Hétfő hajnalban kimásztam meleg ágyamból, körbetekintettem sötét szobámban, felhúztam a redőnyt, majd elkezdtem szitkozódni. Miért kellett megint esni ennek a ]{}°`˙í]{<˛•°˘ hónak? Miért? már nagyon unom ezt a telet. Ez valószínűleg azért van, mert már nyáron elkezdődött. aki akkor is olvasott, tudja, aki részt vett az idei nyárban, az is. De nem baj, kimentem a basz... izé... buszmegállóba, ahol a busz már jelen volt. Kerestem magamnak egy szimpatikus helyet, ahol helyet foglaltam és utaztam. Közben hallgattam a többi utast, akik vagy aludtak, vagy beszélgetettek vagy zenét hallgattak. ekkor jöttem rá, hogy mindenki máshogy hallgat zenét. Van aki szolidan, csak magának zenél (ez vagyok én). Van aki valamennyit kienged a külvilágba, de még normális hangerővel hallgatja. Aztán van a bömböltetős, trance-t hallgató IQ-fájter, akitől erősen kiver a víz. undorító, ahogy hallgatják azt a sz*rt.
A csúszós út ellenére a busz egy percet sem késett, pedig azt hittem. Aztán rájöttem, hogy az óra csak 10 perc múlva kezdődik, tehát pontosan beértem. A Gépész I. előadás megint élvezhető volt. Megtudtunk pár érdekes dolgot a dörzshajtásról, amit sokszor fogok használni. Aztán némi internetezés, és #173 megírása a könyvtárban. Nem lett túl jó, de legalább nem sz*r. (Mennyit káromkodok mostanában...) Na meg meg is lett írva, igaz tíz óra késéssel, de még készen lett, menoh talán nem öl meg érte.
A tanítás megkoronázása érdekében következett négy óra, ismétlem NÉGY ÓRA Műszaki Mechanika. Ebből az első kettő izgalmas, semmit nem értős előadás volt. Ezen kezdtem úgy érezni magam, mint az előző félévi Anal I. előadáson. A tanár érthetetlenül magyaráz, rajzol, vonalakat húz, magyaráz, elhalkítja a mondatai végét, undorítóan rondán ír. Nem tudom meddig fogom bírni, de előfordulhat, hogy egy hét múlva skippelem a dolgot. Természetesen a két órás gyakorlat sem sokkal jobb. De ott már valamennyit lehet érteni, ha az előadás nem zsibbasztaná le az agyamat. Lehet plusz pontokat is szerezni, viszonylag könnyen. Ha próbálkozol egy feladat megoldásával, már kapsz egyet. Ha a feladat jó, akkor kettőt vagy hármat kapsz. Ezek igen jól fognak jönni a későbbiekben.

Délután lazán dzsaltam a szitibe be, mer’ a plázába’ fogok vásáróni, aztán olyat láttam, amitől leesett az állam. Távolról láttam, hogy egy nő sétáltat valami egészen kicsit és sötétet. Gondoltam, hogy egy zsebpitbull lesz, de nagyot tévedtem. Hatalmasat. Ez a szó, ekkora méreteknél igen meglepő, de így volt. A hölgy egy menyétet, ismétlem MENYÉTET sétáltatott, pórázon, ahogy kell. Lányos zavaromban majdnem lefotóztam, de inkább nem tettem, nehogy nekem ugorjon a dög.

Az előző hétvége kiváló volt! Lehúzott ablakokkal autóztunk a városban, szólt a zene, jó volt a hangulatunk. Erre most hideg volt, nyálkás és gusztustalan volt az idő. Utálom. De nyugalom, nem fogok rátérni a lelki eredetű problémáimra, mert nem. Nem érzem ideillőnek. Nem fogok ilyen baszásokról írni, mert nem. Inkább írok arról, hogy az itthoni wireless kapcsolat újfent megmurdált és nem értem, hogy miért. Kicsit zavar a dolog. Vagy idegesít. Még nem döntöttem el. Öcsém elvileg hétfőn intézi a probléma hosszabb távú megoldását. Tehát az idő rossz volt, az embernek nincs jó kedve, de mindig előre tekint, mert az jó. Neki is, meg másoknak is.

Szombat reggel 8:00. Minimális izgalmi állapotban megpróbálok kikecmeregni az ágyból, hogy igénybe véve a gépjárműnk előnyös tulajdonságait 8 óra 20 percre kiérjek a vonatállomásra. Ez tökéletesen sikerült, nem akadályozott meg semmi. Az állomás szinte teljesen üres, a vonat még nem érkezett meg. 8:22-kor megszólal az ismert szignál, de a szövegből nem értek semmit. Kimegyek a vágányokhoz, a vonat szépen begördül és emberek gördülnek le róla. A tömeget kémlelve kiszúrok egy magas és ismert alakot, aki menoh. Könnybe lábadt szemekkel üdvözöljük egymást, majd eljövünk hozzánk.

