A hölgy a hátsó sorban valószínűleg ajándékot fog kapni, mert tényleg a keddi napom leírása következik. Első két órám ilyenkor ugye nincs, ami nagyon jó, mert ki tudom aludni a tegnapi koránkelés fáradalmait. Bementem az elméletileg utolsó testnevelés órámra, ahol kiderült, hogy az év eleji mutatványom miatt, ami nem volt túl sikeres, még egyszer be kell mennem, hiába teljesítettem az előírt öt órát. De hagyjuk a jövőt, az még odébb van, törődjünk a mostani felmérésekkel. Újfent megpróbálkoztam a 100m-es síkfutással, ezúttal egyedül és sikeresen. Magyarul nem hasaltam el. Így sikerült világcsúcsközeli 14,5-ös időt futnom, ami határozottan nem rossz. A futás fáradalmait 5 kg-os súlyok visszagurításával vezettem le. Ezen nem túl nehéz, ám annál monotonabb meló végeztével sikerült egyéni csúcsot felállítanom távolugrásban. 4 méter és 20 centiméter levegőben eltöltött távolság után fogtam talajt. Nem sok, de lehet, hogy nem is érdekel, ugyanis nem atléta vagyok.

Szoftverüzemeltetés I. A szünet előtt elkövetett zh-k kiosztásával telt az óra első néhány perce, ahol kiderült, hogy a csoportban mindenki 51% fölött teljesített. Sajnos nem kaptunk részletes kimutatást, pedig érdekelt volna, hogy ki a "leggéypésebb". Rövid ellenőrzés és számolgatás után arra jutottam, hogy ha összesen 3 pontot vesztettem, és a zh 50 pontos, akkor nem 36 pontnak kellene szerepelnie a pontszám mezőben. Ki lett javítva a mátrix hibája, így az enyém lett a legjobb zh. :D Ekkor kopogtak az ajtón. Majd áthajtottak minket egy másik terembe, ahol a gépek többsége nem volt hajlandó engedelmeskedni a beírt jelszónak. Ez tényleg azt jelenti, hogy néhol nem volt Windows bootolás. De a technika már csak ilyen.

Este moziban voltunk és a Légcsavar (Flightplan) c. amerikai filmet néztük meg látószervünkkel. A trailerekből nem erre számítottam, de az összkép pozitív, még akkor is, ha a történet és a szereplők cselekedetei nem tűnnek teljesen valósnak. De nagyon jó, egyszer mindenki nézze meg, nem fog semmit veszíteni!

Hétfőn reggel megint kocsival vittek be, ami már kicsit kezd zavarni, mert itt mindig ezzel kezdem, és már mindenki tudja, hogy ez lesz itt és kulák disznónak fognak tartani, hogy minden héten elvisznek 60 km-t kocsival, hogy ne kelljen gyalogolnom a sok ruhával, melyek egy sporttáskában vannak, nem rajtam, még mielőtt valaki félreértené. Most azért mentem így, mert anyumnak dolga volt Budapesten, amely hely mellesleg kicsiny országunknak a fővárosa is. Olyannyira, hogy a külföldiek ez alapján döntik el, hogy Magyarország milyen hely. Ha tetszik nekik, akkor jó, ha nem, akkor nem. Teljesen logikus, csak nem érthető.
A főiskolán megtudtam, hogy pénteken kémia zh-t írunk. A hírtől nem rettentem meg, hanem szereztem egy könyvet. Egy régi ismerősömtől, aki már régen nem láttam. Legutóbb szeptember elején, de ezt minden bizonnyal akkor említettem. Elmentem hozzájuk, beszélgettünk két órát, majd elindultam a kolesz irányába, amikor láttam egy közúti veszélyeztetést. Történt, hogy főhősünk balra kívánt lefordulni. A jelentősebb szembe forgalom miatt ez nagyon nehezen ment szegénykémnek. A forgalmat is tartotta, ami valószínűleg nyomasztotta szegény párát, mert elindult. Nem kellett volna, mert ezzel több gondot okozott, mintha maradt volna. Befordult és a kerékpárúton egy kerékpárossal találta szembe magát, akinek elsőbbsége volt (és van is, minden kanyarodó autóval szemben). A biciklis látványa belőle a satufék ötletét váltotta ki, amivel nincs is gond, mert ha elüti, akkor csúnyán összekarcolhatja az autó elejét. Ekkor tűnt fel, a már eddig is látott FAstra, amely nem 50-el jött. Az úton keresztben álldogáló főhősünk látványa belőle is az előbbi reakciót váltotta ki, csak egy hangyányit nagyobb sebességgel. ABS ugye luxus volt a kocsigyártási idejében, így csikorgó kerekekkel próbált megállni. Természetesen nem sikerült. Ekkor a következő folyamat játszódott le: fék elenged, kormány elránt balra, vissza egyenesbe, padlófék. Így sikerült elkerülni a balesetet. De FAstra tulajunknak ennyi nem volt elég, kipattant a járműből és egy nem túl szép mondatot intézett főhősünk irányába, aki mindezt valószínűleg nem hallotta, mert sebesen tovahaladt.

