Alapvetően nem tulajdonítok nagy jelentőséget annak, hogy mit álmodok. Legtöbbször (ez az optimális eset) nem is emlékszem rájuk, felkelek reggel és elkezdek egy újabb csodálatos napot az életemben. Ritkán előfordul, hogy beugrik egy-egy villanás az aznapi álmomból, de egy szempillantás után el is vész, történnek tovább az ébrenlét eseményei. Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy ébredéskor tisztán emlékszem minden egyes pillanatra, ami az álomban történt, mintha még vége sem lenne.

De az, hogy ez egy hét (de inkább öt nap) alatt háromszor megismétlődjön, nagyon nem szokványos. A rohadt tudatalattimmal valami nem stimmel, és ez nem megnyugtató. Olyan személlyel álmodtam, akivel évek óta nincs semmilyen kapcsolatom, nem történt semmi olyan, amit hozzá tudnék kötni, mégis megjelenik, túlságosan is valóságosan.

Ezzel az a baj, hogy továbbra sem tartom magam sem rendszeresen, sem véletlenszerűen semmiféle drog hatása alatt. Alkoholt is csak ritkán, kis mennyiségben fogyasztok, de ezek az álmok a teljesen józan agyamból pattantak ki, mint egy elbaszott szikra, ami lángba borítja a fa műhelyedet, ahol éppen egy értékes tölggyel dolgozol. Nem kaptak el nosztalgikus hullámok, amivel magyarázni tudnám, egyszerűen csak gyötörnek az álmok.

Nyilván nem rágódok ezen naphosszat (még a munka rovására menne!), nem rohantam be egy könyvesboltba, hogy álomfejtős könyveket vegyek (már csak a pénzhiány miatt sem), nem kezdtem el emiatt nosztalgiázni a régmúlt időkön, de valahogy mégis bassza az agyam ez az egész. Sokkal egyszerűbb az élet, amikor csak felkelek, törlődik minden a fejemből és tiszta fejjel, újult erővel belevágok a napba! Ezt kérem vissza holnaptól. Lesszíves!