Üdvözletem újra minden kedves egybegyűltnek! Kisebb kihagyás után újra itt vagyok, hogy beszámoljak néhány érdekesebb momentumról. Ezek ezen hét hétfőjével kezdődnek, és majd befejeződnek.

Hétfő

A szorgalmi időszak első értelmes napja, már gyakorlatok is voltak, nem csak előadások. Gépészmérnöki alapismeretek I. előadáson jól megkaptuk, hogy elmúlt héten csak két ember jelent meg. Már a tanáron kívül, aki a Tuskó. Nem értem, hogy honnan szedte, hogy többen kellett volna ott lennünk, amikor aznap déltől lehetett tárgy felvenni kedvenc ETR-ünkben. Ez az óra pediglen fél kilenckor kezdődik. Reggel, természetesen. Itt is csupa olyan dolgot tanulunk, aminek sok köze nincs a menedzserséghez, de tanuljuk. Viszont ez az első ilyen jellegű óra, ahol ezt az oktató is tudja. Tudja, hogy nem gépészek leszünk, ezért csak úgy általánosságban tanuljuk a dolgokat, ami igazából a fizika.

Németen ezer és egy izgalmas dolgot ismételtünk át a legutóbbi félévből. De ez volt az utolsó óra, amin bent voltam, mert angolra fogok járni. Egy nyelviskolában.

Műszaki mechanika. Ez sem egy manager tárgy, ennek sem látom hasznát, ebből is fizikát tanulunk, csak másként. Úgy, mint a gépészek, azaz mindent. a két óra előadás teljesen lezsibbasztotta az agyamat, már mentem volna be a koleszba. De nem tehettem, mert volt még két óra gyakorlatom ugyanebből. Csoda, hogy túléltem.

Délután bejártuk a fél várost, konditerem keresés céljából is. Megnéztünk kettőt. Az elsőből csak úgy sugárzott a szocializmus, a gépek is furcsák voltak. tiszta, kőkemény szocializmus. Nyomasztó. Aztán a rendőrkapitánysággal szemben találtunk egy másik termet, ami valamivel kisebb volt, de legalább modern. Csak a gépek voltak furák. Szinte csak azok voltak. Néhány kézi súlyzó, meg egy darab fekve pad. Egy darab. 5000 HuF egy hónapra, ezt választottuk. Majd elkezdtük keresni az angol nyelviskolát, amit nem találtunk. Pedig az utca megvolt, csak a házszám volt bizonytalan. De nem találtuk sehol. Még egy erre utaló táblát sem véltünk felfedezni, pedig erősen figyeltünk.