Az RTL-en éppen most a Prison Break második évadának valahanyadik része. Így szinkronnal nézve, nagyon szánalmas az egész. De sebaj, mert a harmadik évad a sztrájk miatt most úgyis szünetel, majd valamikor, remélhetőleg már tavasszal folytatni fogják. Ha mégsem, akkor majd ki tudjuk élvezni a Jericho második évadát. Azért megegyezhetnének a forgatókönyv írók a gonosz kiadókkal, jó lenne nézni a Heroes-t és Prison Break-et. Más jóra úgysem számítok tavasszal. Dexter S02-nek is vége szakadt, állítólag hatalmas lett, örömmel várjuk a jövőre érkező harmadik évadot. Amikor Californication S2 is lesz, mindenki nagy örömére! De az enyémre egészen biztosan.

Nfol összepanaszkodja az egész blogját, szerintem gyűjtsünk neki csokit, hátha attól jobb lesz a kedve! Amennyiben ez halott ötlet, a csokit megtartom további gonosz terveim végre hajtásához. Aki régóta olvas, tudja miről beszélek. *gonosz vigyor*

Tegnap megnéztük 3D-ben a Beowulf-ot. Ebben a formában maximálisan megéri a mozijegy árát! Nagyon ritkán kap az ember ilyen élményt, ha maga a film nem is rengeti meg a filmgyártást. Ellenben a 3D-s megjelenítésnek adhat egy lökést, a jövőben egyre több ilyen film érkezhet, ami egyenesen az ilyen filmek jegyárainak csökkenéshez is vezethet. Mert egy 3D-s szemüveg sehol sem kerül 800 HuF-ba.

Egyre több embertől hallom, hogy már jó ideje nem írok blogot, pedig megígértem. Teljesen jogos, amit írnak, mert már több, mint két hete nem írtam ide semmi érdektelen, összefüggéstelen dolgot. Így most megteszem, hogy a tömeg megnyugodjon.

Amikor Gatita nem foglal le, akkor általában gyúrok, aztán szétnézek a fórumokon, ránézek a világ történéseire, majd megyek alukálni, hogy a hét egy újabb napjába fogjak bele újult erővel. Többnyire sikerült nem újult erővel nekilátnom a tetteimnek. Az, hogy későn mászok ki az ágyból, majd esek be a fürdőbe, már annyira nem hat meg. De az, hogy keverem a napokat, az már zavar. Pedig ébredéskor még minden a fejemben van, de a frissítő fürdő mindent kitép az agyamból, így rohanva hagyom el a lakást. De majd, ha eljő a Tavasz, minden szép és jó lesz! Nem mintha most nem lenne az.

... én az Őszt! Ezt legutóbb már kifejtettem, most nem is fecsérelnék rá sok karaktert, nem érdemli meg. Ennél még a folyamatosan fagyos és havas tél is sokkal jobb. Kiszámítható, nem hullnak a falevelek, egységes az egész. Persze nem hiányzik, de ennél jobb.

Az eső tócsákat von magával, amelyek vegyülve a lehullott, elsárgult falevelekkel akadálypályává varázsolják a gyalogos menetet. A troliról lepattanva sikerült két tócsába belelépnem gyors egymásutánban. Ekkor terveztem, hogy majd lépek két erőset, a víz lecuppan a cipőmről, talán nem ázik át. Ekkor merültem el a második tócsában. A panel érve már-már feldolgoztam ezeket a szigorú behatásokat, amikor a kapucsengőhöz érve sikerült beleállnom a harmadik tócsába. Picit voltam csak ideges.

Mondta a költő, és így lett. Szerintem rajta kívül ennek senki sem örült sem akkor, sem most. Ebből egy dolog következik, Petőfi emo volt. Igen, jól tetszettek olvasni, emo volt. Mert ki az az elme roggyant, aki oda van az Őszért, erről ír verset?! Persze nem éppen egy mókás vers ez, de ha nem szeretek valamit, arról nem írok verset! Ha nem tetszik valami, akkor azt megbeszélem azzal, akit érint. De ezek az emók már csak ilyenek...

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy beköszöntött az év legvizesebb, hűvösebb, szürkébb, nyálkásabb, undorítóbb évszaka ez, az egészen biztos. Semmi szépséget nem találni benne, amit a legjobban az érzékeltet, hogy a temetőturizmust is ilyenkor ünnepeljük. Csodás ünnep, az ember rengeteg boldog embert lát, akik rengeteget keresnek azokon, akik kijárnak a temetőbe, gyújtogatni, mert az világít, sötétedés után kevésbé félnek az arra járók. Legalábbis szerintem.

Talma közben világbajnok lett, ami igen nagy esemény a magyar motorsport történelmében. Most mutogatják a Kókuszban. Szánalmas kommentárt fűznek a dolgokhoz, de legalább sztárolják a fiút. Van is miért ezt tenni, mert igen tehetséges a fiú, gyengébb motorral is remek eredményeket ért el. Idén végre kapott egy rendes motort, világbajnok is lett. Jövőre szerintem ismételni kéne, úgy lenne szép a dolog.

A long weekend egyébként olyan gyorsan telt el, ahogy az éjszakák jönnek az óraállítás óta.

