Mondta a költő, és így lett. Szerintem rajta kívül ennek senki sem örült sem akkor, sem most. Ebből egy dolog következik, Petőfi emo volt. Igen, jól tetszettek olvasni, emo volt. Mert ki az az elme roggyant, aki oda van az Őszért, erről ír verset?! Persze nem éppen egy mókás vers ez, de ha nem szeretek valamit, arról nem írok verset! Ha nem tetszik valami, akkor azt megbeszélem azzal, akit érint. De ezek az emók már csak ilyenek...

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy beköszöntött az év legvizesebb, hűvösebb, szürkébb, nyálkásabb, undorítóbb évszaka ez, az egészen biztos. Semmi szépséget nem találni benne, amit a legjobban az érzékeltet, hogy a temetőturizmust is ilyenkor ünnepeljük. Csodás ünnep, az ember rengeteg boldog embert lát, akik rengeteget keresnek azokon, akik kijárnak a temetőbe, gyújtogatni, mert az világít, sötétedés után kevésbé félnek az arra járók. Legalábbis szerintem.

Talma közben világbajnok lett, ami igen nagy esemény a magyar motorsport történelmében. Most mutogatják a Kókuszban. Szánalmas kommentárt fűznek a dolgokhoz, de legalább sztárolják a fiút. Van is miért ezt tenni, mert igen tehetséges a fiú, gyengébb motorral is remek eredményeket ért el. Idén végre kapott egy rendes motort, világbajnok is lett. Jövőre szerintem ismételni kéne, úgy lenne szép a dolog.

A long weekend egyébként olyan gyorsan telt el, ahogy az éjszakák jönnek az óraállítás óta.