Múlt hét csütörtökön, azaz 28-án ünnepeltem 22. születésnapomat. Szalad az idő, na. Ez egyébként azt is jelenti, hogy 4 éves lett a blogom, ha jól számolom. Tényleg szalad az idő, bassza meg! De sebaj, ennél fiatalabb már sosem leszek, csak öregebb tapasztaltabb és természetesen szebb. Aznap nem kaptam túl sok dolgot (nem is kell), ám a postás hozta angolországból az alábbi két könyvet.

Csomagolással együtt 1910 grammot nyomtak, kedden délben adták fel Angliában, Csütörtök délben megérkezett hozzánk. 2 font és 95 penny volt a postaköltség! Országon belül egy harmad ekkora csomag feladása többe kerülne.

Ha a kézhezvételnél meggondolnám magam, akkor kibontás után, a számlán található matricát ráragasztva a csomagra, azt visszacsomagolva díjmentesen visszaküldhetem a feladónak. Természetesen csak az Egyesült Királyságon belül, de akkor is érdemes átgondolni, hogy mi hol tartunk hozzájuk képest.

Tárgyalt nap estéjén köszöntöttek meg anyumék, tőlük kaptam egy 8GB-os SanDisk pendrive-ot, mert a négy éve ballagásomra kapott Avixe sajnos meghalt.

Gatita  ekkor még nem köszöntött, csak egy eszméletlenül finom sütit csinált. Valamilyen rejtélyes ok miatt még mindig van belőle, de ez az állapot nem fog sokáig tartani. Szombatra tervezett egy családi kirándulást valahova, aminek a helye titkos. Legalábbis előttem. Apró információ morzsákat kaptam, de azok annyit értek, mintha japánul osztották volna meg velem.Szombaton fel is kerekedtünk, hogy nyakunkba vegyük a várost. Megérkezve a Városligetbe csak néztem, hogy mi lesz ebből. Aztán elkezdtünk átvágni rajta, az Állatkert-Cirkusz-Vidámpark trió felé vettük az irányt. Megérkezvén az állatkert elé, összeállt bennem a kép, de nem szóltam semmit, pár információ morzsa kicsit elbizonytalanított. Bementünk, majd az asszony eltűnt. Anyum és öcsém állt előttem. Anyumnak megmondtam, hogy ennél nagyobb ajándék, mint hogy öcsémet visszahozzuk a majomházba, nem is kaphattam volna. Lehülyézett. Körbeálltak, majd Gatita kijelentette, hogy apa leszek.

Egy évig egy bizonyos Iringó nevű, nőstény afrikai teve nevelő apja vagyok. A hölgy két éves lesz pár napon belül, magassága nagy, fején a bőr puha. Életrajzán látható, hogy anyja Ingrid, a náci kurva, míg apja Juszuf, a zsidó. Érdekes párosítás, mit ne mondjak. 365 nap alatt kétszer van szülői értekezlet, ekkor személyem szerénye (mivan?) ingyen hatolhat be az állatkertbe. Ezeken a napokon aggódó apaként érdeklődhetek a tevém hogyléte felől, etethetem a kezemből (tevenyál powaaaaa) és bejárhatom az állatkertet.