Szervusztok ifjú kis hobbitkák! Kuporodjatok le ide körém, és hallgassátok meg mesémet az nagy zordon Kárpátokon belülről, innen az Alföldről, ahol minden sík, sehol egy domb, csak a végeláthatatlan síkság, mely nyáron forró és száraz, télen pedig hideg és kopár. Történetünk ezen hét hétfőjére nyúlik vissza, amikor főhősünk, azaz szerény személyem elhelyezte fizikai megvalósulását Kecskemét városában, mert az neki jó. Nappal nem történt vele semmiféle érdekes, azt leszámítva, hogy szemtanúja volt egy blog létrejöttének az oldalon. Ezért meg szeretné interjúvolni SHODANékat, hogy melyik blog nyílt hétfőn 10 és 11 óra között. Már, ha tényleg megnyílt az a blog. Már csak kíváncsiságból, persze.
Este, főhősünk hallgatta a Danubius rádiót, amiből kiderült, hogy a népek rettegnek ettől a madárinfluenzától, ami nem is vészes, mert csak a vadmadarakat ölik, amik nem kerülnek közvetlen kapcsolatba a pipikkel, amiket jóízűen fogyasztunk. De csak mi, mert a békaevők már kezdenek róla leszokni. A talján bikák sem rajonganak annyira érte, mint korábban, lassan a macska lesz az első, a tápláléklistájukon. Érdekes népek ezek.

Az ember elejt egy finom kis hozzászólást a halállal kapcsolatban, úgy általánosságban, aztán nekiesnek, hogy ugyan ne akarjon már meghalni. Pedig nem is akart meghalni, csak úgy mondta. Általánosságban. Nagyon nem akar meghalni, főleg most, hogy ilyen jó minden. Az idő, mint az a #166-ban is említettem szép. Tehát az élet is szép. Pedig az elmúlt időszakban sokszor mondtam, hogy az élet kegyetlen. Talán át fogok szokni erre, sokkal jobban és biztatóbban hangzik.
De jó látni, hogy van olyan ember, akinek hiányoznék.

Itt a keddi nap beszámolója következne. De nem jön, kihagyom az elmúlt hetet, írok másról. mondjuk erről az igen szépre sikerült hétvégéről. a szépsége a Nap sütésében keresendő, ami sütött. Az évszakhoz képest meglepően nagyon. Ezáltal a minket körülvevő légtömeg hőmérséklete is felmelegedett, az ember egy szál pulóverben rohangálhatott az utcán. Mindezt a tél közepén. Globális felmelegedés? Éghajlatváltozás? Ugyan már! Tehát sütött a Nap, mindenkinek jó kedve volt, előjöttek a motorosok, a szép lányok. Meg felolvadt a fagyott föld is, ezáltal sártengerré változott minden.. (Most néznek ám azok, akik itt arról akartak olvasni, hogy mennyi csajt figyeltem meg, és azok hogyan néztek ki.) Az udvarunkban van egy 2 méter hosszú autókeréknyom, egy fékezés nyoma, és több mélyedés. Az utcában minden tiszta sár. A mamáméknál nem lehetett bejutni a tanyához, mert az út sík víz volt. De ez az állapot nem marad így sokáig, mert visszatérnek a kemény, zord idők. Olyan idők, ahol nincsenek vidáman csicsergő madarak, mert mindent elvitte a madárinfluenza. Nincsenek állatok, mert elpusztultak a madaraktól. Csak a növények vannak, és a mikroorganizmusok, amikből új, tökéletesebb élet lesz.

Üdvözletem újra minden kedves egybegyűltnek! Kisebb kihagyás után újra itt vagyok, hogy beszámoljak néhány érdekesebb momentumról. Ezek ezen hét hétfőjével kezdődnek, és majd befejeződnek.

Hétfő

A szorgalmi időszak első értelmes napja, már gyakorlatok is voltak, nem csak előadások. Gépészmérnöki alapismeretek I. előadáson jól megkaptuk, hogy elmúlt héten csak két ember jelent meg. Már a tanáron kívül, aki a Tuskó. Nem értem, hogy honnan szedte, hogy többen kellett volna ott lennünk, amikor aznap déltől lehetett tárgy felvenni kedvenc ETR-ünkben. Ez az óra pediglen fél kilenckor kezdődik. Reggel, természetesen. Itt is csupa olyan dolgot tanulunk, aminek sok köze nincs a menedzserséghez, de tanuljuk. Viszont ez az első ilyen jellegű óra, ahol ezt az oktató is tudja. Tudja, hogy nem gépészek leszünk, ezért csak úgy általánosságban tanuljuk a dolgokat, ami igazából a fizika.

Németen ezer és egy izgalmas dolgot ismételtünk át a legutóbbi félévből. De ez volt az utolsó óra, amin bent voltam, mert angolra fogok járni. Egy nyelviskolában.

Műszaki mechanika. Ez sem egy manager tárgy, ennek sem látom hasznát, ebből is fizikát tanulunk, csak másként. Úgy, mint a gépészek, azaz mindent. a két óra előadás teljesen lezsibbasztotta az agyamat, már mentem volna be a koleszba. De nem tehettem, mert volt még két óra gyakorlatom ugyanebből. Csoda, hogy túléltem.