A mögöttünk álló hosszú hétvégét sikerült két nappal meghosszabbítani. Ebből az első a múlt hét péntek, ami nem is volt igazi hosszabbítás, mert még itt voltam imádott fővárosunkban, letárgyalni a hétvégi csopaki kirándulást. Ehhez be kellett menni a suliba, ahol egy nagyjából 5 perces beszélgetés keretében minden le lett zsírozva, majd hónom alá csaptam Gatitát és elrajtoltunk a Keletipu irányába. Egy szerencsés telefonhívás kíséretében a vonatozástól megszabadultunk, autóval hasítottunk le Petőfi szülővárosába. Ott sebtiben körbemutogattam mindenkinek a lányt és fordítva. Na meg a városból is mutattam hasítólag néhány érdekességet. Majd legközelebb vezetek tanulmányi kirándulást. Este olyat pálinkáztunk, amilyet már nagyon régen! Másnap kicsit nehezen ment az ébredés, majd 14:00-kor elindultunk Dunaújvárosba, hogy összeszedjük két osztálytársunkat a csopaki nyaraló/weekend ház (megfelelő aláhúzandó) betámadása céljából. Alig egy órás késéssel meg is érkeztünk oda, hol a Duna folyik és buszok állnak meg. Közel két órás kocsikázás után, még éppen világosban beléptünk a jéghideg épületbe. Szerencsére ezen a következő órákban sem sikerült változtatni, így szombat délután elindultunk Szigetszentmiklósra, ahol volt egy üres ház (nyári medencés buli helyszíne), fűtéssel.

A Forma-1 már javában folyt. Vagy inkább haladt. Ez sem jó. Tehát a futam elkezdődött, a Ferrarik vezettek, Hamilton sehol, minden szépen alakult. Aztán Hamiltonnak volt egy kis gondja. Ezt követően nem álltam fel a TV elől, csak az interjúk végén. Kimi lett a bajnok! Csak öt éve várok erre, kétszer volt reális esélye, nem jött neki össze. De most, amikor csak matematikai esélye volt a fiúnak, minden összejött, egy pont előnnyel megnyerte a vb címet. Jövőre húzzuk a második strigulát!

Este valami spagettit próbáltak belém tömni, de egészségügyi állapotom nem tette lehetővé nagy mennyiségű szilárd táplálék elfogyasztását. Sajnos folyékonyat sem sikerült, pedig egy 3 decis whiskey-cola mosolygott a kezemben. Aminek szörnyű volt az íze. Pedig Balck Velvet volt keverve valamelyik márkás colával. Meg sem tudtam inni, egy korty maradt az aljában. Igaz, ekkor úgy éreztem, hogy rövid időn belül meghalok. Az, hogy minden egyes porcikám fájt, feldolgozható volt. De az, hogy a gyomrom fájt, felpuffadt... Halál kérem. Alig két óra alatt találtam egy olyan pozíciót, amiben tudtam aludni. Ekkor jelent meg Gatita egy nagy bögre langyos tejjel, hogy igyam meg, attól majd rendbe jövök. Ekkor a következő párbeszéd keretében sikerült elmagyaráznom neki, hogy nem iszom meg tisztán a tejet.

- Hoztam langyos tejet.

- Teját?

- Tejet.

- Azt nem iszom meg.

- De langyos.

- Ettől függetlenül még nem iszom meg a tejet.

- De ettől jól leszel.

- Nem iszom meg tisztán a tejet, csak kakaóként.

- Jó. De ez langyos és jobban leszel.

- Csak kakaóként iszom meg, így soha!

- Akkor szerzek bele kakaót, mindjárt jövök.

A következő 15 percben nem láttam, kezdtem rendbe jönni, hatott az 500mg-os Algopirin. Ekkor jelent meg, a már kihűlt kakaóval és egy nagy uborkás szendviccsel. A hányingerem ekkorra elmúlt, de az uborka illata, amivel alapvetően nincsen semmi problémám, visszahozta. A kakaó a gyomromat is hazavágta. Éjfél múlt. Hajnal kettőkor tudtam elaludni, hogy négykor felébredjek. Innentől sikerült aludnom.

Nappal, némi telefonálások, lasagne készítések között anyummal letárgyaltam, hogy közös megegyezés után a tanács, 23 munkanapon belül úgy döntött, hogy csak kedden megyünk haza. Este témázgattunk különösen izgalmas és érdekfeszítő dolgokról, majd eltettük magunkat keddre, hátha arra ébredünk, hogy kitört a 2007-es forradalom. Persze nem volt semmi. de jobb félni, mint megijedni.

Kedden majdnem sikerült hazaérni délre, 10 percet késtünk. De még anyumék sem értek haza, később is indultak, minden szép és jó volt. Délután végrehajtottuk a XXI. sz legromantikusabb jelenetét: közösen állítottuk át egymás wiw és myvip adatlapján a családi állapotunkat egyedülállóról kapcsolatbanra. Aztán, mivel nálunk mindig az van, amit én akarok, (Gatita kitalálta, hogy szerda hajnalban menjünk fel BP-re, mert az úgy milyen jó lesz) én szerda hajnalban akartam felmenni. Hajnalban sikerült eljátszani az időt, így a tegnapi nap iskola szinten skippelve lett. Állítólag nem vesztettünk semmit. Valamikor délután Elvira elmondta, hogy a vonat 18:00-kor indul Kiskőrös vonatállomásról. 17:30-kor, kényelmes táplálkozás közepette észleltük, hogy 17 óra 30 perc van, és mi itt igen kényelmesen tömjük az üres gyomrunkat. Nem késtük le a vonatot.

A hetemet tegnap majdnem sikerült elrontani. A szájbatekert Avalán nem volt másod osztályon ülőhely. Első beülhettem volna ingyen, de a kalauzokat ismerve úgyis kifizettették volna velem a különbözetet. Pedig nem tehetnék meg, mert, ha a másod osztályon elfogytak az ülőhelyek, akkor az elsőre be lehet ülni. A nem foglalt helyekre. De ha az ember diák, akkor szívjon csak, álljon. A mammer bezzeg leülhet, mert még távol vagyunk Kiskőröstől. Ahol a vonatpilóta úgy állt meg, hogy visszafelé kellett gyalogolnom az állomásra. Csak lestem, hogy hol vagyok.