A helyszínen sebtiben összeszereltük a PS-eket, beállítottuk a kölcsön TV színeit, majd nekiestünk a GT4 LAN beállításainak. A művelet zökkenőmentesen végbement, a két gép látta egymást, tudtunk versenyt indítani, tudtunk autót választani, minden működött. Ekkor döntöttünk úgy, hogy ezt egy kicsit hanyagoljuk, kipróbáljuk egymás játékait. menoh a nálunk lévő Need for Speed Most Wanted-del próbálkozott, minimális sikerrel. Olyan 2 perc játék után feladta a küzdelmet, mondván: "Ez nem nekem való." Igaza volt, ez nem neki való. Jómagam, és öcsém A Burnout 3-at és a Battlefield Modern Combatot vette górcső alá változó sikerrel. A Battlefield-ben nem volt inverzre állítva az irányítás, így többet haltam, mint amennyit öltem, de a játék jó. Az irányítás megfelelő, a hangok faszák, a grafika szép. A Burnout 3-at leginkább a ZÚZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!! kifejezéssel tudnám jellemezni. Ilyen élményt nem sok játék tud nyújtani. A grafika kiváló, a hangok és a zene zseniális! ZÚZÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!!! :D :D :D

De térjünk vissza a GT4-re. Az első menetet menoh nyerte, viszonylag nagy előnnyel. Aztán bekeményítettem, és megszorongattam, de még mindig Ő volt a jobb. És ez elmondható az egész napról. De ez nem is csoda, hiszen Ő már 100%-osra pörgette a játékot, míg mi csak 72-nél járunk, az elmúlt időszakban alig játszottam vele. De még így is büszke vagyok magamra, mert első győzelmemet hamarabb szereztem meg, mint az öcsém, aki ezt a handicap rendszernek köszönhette. Hogy miért? És honnan tudjuk, hogy nem ment gyorsabban? A válasz pofon egyszerű. A le mans-i egyenesben, ha két autó azonos sebességgel halad, akkora hátul lévő nem tud ledolgozni a hátrányából 2,5 km alatt 3 másodpercet. Fizikai képtelenség. De itt mégis megtörtént. Ezután kezdtünk el turkálni a beállítások között, és ekkor leltünk rá a lassabb versenyző segítését opcióra. Gyorsan ki is lőttük. De ez sokat nem változtatott a versenyek végeredményén, továbbra is menoh volt a favorit. De ezt nem úgy kell értelmezni, hogy 10-15 mp-eket vert ránk (leszámítva a Nürburgringen elszenvedett csúfos vereségemet), hanem amennyivel előrébb rajtolt, annyival előrébb ért be a célba. Tehát az átlagos lemaradás olyan 1-3 mp volt. Ami nem sok. Telt múlt az idő, a sima versenyzés unalmassá vált, így váltottunk. A 2005-re Tilke által (Ő az, aki a legújabb F1-es pályákat tervezte) átrajzol Fuji Speedway-en elkezdtünk driftelgetni. Először két db Honda S2000 került fel az aszfaltcsíkra, és a mellé. Gyönyörű, hosszú erőcsúsztatásokat mutattunk be, néha csak pár milliméterre voltunk a gumifaltól, néha kint voltunk a kavicságyban, de élveztük! Majd, mert kemények vagyunk, Ford GT-re váltottunk. Sikerélményünk nem volt sok, köszönhetően a Sport Hard gumiknak, amik, ha nem volt kitekerve a kormány, szépen betapadtak. Általában emiatt pördültünk meg. Szörnyű volt. Ezt követően, mert jó a csúszkálás, két BMW M3 GTR állt fel a Tsukuba-i pálya vizes változatán. De nem csúsztak! Semmit! Csak kézifékkel lehetett kihozni őket a sodrukból. De még ekkor sem lehetett csúszkálni, csak pörögni. Szinte rossz, ám ekkor egy akciófilmekbe illő mozdulatot mutattunk be a pályán. menoh a menetiránnyal szemben állt, míg én közeledtem felé nem kis sebességgel. Frontálisan ütköztünk volna, ha nem csinálunk egy kikerülő manővert. a kormányt balra rántottam, menoh jobbra fordult és elhajtottunk egymás mellett. De a két autó közé nem mertem volna berakni a tenyeremet. Nagyon jó volt, ezt mindenkinek ki kell próbálnia!

A nap zárásaként próbálkoztunk még rendes versenyzéssel, de nekem már nem ment. A fülem zúgott, a hüvelykujjamat alig éreztem, fáradt voltam.
Összepakoltunk, ettünk egy kis sütit, majd kivittem a srácot a vonatállomásra. Itt vártunk. Aztán vártunk. Majd némi várakozás után vártunk a vonatra, ami nagyon nem akart jönni. menoh már kezdett aggódni, hogy este átgyalogolhat fél BP-n, de szerencsére nem kellett neki. A vonat megjött, Ő felszállt, én pedig hazamentem. Az emlékek kellemesek, a fülzúgás annyira nem zavar. Ezt meg fogjuk ismételni!

