Országunk fővárosában sétálva, főleg a délutáni órákban, mikor vége a munkaidőnek, az egyszeri vidéke ember sok érdekes arcot láthat. Éppen a konditerembe készültem, amikor az aluljáróban szembe jött velem egy nő. Aztán rájöttem, hogy ez egy férfi. De ahogy közeledtem hozzá egyre bizonytalanabb lettem afelől, hogy melyik nemhez tartozik. Mert semmiféle külső jel sem utalt arra, hogy melyik oldalhoz tartozik.

Majd megérkeztem az Oktogonra, ahol elsétáltam a megálló végébe, hátha ott van a személy, akivel találkoznom kell. A várakozásom alatt láttam egy Barbie-t. Aki aznap már a második volt, és tényleg mű volt. Az első az csak szuper szőke volt, de nem mű. De ez. Mű volt a haja. Mű volt a szempillája, csoda, hogy nem karcolta vele össze a többi utast. Mű volt a melle is. Az arcán jelentős mennyiségű vakolat díszelgett. Öltözködésére a szupertrendi jelző a legmegfelelőbb. Playboy feliratú rózsaszín felső, párducmintás kabát és csizma és egy trendi farmer. Ha nyári délutánon vettünk volna részt, szerintem a hölgy elolvadt volna a peronon. Aztán trendi barátnőivel tovaszáguldott.

Mindezek előtt egy rövid, ám annál kevesebb tartalommal bíró beszélgetés zajlott le köztem és egy hajlékát elvesztett személy között. Enyhén illuminált állapotban lévő alkalmi beszélgetőpartnerem beáll elém, pár másodperc alatt megtalálja a stabil egyensúlyt, majd azonnal kibillen belőle, mikor hozzám szól. Biztos azért tette, mert a fülembe éppen az Ich will szólt. Pedig én nem akartam, hogy kommunikáljon vele.

- Ne mondd azt, hogy neked sincs cigid!

- Pedig nincs, nem dohányzom. - a füles maradt a fülemben.

- Most éppen én sem!

És ezzel már tova is haladt, újabb áldozatot keresve. Szerintem ők sem akarták.

Kitörő örömmel jelenem be minden kedves olvasómnak, hogy a Warriors of Kiskőrös címet viselő blog ma 16:17-kor megkezdte működését. Felkerült az első karakter előtörténete, innentől már megállíthatatlanok vagyunk, ömleszteni fogjuk magunkból a hülyeséget! Sok komolyságra ne számítsatok, szórakoztatni akarjuk magunkat és olvasóinkat. Magyarul tessék rákattintani, és olvasni!

Az időjárásról

Pszichológiából vizsgázni kész öröm. Főleg nálunk. Hétfőn iwiw üzenőfalon írták, hogy senki se aggódjon, mert tanulni feleslege, csak vigyük puskában azt a 23 választ, amit tudni kell. Természetesen nem volt ennyire egyértelműen megfogalmazva, de lehetett érezni, hogy ezt kell tenni. Ezt is tettük. Ennyire arcátlan puskázást még festeni, mit festeni! Rajzolni nem lehet! A finomabbak az asztal alatt másoltak, ahogy "illik". Nem úgy a merészebbek. A vizsgázók ezen csoportja, (a hátsó sorok) az asztalra kirakva a puskát másolták a válaszokat. Természetesen mindenki ötöst kapott. Leszámítva egy játékostársunkat, de ő tényleg a kettesért jött. Alig 40 perc alatt végeztünk is. Majd négy óra múlva vége lett a vizsgának. Az ok teljesen egyszerű. Mindenki kivitte egyesével a tanárnőnek a vizsgalapot. A tantónéni megsasolta, elmondta, hogy mennyire tökéletes és profi munka. Természetesen jeles, de! És ekkor kezdődött egy 5-8 perces beszélgetés, amikor is Ő beszélt, mi bólogattunk. Néha kérdezett egy kis pontosításért, de semmi jegyrontás nem volt. Csak beszélt(ünk) a semmiről. Feleslegesen. Addig a többiek (olyan 35 ember) a terem előtt vártak. És vártak. És vártak. És vártak. Cigiztek. És vártak. Majd megint cigiztek. És vártak. Majd bejutottak és elhúztak haza.

Nekem elmondta, hogy sajnálja, hogy eddig elhúzódott a vizsga. Erre én gyorsan jó fej lettem: "Az ötösért megérte várni." Eközben ajánlott erősen somolyogni.

