Hétfőn reggel megint kocsival vittek be, ami már kicsit kezd zavarni, mert itt mindig ezzel kezdem, és már mindenki tudja, hogy ez lesz itt és kulák disznónak fognak tartani, hogy minden héten elvisznek 60 km-t kocsival, hogy ne kelljen gyalogolnom a sok ruhával, melyek egy sporttáskában vannak, nem rajtam, még mielőtt valaki félreértené. Most azért mentem így, mert anyumnak dolga volt Budapesten, amely hely mellesleg kicsiny országunknak a fővárosa is. Olyannyira, hogy a külföldiek ez alapján döntik el, hogy Magyarország milyen hely. Ha tetszik nekik, akkor jó, ha nem, akkor nem. Teljesen logikus, csak nem érthető.
A főiskolán megtudtam, hogy pénteken kémia zh-t írunk. A hírtől nem rettentem meg, hanem szereztem egy könyvet. Egy régi ismerősömtől, aki már régen nem láttam. Legutóbb szeptember elején, de ezt minden bizonnyal akkor említettem. Elmentem hozzájuk, beszélgettünk két órát, majd elindultam a kolesz irányába, amikor láttam egy közúti veszélyeztetést. Történt, hogy főhősünk balra kívánt lefordulni. A jelentősebb szembe forgalom miatt ez nagyon nehezen ment szegénykémnek. A forgalmat is tartotta, ami valószínűleg nyomasztotta szegény párát, mert elindult. Nem kellett volna, mert ezzel több gondot okozott, mintha maradt volna. Befordult és a kerékpárúton egy kerékpárossal találta szembe magát, akinek elsőbbsége volt (és van is, minden kanyarodó autóval szemben). A biciklis látványa belőle a satufék ötletét váltotta ki, amivel nincs is gond, mert ha elüti, akkor csúnyán összekarcolhatja az autó elejét. Ekkor tűnt fel, a már eddig is látott FAstra, amely nem 50-el jött. Az úton keresztben álldogáló főhősünk látványa belőle is az előbbi reakciót váltotta ki, csak egy hangyányit nagyobb sebességgel. ABS ugye luxus volt a kocsigyártási idejében, így csikorgó kerekekkel próbált megállni. Természetesen nem sikerült. Ekkor a következő folyamat játszódott le: fék elenged, kormány elránt balra, vissza egyenesbe, padlófék. Így sikerült elkerülni a balesetet. De FAstra tulajunknak ennyi nem volt elég, kipattant a járműből és egy nem túl szép mondatot intézett főhősünk irányába, aki mindezt valószínűleg nem hallotta, mert sebesen tovahaladt.

Este találkoztam egy nővel, aki magával próbált megbeszélni valamit hangosan és egy taggal, aki haverjával tanakodott azon, hogy mennyire sikerült jól beállnia a parkolóba. Ekkor értem oda.
-Jól álltam be? -kérdezte az idegen
-Tökéletes. - válaszolta Zsubi.