Délután bejártuk a fél várost, konditerem keresés céljából is. Megnéztünk kettőt. Az elsőből csak úgy sugárzott a szocializmus, a gépek is furcsák voltak. tiszta, kőkemény szocializmus. Nyomasztó. Aztán a rendőrkapitánysággal szemben találtunk egy másik termet, ami valamivel kisebb volt, de legalább modern. Csak a gépek voltak furák. Szinte csak azok voltak. Néhány kézi súlyzó, meg egy darab fekve pad. Egy darab. 5000 HuF egy hónapra, ezt választottuk. Majd elkezdtük keresni az angol nyelviskolát, amit nem találtunk. Pedig az utca megvolt, csak a házszám volt bizonytalan. De nem találtuk sehol. Még egy erre utaló táblát sem véltünk felfedezni, pedig erősen figyeltünk.

Két, annyira nem hosszú hónap utána újra visszamegyek a imádott kollégiumomba, ahol ebben a félévben valószínűleg sokkal kevesebb időt fogok tölteni. Ennek van egypár oka. Konditerem és angol nyelvtanfolyam. Előbbi mát biztos, utóbbi még csak olyan 80%-ban. Tehát a blog frissülése teljesen random módon fog bekövetkezni, de majd igyekszem néha a könyvtárból is jelentést adnom. Ha már könyvtár, ha már iskola. Túl vagyok életem első tárgyfelvételén, ami viszonylag zökkenőmentesen ment végbe. Felhívnám a figyelmet az imént leírt „viszonylag”-ra. Mert okos vezetőink úgy határoztak, hogy a Szervezés II. gyakorlat (45 perc) és a Közgizdaságtan I. előadás (90) perc, megegyező időpontokban vannak. most mondhatnátok, hogy vessek magamra, amiért nem tudtam levizsgázni Közgizdaság I-ből, de ne tegyétek, szenvedtem emiat eleget (olyan két hetet). De már van tervem. Elmegyek a gyakorlatra, majd annak végeztével beesek az előadásra is. A tanító bácsi biztosan örülni fog, de majd megszokja. De el is szökhet.

Nfollal nem beszéltem egész hétvégén, ami meglepő, mert ilyen nagyon ritkán fordul elő. Így nem tudtam neki szólni, hogy megint írom ezt. Meg hosszú ideig blogot sem frissített, már kezdtem megijedni, hogy elszállt az ihlete. Aztán ma rá klikkeltem, természetesen FireFox-szal az oldalára, és mit láttam? Igen, dizájnváltást. De még ennél is több van, amit már azt hittem, hogy nem fog megvalósítani, aztán rájöttem, hogy eddig azért nem valósította meg, mert vizsgaidőszak volt. Tehát most így néz ki az oldal. Meg másként is kinéz.

Most, hogy sikerült megoldanom a bejegyzés nem írás problémámat, írok blogot. Sajnos IE alól kell, de az élet, mint azt sokszor szoktam volt mondani, kegyetlen. Ez jól látszik a #162-ben is, amiért én kérek elnézést. De néha ilyen is kell.

Hogy milyen lesz a folytatás? Még nem tudom. Valószínűleg olyan, mint az elmúlt időszakban, azaz írok szerény kis életem minden napjáról. Illetve majdnem minden napjáról. Azoknak is publikus/érdekesebb részéről. Ebben a félévben úgyis felpörgetem az életemet.

A már említett új rovattal mi lesz? Valószínűleg semmi, erre már nem lesz időm. Az Autósportok rovatot azért megpróbálom rendszeresen frissíteni, még akkor is, ha az idei év első két WRC futamáról semmit nem szóltam.

Így elsőre ennyi.

Most nézem csak, hogy a hosszú tétlenségemnek köszönhetően alida meg tudott előzni. Így visszaestem a kilencedik pozícióba. De a TOP10 még megvan, és, ha folytatom ezt a szemétdombot, akkor meg is marad.

Időközben megkezdődött a második félév. Most éppen a suliban vagyok és innen írok. Mert innen tudok, otthonról nem. Ez most kicsit zavar, mert lehet, hogy folytatom a blogot, kedvet kaptam hozzá.

Így utálok bejegyzést írni, nincs értelme...

Azért az elég durva, hogy egy hónap, ami négy hét, ami huszonnyolc nap, nem tudott senki sem megelőzni, maradtam a nyolcadik pozícióban a legnézettebb blogok listáján.
Gyengék vagytok.

Az Egy blog bizonytalan időre beszünteti működését.

Okai:

• nincs kedvem írni,
• vizsgaidőszak,
• van egy másik projekt, ami sok energiát vesz el, és ennél jobban érdekel,
• mostanában nincs kedvem írni.

Hogy akkor most mi lesz? Nem tudom. Lehet, hogy holnaptól újra beindulok, lehet, hogy csak egy hét múlva. Az is megeshet, hogy soha többet nem jövök ide.
WRC? WTCC? FIA GT? Nfol-on kívül nem sokakat érdekelt. Ha mégis írnék valamit, azt ide is fel fogom rakni, de csak azért, hogy két helyen is fent legyen.

Viszlát!

Rammstein - Wo bist du