Este találkoztam egy nővel, aki magával próbált megbeszélni valamit hangosan és egy taggal, aki haverjával tanakodott azon, hogy mennyire sikerült jól beállnia a parkolóba. Ekkor értem oda.
-Jól álltam be? -kérdezte az idegen
-Tökéletes. - válaszolta Zsubi.

Elérkeztünk a B13.hu mélypontjára. Illetve nem is a B13 mélypontja ez, hanem az emberiségé, a túl sok TV-t néző fiataloké, akik nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Hogy miről beszélek? Nézzétek meg a főoldalt. Nem láttok semmit? F5. Na végre. Internet Explorert használsz, ha jól sejtem. Váltsál Mozilla FireFox-ra, az sokkal jobb. Most már látod? A legtöbb ember ábrázata pont ilyen volt, mint most a Tiéd. Szirénke blogja lett a legnézettebb blog a B13-on. Erre menoh annyira mérges lett, hogy már nem is akarja fejleszteni a GTA:SA-os oldalát, hagyja az egészet a fenébe, csak néha néz fel, pár topikba. Köszönjük magyar fiatalok, bennetek a jövő, csak így tovább!
A múltkor eldöntöttem, hogy kikerülök az öt (5) legnézettebb blog közé, mert akkor még többen olvasnak, még közelebb kerülök az áhított első helyhez. Ehhez először hatrix GT-s oldalát kellene lenyomnom. Nem lesz könnyű, de megpróbálom. Utána már csak bigmeket, Adamssonnal közös oldalunkat, menoh-ot és ezt a ribancot kell lenyomnom. Már elnézést a kifejezésért, de minden bizonnyal igazam van és az is biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Hiába próbálom poénosan előadni mindennapjaim érdekes/kevésbé érdekes részeit, nem tudok előrébb lépni. Lehet, hogy el kéne adnom valamelyik testrészem. Vagy a családom. Esetleg pornóképeket rakhatnék fel minden bejegyzéshez. Vagy bekamerázhatnám a kolesz szobámat és élő közvetítés adhatnék onnan a B13 segítségével és ezen a lapon lehetne nézni a műsort.
Zseniális, nem?

November hónap második napja számomra elég mozgalmasra sikerült, ami egy cseppet sem probléma. Reggel 9 tájt keltem, ekkor édesanyám azzal fogadott, hogy az ülőgarnitúránkat ki kell vinni a házból, festék- és lakkmentesíteni a karfákat, lefesteni, lelakkozni őket, majd másnap visszahozni őket. Az ötletért annyira nem rajongtam, de a feladatot Daxter segítségével elkezdtük végrehajtani. Első lépésként nitro hígítóval próbálkoztunk, de nagyon lassan haladtunk. Ekkor eszembe ötlött, hogy csiszolópapírral valószínűleg sokkal gyorsabban haladnánk. Igazam lett. Ezzel megvoltunk. A festést, egy ehhez a művelethez sokkal jobban értő személy végezte el. A lakkozás maradt rám, amit nemsokára véghez fogok vinni.

Délután konditeremben voltunk, fizetni is szerettünk volna, de nem találtunk a helyszínen semmiféle illetékes személyt, így ez elmaradt. Ez egyrészt jó, mert így megmarad az ember pénze, másrészt rossz, mert azt a pénzt szívesen elkölti, mondjuk egy DVD-re, ami nem más, mint az Equilibrium, ami a TESCO-ban alig 990 HuF-ért megvásárolható, magyar dts hanggal. Aki teheti, vegye meg, mert a film nagyon jó, a borítón ez áll: "Olyan, mint a Mátrix, csak jobb." Ezzel nem hazudnak nagyot. Ha a Mátrix nem lenne, ezért a filmért rajonganának millióan. De tudjuk, az életben nincsen "ha".

Este bementünk a városba és nagyon szomorúan tapasztaltuk, hogy az őszi szünet közepén minden üres, a városban szinte csak és kizárólag a rendőröket láttuk. Ahol lehet biliárdozni, ott foci ment a kivetítőn, mikor másodszor visszamentünk, ezt kicsit hangosan meg is jegyeztük, hogyaszondja: "Mégis ki nézi a focit?" "Most én például nézem." "Akkor neked vetítik, ugye?" Ezen pár mondat alatt, mindenki minket nézett, némileg szúrós tekintettel. Éjfél után mindannyian hazamentünk, mert abszolút nem volt semmi.

