Tegnap majdnem vettem egy kalapot. SETH-tel elmentünk vásárolni, aminek az lett a vége, hogy Kecskeméten kötöttünk ki. Ott behasítottunk a Malomban található New Yorker üzletbe. Minimális keresgélés után megtaláltuk a kolléga számára megfelelő trendi övet. Ezen kiegészítők mellett figyeltek felakasztva a kalapok. Több sem kellett szerénységemnek, fel is próbáltam egy feketét, fehér hímzéssel. Sokkal inkább varrással, mint hímzéssel. A lényeg nem is ez, hanem az, hogy felpróbáltam. SETH azon nyomban megjegyezte, hogy az nekem igen jól áll. Persze ezt nem hittem el neki, mert szerény vagyok. Pedig a tükörbe belesve tényleg nem nézett ki rosszul. Meg is állapítottuk, hogy milyen jó lenne, ha abban nyomulnék a kiskőrösi éjszakákban. Csak felpöccintem az elejét és elegánsan köszönök a népeknek. Aztán nem vettem meg.

Ezt követően este jól le lettem oltva, hogy miért nem vettem meg, mert kurva jól nézett ki, milyen jó lenne az ott a fejem búbján. Erre mondtam, hogy azért nem vettem meg, mert nem volt kedvem kiadni 3550 HuF-ott arra a kalapra. Másikra sem lett volna kedvem, egyébként. Na meg hogy nézne az ki, ha én is meg a lány is kalapban járkálnánk. Mert van ám neki kiskalapja! Pont olyan, amilyet néztem, csak ezüstmetál-fekete. Még azt találnák mondani a körülöttem élők, hogy papucs vagyok. Pedig jó volt az a kalap...

Igyatok izraeli sört, mert az finom!