Szervusztok ifjú kis hobbitkák! Kuporodjatok le ide körém, és hallgassátok meg mesémet az nagy zordon Kárpátokon belülről, innen az Alföldről, ahol minden sík, sehol egy domb, csak a végeláthatatlan síkság, mely nyáron forró és száraz, télen pedig hideg és kopár. Történetünk ezen hét hétfőjére nyúlik vissza, amikor főhősünk, azaz szerény személyem elhelyezte fizikai megvalósulását Kecskemét városában, mert az neki jó. Nappal nem történt vele semmiféle érdekes, azt leszámítva, hogy szemtanúja volt egy blog létrejöttének az oldalon. Ezért meg szeretné interjúvolni SHODANékat, hogy melyik blog nyílt hétfőn 10 és 11 óra között. Már, ha tényleg megnyílt az a blog. Már csak kíváncsiságból, persze.
Este, főhősünk hallgatta a Danubius rádiót, amiből kiderült, hogy a népek rettegnek ettől a madárinfluenzától, ami nem is vészes, mert csak a vadmadarakat ölik, amik nem kerülnek közvetlen kapcsolatba a pipikkel, amiket jóízűen fogyasztunk. De csak mi, mert a békaevők már kezdenek róla leszokni. A talján bikák sem rajonganak annyira érte, mint korábban, lassan a macska lesz az első, a tápláléklistájukon. Érdekes népek ezek.