Eljött a hétnek azon napja, melyet a legkevésbé vártam, a csütörtök. Szerda este és tárgyalt nap közepén folyamatosan a Kommunikáció kiselőadást gyakoroltam. Ekkor jöttem rá, hogy nem fogok beleférni a 10 perces limitbe, legalább 15 kellett volna, de így is sok fontosabb "apróságot" ki kellett volna hagynom. De nem zavart, mert a múlt órán az egyik csaj 24 percig beszélt. Elérkezett a pillanat, kiálltam a többiek elé és mindent elfelejtettem, amit addig a pillanatig begyakoroltam, mintha akkor kaptam volna kezembe először a papírt. Se kép, se hang. Izgultam, mint a disznó, gyorsan beszéltem, belekavarodtam mindenbe, elfelejtettem dolgokat. Így, az elérhető maximális 25 pontból, amennyit még senki sem kapott, kaptam 15-öt. De a tanárnő megjegyezte, hogy ha nem izgulnék ennyire, szimpatikus előadó lehetnék. De izgulok, ha idegenek előtt kell kiselőadást tartanom. Itthon nincs vele gond. Ilyen az élet!