Kedden frissen, s üdén keltem, hiszen a Nap ezer ágra sütött. Összeszedtem magam, még kicsit bágyadtan, de elindultam az iskolába. Csípős időnk volt, de szép. Mindenhol boldog emberek, a madarak csicseregnek. Fel sem merült bennem, hogy megváltozik a helyzet. Pedig így történt. Analízis I. gyakorlaton a sorozatokkal foglalkoztunk, kezdtem kapizsgálni a dolgot, és ez büszkeséggel töltött el. Óra után lazán tipegek le a lépcsőn, mikor is szobatársam megkülönböztető jelzések használatával félreállít, hogy van egy kis gubanc. Nem gondoltam semmire. Ekkor tudtam meg, hogy razzia volt a koleszban. A szendvicssütőnket elvitték, engem meg kirúgtak. Valamilyen tartozás miatt. hirtelen nem jutott eszembe semmi. Majd, mint derült égből villámcsapás, belém nyilallt, hogy nem fizettem be ezer forintot. Ez kicsit betett a napomnak, amin a nem sokkal később érkező felmondó SMS sem segített sokat. Még volt két órám, azt végigszenvedtem, majd a tanítás végeztével letámadtam a portás, hogy mégis mi a f*sz van!? Ő természetesen nem kompetens az ügyben, keressem meg azt, aki felmondott. hát kösz. Miért is értenél hozzá? Miért is tudnál valamit? Sejthető, hogy ezt követően nem lettem nyugodtabb, így sikerült le chilis baboznom a fehér pólómat, aminek nevezett póló nem örült. Majd hívtam anyumat. Nem a póló miatt, bár azt is említettem neki. mondta, hogy semmi gond, holnap jön, aztán elintézzük a dolgot. Kicsit lehiggadtam, majd felhívtam a másik koleszt, hogy mégis ami a tököm van!? Ahol a kedves, bemutatkozni nem tudó, telefonkezelő hölgy azt mondta hogy sürgősen be kell mennem, de többen is vannak így. A mikor mehetek be kérdésre válaszként a "munkaidőben"-t kaptam. Ez reggel nyolctól délután háromig tart. Én reggel nyolctól délután háromig vagyok bent a főiskolán, egyszer van másfél óra szünetem. a buszok meg nem tudom, hogy hogyan járnak arra... De nem gond mert anyu holnap jön, majd kocsival kivisz.

Estére be is borult...