Hétfőn voltam dolgozni. Azt hittem a végére kirohad az agyam. Mint kiderült a beérkező diákigazolvány igényléseket kellett számítógépen javítani. Karakter ellenőrzés, képek ellenőrzése, aláírás ellenőrzése, stb. Az első másfél óra hamar eltelt, akkor még mókásnak tűnt a javítgatás, de utána egész egyszerűen nem akart telni az idő. Az egészet tetézte, hogy a szobában olyan 30 PC ment folyamatosan, kint 30 fok volt, a belső udvarban pedig a légmozgás minimális. Mert az összes ablak a belső udvarra nyílt. Mondtam már, hogy a Nap is besütött? Légkondi?! Az nincs. Minek már! Délután kettő körül kezdtem azt érezni, hogy meg fogok gyulladni, így a mosdóban megnedvesítettem hajkoronámat, ami egész kellemes hűtést biztosított. 20 percig.

A munka marha unalmas, lapozol, a nem egyértelmű betűket és számokat kijelölöd, hogy majd később, ha előtted lesz a teljes adatlap, kijavítsd. Ha kell. Csudijó. A képek javítása egyszerűbb. Ha kilóg a gyerek feje, napszemüveg van rajta, nem látszik rendesen, túl sötét a kép, akkor kuka. Az emósok fél arcot eltakaró haja nem probléma. Szánalmas. Sapka vagy kendő akkor megengedett, ha egészségügyileg szükség van rá. Elég sok rossz kép van egyébként, mintha a szülők még nem csináltattak volna igazolványt maguknak. A másik komoly probléma az aláírás. Aki már csináltatott bármilyen hivatalos papírt magának, az tudja, hogy mindig a fehér mező közepére kell írni, ne lógjon ki, a program be tudja olvasni. Az első diákot igénylő, írni már tudó kisiskolásoknak elnézem, ha kötődik a vonalhoz, mert még kicsi. De ha a szájbatekert szülő nem képes a mező kibaszott közepébe írni a saját aláírást, arra már azt mondom, hogy menjen havat lapátolni hódfarokkal! Hogy nem lehet megérteni az egyértelmű feliratot?

Tegnap délután családostól betértünk az Obiba, mert némi kert és terasz fejlesztést kell végrehajtanunk. A kerttel különösebb baj nincs, csak a tisztelt kerttelepítők (általános betanított munkás) nem termőföldbe telepítették a füvet, hanem építési törmelékbe. Persze valamennyi tápanyagban dús föld került a tetejére, de ezt az eső, szél, napsütés, locsolás szépen bemossa a mélyebb részre, előhozván apró kavicsokat, maltert, stb. Pár hete hoztunk rá egy kevés homokot, amivel beszórtuk, de ez sokat nem javított a helyzeten, mivel eső nem esik már hetek óta. Fűmagot is szórtunk rá, de ez semmit sem ért, mivel csak rá lett szórva és eső még mindig nem esik. Éppen ezért vettünk némi műtrágyát, amit majd jól kiszórunk, hátha ad egy kis löketet a most leginkább a Hortobágyra hasonlító udvarunknak birtokunknak.

Azért nem ástuk fel az egészet és rakattunk egy 10 centis termőföldréteget a kertbe, mert nincs pénz és kurva sokba kerülne. Lévén 70 nm2 az egész. Ami önmagában nem nagy, mert Kőrösön ennek több, mint tízszerese az udvar, de az összes földet a lakáson keresztül kellett volna behordani. Az meg nem vicces.

Kezdem az elején, úgy talán kerekebb lesz.