Az év talán legkevésbé vidám éjszakája ez, amikor elveszített családtagjainkra és barátainkra emlékszünk. Ilyenkor szép emlékek jutnak eszünkbe, a vidám együtt töltött napokra gondolunk, majd lerakunk egy gyertyát és továbbállunk, megyünk a következő sírhoz, majd a következőhöz, végül haza, ahol tovább emlékezünk, kicsit magunkba fordulunk és elgondolkozunk az életünkön, azon is, hogy egyszer mi is ott leszünk, egy koporsóba bezárva, a föld alatt.

Nyugodjanak békében!

Hogy vidámabb és talán morbidabb témába vágjam a billentyűzetem, kitaláltam, hogy, ha egyszer meghalok, ami nem mostanában lesz, mert a tenyeremen az életvonalam elég hosszú (nem igazán hiszek az ilyen dolgokban, de a sorsban hiszek), milyen lesz a sírkövem. A koncepció a következőképpen néz ki: lesz ugye a sír, valamilyen szilárd anyaggal burkolva, a tetején egy kőlap. Ez normális embereknél sima felületű, esetleg van benne egy törés. Ide találtam ki azt, hogy az enyém kéz "magasságban" ki lesz törve, körülötte szétszóródva a kődarabok és a nyíláson kinyúl egy kéz, ami megkapaszkodik a fedőlapon.
Tudom, beteg vagyok és sokan megbotránkoznának rajta, de miért ne tegyem emlékezetessé a síromat?!

Felhívás: Ha van itt egy ügyes rajzos, akkor az legyen olyan kedves és rajzolja meg a tervemet, hogy közszemlére tudjam tenni.

Szombat délután kaptam egy hívást, hogy menjünk el konditerembe. Természetesen igent mondtam, mert már 3 hónapja nem voltam, akkor is csak egy hónapig jártam, ezért itt lenne az ideje a visszatérésnek. A helyszínen találkoztunk egyik haverunkkal, így még jobb lett az edzés. De történtek érdekes dolgok is. Először az árak emelkedése volt meglepő, majd az,hogy az üzemeltető nő olyan 14-15 évesnek nézett minket... Ennyire fiatalnak még sohasem néztek! Általában 16 évesnek szoktak nézni, ami a jövőre nézve pozitív, de jelenleg negatív hozamúnak tartom. Ekkor jöttem rá, hogy reggel nem kellett volna megborotválkoznom, akkor talán nem néz 14 évesnek... Meg azt is mondta, hogy olyan kis vékonykák vagyunk, nem szeretné, hogy lesérüljünk. Az tény, hogy egyikünk sem egy szumózó külsejű egyén, de annyira nem vagyunk vékonyak. Felajánlotta segítségét is, ha valamit nem tudnánk. Itt egy kicsit megrémültem, haver csak mosolygott magában. Nem azért, mert annyira tetszett neki a nő, hanem azért, mert kb. 2 évig folyamatosan járt edzeni, csak akkor egészen más helyen volt a kóceráj és egészen mások csinálták.
Nem csináltunk semmi komolyat, csak átmozgattuk az izomcsoportokat. Nagyon jólesett ez a kis edzés, nem úgy az izomláz, ami ma reggelre tetőzött és még mindig nem csillapodik. De legalább a bal könyököm ízületei nem fájnak, mint tegnap. Pedig bemelegítettem rendesen. Van ilyen.

De, hogy ne csak rólam legyen s, beszéljünk a B13 e heti kisebb problémájáról,ami szerencsére nem okozott nagy problémákat, sikerült megmenteniük az adatok 99%-át. Ugyanis a szerverük kapott egy áramlöketet és a winchesterek megmurdáltak. De rendbe hozták és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Kösz fiúk!

Nyílt egy olyan blog, aminek már a kezdetekkor meg kellett volna születnie. Ez nem más, mint a BlogTükör, ahol Tükör  megírja véleményét a blogokról és felhasználókról. Okos ötlet és nekem nagyon is tetszik.

Eljött a hétnek azon napja, melyet a legkevésbé vártam, a csütörtök. Szerda este és tárgyalt nap közepén folyamatosan a Kommunikáció kiselőadást gyakoroltam. Ekkor jöttem rá, hogy nem fogok beleférni a 10 perces limitbe, legalább 15 kellett volna, de így is sok fontosabb "apróságot" ki kellett volna hagynom. De nem zavart, mert a múlt órán az egyik csaj 24 percig beszélt. Elérkezett a pillanat, kiálltam a többiek elé és mindent elfelejtettem, amit addig a pillanatig begyakoroltam, mintha akkor kaptam volna kezembe először a papírt. Se kép, se hang. Izgultam, mint a disznó, gyorsan beszéltem, belekavarodtam mindenbe, elfelejtettem dolgokat. Így, az elérhető maximális 25 pontból, amennyit még senki sem kapott, kaptam 15-öt. De a tanárnő megjegyezte, hogy ha nem izgulnék ennyire, szimpatikus előadó lehetnék. De izgulok, ha idegenek előtt kell kiselőadást tartanom. Itthon nincs vele gond. Ilyen az élet!