A mai jog vizsga és a puskázás szépségei között telt el, de nem olyan feltűnően, mint a pszichológián. Minden kérdésre sikerült megfelelően válaszolni. Ez kifejezetten jó, mert így egy újabb jó jegy landol az index-emben. A jó jegyeket pedig jó nézni, mert erőt adnak ahhoz, hogy az életet szépnek lássuk. Nincs világvége hangulatom, csak úgy megjegyeztem. Mert a szín kettes is jó, de nem az igazi.

Egész délután itt kockultam a gép előtt. Már kezdek kételkedni abban, hogy a fejemnek normális alakja van. *megtapogatja* Jónak tűnik, de azért még tükör előtt le fogom ellenőrizni. De annyi előnye volt az itt ülésnek, hogy megírtam a Daxter cikket. Így 3 hónap után nem akkora dicsőség, de az eredménnyel többé-kevésbé meg vagyok elégedve, elvileg holnap már olvasható lesz a GameCON-on.

Közben a Hi-Fi úgy döntött, hogy megszólal. Ennek én nagyon örülök, mert így nem kell a kábelt venni hozzá. Viszont a gép egyre rosszabb. Ma többször is úgy éreztem, hogy kivágom az egészet a tetőablakon. Aztán rájöttem, hogy ez nagyon megerőltető lenne, inkább itt hagyom a földön, had zúgjon. Zúg is, de a zene elnyomja a hangját, így minden szép és jó. De ha már a zene szóba került, akkor megemlítem, hogy a Winamp is meghülyült. A playlist eltűnt. Elő sem tudom hozni. Kicsit az én hibám is, hogy ez történt, de a fene sem gondolta volna, hogy ez lesz annak a vége, ha elkezdem rángatni ide-oda a Winampot az asztalon. Csak tesztelni akartam, hogy mennyire megy fel a CPU terhelése. De már ez sem számít, mert jövő héten egy friss és új ropogós rendszer kerül a C meghajtóra. Semmi vírus, semmi beugró IE hibajelentés küldése ablakok, semmi háttérben futó IE-k. Amiket nem lehet leállítani...

Ha megvan a nagy rendszertelepítés prodzsekt akció, akkor szépen megnézem a Dexter c. sorozat első évadának első felét. Ennyit adtak le belőle eddig. Az első rész alapján jónak tűnik, de nem ragadott úgy magával, mint az eddig ugyanennyi részt megélt Heroes. Ez utóbbi sorozat egész egyszerűen abbahagyhatatlan! Akinek eddig mutattam, az 24 órán belül végignézte mind a 11 részt. Akarod tudni, hogy mi fog történni a következő részben. Legutóbb ilyet az Invasion (Rejtélyek Városa) nézése közben éreztem. Ami egyébként folyó hónap 30-án jelenik meg nálunk DVD-n!

A #220-ban említettem, hogy némi vírus lepte el a gépemet. Az irtási munkálatokat még aznap elkezdtem, el is végeztem. Közben a karácsonyfát is kellett volna díszíteni, de én inkább itt kockultam a gép előtt, hogy legyen egy használható rendszerem. Windows-zal az élen... Muhahahaha!!! Hiszen ki az az ember, aki rendszert akar telepíteni a két ünnep között? Pontosabban alatta. Még pontosabban Karácsonykor. Mivel én sem akartam, ezért használható, szinte 100%-osan működő állapotba hoztam a kis drágát. Sajnos egy Winfosnál a közel 100% nem elég. Természetesen 100%-os soha nem lesz, de jól működő állapotba lehet hozni, nekem már több, mint fél éve zökkenőmentesen üzemelt. De most elértünk arra a pontra, hogy elég volt neki, nem akar együttműködni velem, mindig hibákat vág az arcomba, az IE valamiért folyamatosan, magától fut a háttérben és különféle ikonok jelennek meg a tálcán. Így arra jutottam, hogy szépen leformázzuk a C meghajtót. Majd valamikor a jövő héten, mert most nem érek rá. Ezer a dolgom meg a vizsgám. Merthogy vizsgaidőszak van ám az Atalantán is, vizsgázunk ezerrel, jövő héten mindjárt hármat, hogy jó legyen nekünk. Pszichopatából két nap van kiírva és senki sem tudja, hogy mikor kell menni. Ergo hétfőn betipegünk a suliba, kiderítjük, hogy mikor fogunk szívni és örülünk. Örülünk, ha aznap lesz a vizsga, mert akkor délután jövök haza, tanulok jogot, meg idegenforgalmat. Kedden el tudok menni edzeni. És hasonló nyalánkságok. Ha kedden lesz, akkor nem tudom, hogy mi lesz. Hazajönni fél napért nem éri meg, nem tanulnék úgysem. Úgyhogy a tanárnő és az egyiptomi ugróegerek érdekében nagyon remélem, hogy hétfőn levizsgázunk.