Ha írnék címeket a napokhoz, ennek valószínűleg az "eseménytelenség" lenne a címe. Pénteken reggel, viszonylag kikeltem az ágyból, majd elkezdtem készülődni a szombati SPSP-re. Ez porszívózást, TV szerzést, rendrakást és portörlést vonzott magával. Talán meg kéne magyaráznom, hogy mi is az a rejtélyes SPSP. Mielőtt valamilyen perverz dologra gondolnátok, ez a négy betű nem takar mást, mint Sony PlayStation Party. Ez egy olyan móka, ahol legalább egy, de inkább két PS2-nek jelen kell  lennie. Aztán kell hozzá legalább két ember, akik értenek a játékokhoz. Aztán kell egy viszonylag nagy terület, némi táplálék és jókedv. Hogy ezek megvoltak vagy sem, arról a #173-ban többet olvashattok.
Este az RTL-en végignéztem a Titokzatos város első két részét. Sokkal jobb, mint a Lost. Elég sok dologra rá lehetett jönni, ebből a két részből. De megeshet, hogy ezeket el is felejthetjük a további részek végignézése után. Ajánlom mindenkinek.

Csütörtökön izgalmas Szervezés II. gyakorlaton vehettünk részt, ahol folytattuk a hosszúra nyúlt előadás anyagát. Azért kellett ezt tennünk, mert az igen mélyen tisztelt tanár úr tegnap késett az előadásról, nem hozta a terem kulcsát. majd 10 percig szerelte a projektort és a laptopot... Ez az óra nem volt izgalmas. Utána volt egy lukam, amiben megvettem a Fizika jegyzetet. Itt tudtam meg, hogy nem volt Közgizdaság I. előadás, amire ugye gyakorlat miatt nem tudok menni. Már elkezdtük tervezni a tanár meggyilkolását, amikor becsengettek Info alapra. Az óráról csak annyit, hogy egy az egyben ugyanaz, mint az előző félévben. A 90 percből nagyjából hetvenet átunatkoztam. A többi húszban vagy feladatot oldottunk meg, vagy olyat írtam le a kivetítőről, amit legutóbb nem sikerült. Közgizdaság I gyakorlaton kiderült, hogy az oktató úr elgázolt egy kutyát. Ez annyira nem hatotta meg. Aztán órán kicsit előadásozott, majd csináltunk pár feladatot, amivel jó pontokat lehet szerezni. Ezek jól jöhetnek az aláírás zh-kor, illetve a vizsgán.
13 órakor felpattantam a buszra, fél háromra hazaértem, majd hajnali egyig MSN-eztem mininával. Szóba került néhány érdekes téma is...

Szerdán Szervez II. előadáson megtudtuk a nagyon tisztelt és hirtelenjében megkedvelt oktató úrtól, hogy Ő nem félrebeszél, hanem asszociatív gondolkodású. Végül is tényleg így van, de szerintem csak beszél mindenről, jegyzetelni lehetetlen. Kész szerencse, hogy használ kivetítőt. Ja igen. Azért kedveltük meg, mert kijelentette, hogy lesz jelenléti ív az előadásokon is, illetve erősen fogja figyelni az arcokat. Teszi ezt egyrészt azért, hogy járjon a neves nebuló az izgalmakkal teli előadásra, másrészt pedig, ha ott vagyok minden, akkor vagy nem kell megírnom az aláírás zh-t, tehát mehetek vizsgázni, vagy meg kell írnom, de vizsgán egy jeggyel jobbat kapok. Ez utóbbi verzió nagyon jól hangzik, jobban, mint az első. Persze mindenkiben felmerülhet, hogy ez fair? Hát nem nagyon, de aki vizsgán tudni fogja az anyagot, az úgyis megkapja a jó jegyet. Ha nem tud, akkor teljesen mindegy, hogy bejárt előadásra vagy sem, úgyis kivágja. Szerintem jó ez így.
Délután Gépész I. gyakorlat volt, ahol a fizika izgalmas mélységeibe másztunk bele. Számoltunk nyomatékot, sebességet és teljesítményt. Természetesen ezt sem fogom hasznosítani a szakmámban, mert ha valami ilyesfélét kell csinálni, akkor felveszek egy szakembert, aki ehhez ért, kiszámolja a dolgokat, elmondja, hogy miért kell úgy csinálni ahogy, és én megcsináltatom azokkal, akik ehhez értenek. Inkább azt tanítanák, hogy hogyan kell kiválasztani a megfelelő embert, hogyan kommunikáljunk velük, hogyan üljünk a légkondicionált irodánkban, és ehhez hasonló dolgok.

Kedden az izgalmak a tetőfokára hágtak, volt kemény négy órám. A tesit, enyhe megfázás miatt kihagytam, helyette bementem a könyvtárba, és neteztem. Kihasználtam, hogy nem tölt odabent lassan a cucc, letöltöttem néhány videót.
Este kedvenc szobatársam a következő aranyköpetet árasztotta a világra.: "A GameCON lesz a virtuális világ Bermuda-háromszöge" Mond meglepő dolgokat a srác.
Ilyet meg nem látni minden utcasarkon.