Néhány hónapja (khmm...) nem jártam erre, de a minap újra megjött a kedvem a klasszikus blogoláshoz. Ennek biztos a vizsgaidőszak és a diákmunka hiány az oka, szóval újra itt vagyok. Hogy meddig, azt tényleg nem tudja senki, mert jövő héten már lesz munkám, igaz csak egy napra, de lesz, vizsgám is lesz, szóval még a kedvem is elmehet ettől az egésztől. Persze ezek az események milliónyi élményt vonzanak magukkal, ami blogolásra ösztökéli az embert, de nálam sosem lehet tudni. Az elmúlt időszakban főleg és csakis kizárólag a PS3-mal kapcsolatos dolgokról blogoltam itt. Az oka egyszerű: van rá igény, van visszajelzés, nem a falnak beszélek. Mostantól a mindennapi (másnapi, harmadnapi, stb) eseményekről itt (is) fogok értekezni, így senki sem marad le fordulatos életem rejtelmeiről. De legalábbis azokról, amelyekről írni fogok a nagyvilágnak. 
A héten például láttam a Google Earth autót a Szövetség utcában. Remélem benne leszek. Örömömben és meglepődésemben majdnem fel is ugrottam, hogy biztosan látszódjak, de rájöttem, hogy az utcán vannak mások is.

Erről jut eszembe, hogy a Blaha aluljárója imádni való hely. Az, hogy árulják a paradicsomot/paprikát/elemet/káposztát egy dolog, csinálják mindenhol. De az, hogy az ingyenélő HHH egyének megpróbálnak megállítani és rábeszélni, hogy vegyek már egy mobilt és keressek vele sok ezer Forintot az nem öröm. És nem érti meg elsőre, hogy nem érdekel, nem érek rá, ne szóljon hozzám, takarodjon rendesen dolgozni.

Néhány hete kicsit megújult a GameCON főoldala és kaptam egy saját rovatot. Ebben hébe-hóba, de legalább biztosan fogok írni különféle filmekről. Főleg azokról, amelyek egyszerűek, köthetők a videojátékokhoz vagy a kockasághoz. Ezért írtam a Dead or Alive kritikát.

Annak idején minden filmekkel és filmezéssel foglalkozó weblap lehozta a hírt, hogy a 300 című filmből limitált példányszámú díszkiadás érkezik hazánkba, November végén. Akkor még úgy voltam vele, hogy nem lesz rá pénzem, de amikor kiderült, hogy a kiadás minőségéhez képest milyen áron kínálják, azonnal előrendeltem. Aztán eljött a November vége és csúszott a film megjelenése. Minden nap tolták, ám a közvetlenül mögöttünk heverő hétvégén végre megérkezett. Tegnap kaptam is az e-mailt az Xpress-től, hogy összeállt csomagom, mehetek érte. Hihetetlen öröm töltött el, hiszen nagyon vágytam már erre a kiadásra.

Ma nem volt kedvem elmenni érte, úgy gondoltam, hogy holnap délben úgyis van egy egy órás szünetem, akkor majd elmegyek érte és tudom simogatni a délutáni Szociológián. Lelki szemeim előtt már ki is bontottam, a fotókat is elkészítettem róla, hogy tudjam mutogatni ország világnak, hogy nekem mim van. Éppen ezért jól fel is mentem az Xpress oldalára, hogy megnézzem, az ottani vásárlók milyen képeket raktak fel és mennyire vannak megelégedve a kiadással. Itt szembesültem azzal, hogy előzetesen meghirdetett tartalom eltér a valóságtól. Valószínűleg a kiadó módosította megjelenés előtt, de erről sem egy közleményt, sem egy e-mailt nem küldtek, hogy tudja a vásárló, hogy mire számítson. Valamiért az Xpress sem jelezte az előrendelőknek, hogy változás van, pedig ők a csomagolásnál biztosan szembesültek azzal, hogy a dobozban nincs benne az akril képtartó és az 52 oldalas füzet sem olyan, mint amire számítani lehetett.

A "vevőcsalogató" kép

A valódi, magyar kiadás

Nagyon csalódott vagyok, a rendelésemet visszamondtam. Ahogy azt rajtam kívül egyre többen is teszik.

