Pszichológiából vizsgázni kész öröm. Főleg nálunk. Hétfőn iwiw üzenőfalon írták, hogy senki se aggódjon, mert tanulni feleslege, csak vigyük puskában azt a 23 választ, amit tudni kell. Természetesen nem volt ennyire egyértelműen megfogalmazva, de lehetett érezni, hogy ezt kell tenni. Ezt is tettük. Ennyire arcátlan puskázást még festeni, mit festeni! Rajzolni nem lehet! A finomabbak az asztal alatt másoltak, ahogy "illik". Nem úgy a merészebbek. A vizsgázók ezen csoportja, (a hátsó sorok) az asztalra kirakva a puskát másolták a válaszokat. Természetesen mindenki ötöst kapott. Leszámítva egy játékostársunkat, de ő tényleg a kettesért jött. Alig 40 perc alatt végeztünk is. Majd négy óra múlva vége lett a vizsgának. Az ok teljesen egyszerű. Mindenki kivitte egyesével a tanárnőnek a vizsgalapot. A tantónéni megsasolta, elmondta, hogy mennyire tökéletes és profi munka. Természetesen jeles, de! És ekkor kezdődött egy 5-8 perces beszélgetés, amikor is Ő beszélt, mi bólogattunk. Néha kérdezett egy kis pontosításért, de semmi jegyrontás nem volt. Csak beszélt(ünk) a semmiről. Feleslegesen. Addig a többiek (olyan 35 ember) a terem előtt vártak. És vártak. És vártak. És vártak. Cigiztek. És vártak. Majd megint cigiztek. És vártak. Majd bejutottak és elhúztak haza.

Nekem elmondta, hogy sajnálja, hogy eddig elhúzódott a vizsga. Erre én gyorsan jó fej lettem: "Az ötösért megérte várni." Eközben ajánlott erősen somolyogni.

A mai jog vizsga és a puskázás szépségei között telt el, de nem olyan feltűnően, mint a pszichológián. Minden kérdésre sikerült megfelelően válaszolni. Ez kifejezetten jó, mert így egy újabb jó jegy landol az index-emben. A jó jegyeket pedig jó nézni, mert erőt adnak ahhoz, hogy az életet szépnek lássuk. Nincs világvége hangulatom, csak úgy megjegyeztem. Mert a szín kettes is jó, de nem az igazi.