 Forintos fizetés. Diákként, suli mellett nem olyan rossz ez. Csak az ember elveszti a hétvégéit, ami azért elég fájó dolog. De várjuk ki az órarendet, még jól is elsülhet.

Reggel odaromboltam Péntek este, lefekvés előtt kíváncsiságból megnéztem a Kika honlapját, hogy mégis mettől meddig vannak nyitva, nehogy potyára menjek a helyszínre. Mivel a tavalyi utolsó két napon 21:00-ig szólt a munkaidőm, csak a Saturn bezárt 20:00-kor. Ezt a koordinátorom nem igen akarta megérteni, többször is visszakérdezett: Biztos?! Biztos, de szerencsére ez a mínusz két munkaóra a béremen nem látszik, a cég kifizeti. Így mindössze 400 Forinttal maradok el a tervemtől, aminek nem kicsit örülök. Szóval a honalapon talált nyitva tartás alapján, nekem nagyon nem kellett 8:15-re odamennem, mert csak 10:00-kor nyitnak. Egy órán keresztül igencsak unatkoznék az épület előtt. Ezért csak 8:45-re mentem ki, hátha az internet hazudik, 15 perc alatt elég sokat tudok javítani, ha kell. Nem kellett. Olyan 25 perc várakozás után sikerült kerítenem valakit, aki kerített egy olyan embert, aki tud nekem segíteni, valamennyire érdekli is, hogy miért álldogálok ott a személyzeti bejáratnál. Innentől gördülékenyen mentek a dolgok, egész nap fájt a szám, tehát alapvetően csúnyán néztem az emberekre, aminek az lett az eredménye, hogy egy darab gépet nem vittek, csak kapszulákat. Ezeket is tőlem kérték, amikor mellém voltak kirakva, csak le kell venni a polcról és kifizetni a kasszánál. Az ember tömegben hülyül. Viszont nem néztek információs pultnak! Szinte hihetetlen.

Azt mondják, hogy minden rosszban van valami jó. Február óta próbáltam lefogyni a hasamból, de sok sikerem nem volt. Aztán másfél hét alatt úgy tűnt el, mintha sosem lett volna, meg is lepődtem magamon a tükörben. Csak azóta nem sűrűn voltam a kondi teremben, annyira sokat nem is eszek (amivel nem vagyok egyedül, de már kezdek rá visszaszokni), nincs energiám és már izomból fogyok. Amiből eddig sem volt túl sok, csak novemberben már kezdtem növekedésnek indulni, így most azt is jól lefogyom. Persze tudom, menjek le, azt' jó lesz. Csupán annyi baj van ezzel, hogy evés nélkül nincs energia, energia nélkül pedig nem lehet edzeni. Miért, Mert az első gyakorlat után végem van. Kisebb súlyokkal meg azért nem lesz jó, mert akkor csak tovább fogyok. Ha nem eszek. Az edzés, a fáradtság felgyorsítaná az anyagcserémet, elkezdene dolgozni a szervezetem, azaz ennék, lenne energiám, tudnék edzeni, nem fogynék tovább. Sajnos ez nem egy napos dolog, tehát először eszek, aztán edzek. Ha belelkesedek, akkor mára holnap, ha nem, akkor hétfőn.

Ezen a jeles napon már úgyis a számlámon fog csücsülni a fizetésem és egyéb pénzbeli juttatásom, egy napig gazdag leszek. Ha pénteken már megérkezik, akkor egész hétvégén gazdag leszek, miközben pénzt is fogok keresni. Ha már itt tartunk, ez lesz az utolsó munkanapom a DolceGusto promóban, remélem eladok egy gépet, hogy a bónusz kifizetésénél kerek számot utaljanak. Kíváncsi vagyok, hogy ezután miféle munkát tudnak majd adni, milyen promóciók lesznek év elején? Az utalásról meg az jutott eszembe, hogy be kell mennem a K&H-ba, mert kicsit nem akarja elfogadni a jelszavamat az e-bank. Aminek ugye örülünk, mert a pénz így megmarad, viszont a közös költség nem lesz kifizetve. Ördögi kör ez.

Ahonnan ide jutottam, az jó és rossz dolgok kapcsolata volt. A bajom az egész okfejtéssel (erősen megkérdőjelezhető), hogy a pozitív és negatív oldal nem egyenlő. Legalábbis a magányt, az ürességet, a szomorúságot, a kedvetlenséget, a céltalanságot nem tekintem egyenlőnek a fogyással.

Valójában van célom (álmom?), de harmadik személy fennállásnak okából kifolyólag kivitelezni nem tudom.

Régen jelentkeztem már ebben a kategóriában, de most sem fogok sok technikai dolgot összehordani, csak mutatok pár képet, melyeken két év játék termése látható. Az összesen tizennyolc játékomból hét gyűjtői kiadású, amire büszke vagyok. Többségét azért vettem, mert jók, kellett a megjelenés napján vagy fájt rá a fogam. A többiek pedig vagy érdekeltek vagy olyan nevetséges áron adták, hogy kénytelen voltam megrendelni. Hogy melyikre vagyok a legbüszkébb, azt nem tudom, de a Resistance 2 volt az első ilyen kiszerelésű szoftverem, így az áll legközelebb a szívemhez.