Bármennyire is próbáltam szugerálni a Földet, csak beköszöntött az Ősz és közeledik a Tél. Pedig Szeptemberben még volt remény, hiszen jó ideig tudtunk pólóban, vagy vékonyabb pulóverben járni. Aztán elmúlt az Október, órát állítottunk, hogy jó hamar sötétedjen, és hip-hop itt lett a November, amikor nagyon hideg van. Ha farkas lennék, biztos ordítanék reggelente, mikor elindulok az iskolába. Ahova, hála az égnek, elég keveset járok. Van valami jó abban, hogy jártam már az Atalantába két évet. Például a péntekeim teljesen üresek, így magaménak tudhatom mindenki álmát, a három napos hétvégét.

Az Anakonda első részét leszámítva nem tudnak normális óriáskígyós filmet készíteni. Az Anakonda 2 elég felejthető, semmi érdekes nincs benne, csak valami virágot keresnek. Szerencsére elkészült a film harmadik része, azzal a színésszel a főszerepben, akinek a szőrös mellkas, a vízimentős fürdőnadrág és a beszélő szuper autó mindig jól fog állni. Fél év múlva az RTL Klub műsorra fogja "országos tévépremier" logóval megspékelve, hátha így kapnak utána az emberek. Ha akkor is a House ellen adják, akkor még annyian sem fogják nézni, mint a tegnap esti csúcsfilmet, a Boa vs. Python-t. A film a szokásos módon kezdődik: jön egy repülő, megy az ütős zene, valami nagyon gyanúsat egy nagy dobozban átpakolnak egy kamionra, vágásokban látszik a gonosz főhős és a nője, majd elindul a kamion. Ha itt vége lenne a filmnek, másfél percben mindenki össze tudná foglalni, hogy mi lesz a folytatás. A baj ezekkel az lenne, hogy megmagyaráznák a kérdéseket a filmben, amire a forgatókönyv írók és producerek nem vették a fáradtságot.  Például nem tudjuk meg, hogy a kőgazdag fősunyi honnan szerezte meg a kb. 30 méter hosszú pitonját. Erre senki sem lesz kíváncsi a film folyamán.

Természetesen jó nők is akadnak itt, egyikük szinte mindent megmutat, ezután csak a hölgy testét figyeli a nép. A másik csak incselkedik a nézővel, és természetesen beleszeret a fő jóba. Ezen szereplőnk természetesen egy biológus professzor, aki egy általános kígyómérget akar kifejleszteni, a világtól teljesen elzárva, egy gyerekkori trauma miatt. A nővére/húga belehalt egy kígyómarásba, mert nem tudták, hogy milyen kígyó marta meg, miközben vízért ment ki a konyhába egy dél-amerikai utazás során. Először azt hittem, hogy a jobban megszokott és jobban kedvelt feleség témát használják fel, ugyanezen klisékkel. De nem. Ez azért egy jó pont. Majd' megfeledkeztem a tisztáson éppen nemi aktust végrehajtó gimnazista párról, aki szintén a kígyó gyomrában végzik.

Erről jut eszembe az a közismert tény, hogy az óriáskígyóknak nincs foguk. és ha esznek, akkor napokig nem jönnek elő. De úgy látszik ezek a dolgok az óriás-óriáskígyókra nem vonatkoznak, mert ezek komoly fogazattal rendelkeznek és sportból ölnek. Visszakanyarodva a történetre:

A piton elszabadul, kell hát egy másik nagy állat, ami majd jól felhajtja és megöli. Ez nem lesz más, mint a fójó óriás boája, aki nőnemű. A nagy piton vadászat közben tojásokat fog rakni, amiknek egy részét az apa piton megzabál, de néhány megmarad, hogy elkészülhessen a következő film: Boapython: A mutáns óriáskígyók támadása címmel. Szintén országos tévépremier logóval. Közben egy "elit" vadászokból álló csapat is elkezd vadászni az elszabadult pitonra, de az szép sorjában kiírt mindenkit, aki nem a fő gonoszhoz tartozik. Mert fő gonosz magamutogató barátnőjét a boa szépen kifacsarja, amiért eltörte az egyik tojást, míg a fő gonoszt kettétépi a piton és a boa.