Szerdán német ZH-t írtunk. Nehézségéről csak annyit, hogy könnyű volt. A feladatok általunk vélt helyes megoldására 60 percünk volt, a dolgozat összpontszáma 100, 51%-tól kettes. A csoportból megjelentünk összesen heten. Ez azért érdekes, mert összesen kb. 15-en vagyunk. A tanárnő az írás megkezdése előtt leszögezte, hogy nem szeretné, h idő előtt bárki is távozna. 40 percnél már csak Ő volt a teremben, mindenki végzett, annyira könnyű volt. Csupán a 30 pontos magyarról németre történő kódolás nem tetszett, de egy 1620 pontot abból is elérek, így a 3-as meglesz. De a négyes sincs elérhetetlen távolságban. Az ötös pedig nyugodtan meglehetne, ha nem utálnám ennyire ezt a gyönyörű nyelvet.
Délután részt vettem a főiskola történetének első videokonferenciáján, ami az előzetes elvárásokkal szemben, nem sikerült túl interaktívra. Majd a legközelebbi jobb lesz. Maga az előadás egész érdekes volt, a "hogyan tanuljunk hatékonyan" témát öleltük föl, amiből csupán ezt jegyeztem meg: koncentráció-térkép önmagamról.

Kedden nem volt tesiórám, így meg tudtam tanulni Szoftver I.-re a fogalmakat. Nem volt nehéz, mert olyanokat tanultunk, amit már többször is említettem, de a másolásnak vagy a fájlnak ki tartja észben a definícióját?! Jogos a felvetés, hogy ezeket egyszer már meg kellett tanulni, valamikor általános iskolában, de az már elég régen volt, figyelembe véve azt a tényt, hogy eddig hány évet éltem. Megtanultam, vagyis inkább memorizáltam őket, majd a ZH-n jól nem jutott eszembe a szoftver fogalma... De, ha jók a sejtéseim, akkor nem ennyi az összes hibám, mert le kellett írni DOS parancssorral azt, hogy hogyan hoztam létre egy mapparendszert. De kérem, ki használ még DOS-t? Valószínűleg meg lesz az ötös, de nem merem elkiabálni.
Délután, Anyagismeret tantermi gyakorlaton átéltem eddigi életem legunalmasabb 25 percét. Ugyanis ón-ólom ötvözet lehűlését mértük, 400°C-ról 99°C-ra. A hőmérsékletet 5 mp-ként mértük, ha eljött az ötödik, azt kellett mondani, hogy "most." Na ezt csináltam én. Öt perc után szörnyen unalmas volt, de legalább volt időm azon gondolkodni, hogy ez mire lesz nekem jó. Nem jutottam semmire. Csak arra, hogy ez egy 5(!) kredites tárgy és valószínűleg csak azért tanuljuk, mert ez egy műszaki főiskola. Áááááhhhhh...
Este, mert kedd van elkezdődött a buli, már a koleszban. A zene megy ezerrel, mindenki pörög, kivéve, aki másnap német ZH-t ír, elég sokan ittasak, de úgy fél 11-kor elhúznak. Leszámítva néhány srácot, akik csak később indulnak. Ekkor történt, hogy egyikük benyitott a szobánkba, és megkérdezte: "Itt Ti laktok?" pár másodperc után: "Általában igen." Erre kiment és benyitott, ugyan ezzel a kérdéssel a szomszédba.

Ahogy említettem, hétfőn anyum behozta a cuccaimat, ami azért jó, mert így nem kellett keresztülcipelnem azokat a fél városon. A kocsi meg elbírja, legalább ki van használva a csomagtartó. A szobában beüzemeltem ezt a csúcs Hi-Fi-t. Arra jó, hogy valami szóljon, ha nagy lenne a csönd és az ember egy kis magányra vágyik. Mikor ez sikerült, beállítottam a helyi rádiót, amit nagyon sokan dicsérnék, és az alapján amennyit eddig hallottam belőle, tetszett. Délután elég átlagos adások mentek, de jók voltak, szólt a zene, nem volt gond. De az esti kívánságműsor egyenesen okádék volt! Az egy szem műsorvezetőnek nincs stílusa, a "nagyokat" próbálja másolni, de nem megy neki. Ezt egy e-mailben meg is mondták neki, de csupán annyit tudott rá reagálni, hogy ez így nem igaz. Fantáziadús egy fiatalember, az már biztos!

A csúcs Hi-Fi