Természetesen igen, méghozzá az idegenforgalmi típusból.
Péntek reggel 6-kor úgy dobott ki az ágyam, mintha mérhetetlenül gyűlölne. Próbálkoztam küzdeni ellene, hiszen hátra volt még egy órányi alvásidőm, de csak nem akart összejönni. Nehezen megy úgy az alvás, ha nem vagy biztos a vizsgád sikerességében. Illetve nm is abban vagy biztos, hogy nem fog sikerülni, hanem rettegsz attól, hogy olyan tételt cibálsz ki a kupacból, amihez gőzöd sincs. Egy éve még lett volna, de idénre már elkoptak az emlékek. Mivel győzött a görcsbe rándult, ökölméretű gyomor, inkább neteztem egy kicsit, hátha az megnyugtat. Természetesen sokat nem segített, így megittam egy kakaó, majd elkezdtem öltözködni. Előkapva az inget édesanyám nagy szemekkel nézte, majd csipás szemmel elkezdte kivasalni. Pedig szerintem nem volt az vészes. Felvettem a ballagási nadrágomat, majd levettem, mert nem bírtam begombolni. Csekély pánik tört ki a jelenlévők között, mire közöltem, hogy van másik! Ami vastag és ronda, de van. A vastagság esetünkben öröm helyett bánat volt, így kaptam egy rövid ujjú inget, hogy ne főjek már meg a világban. Sajnos a Mickey egeres nyakkendőm csúnyán volt megkötve, nem tudtam felvenni. Pedig annak idején, még valamikor a vietnámi háborúk idején megtartott próba érettségimnél bevált.
A suliba megérkezve még meg kellett írnom a plágium nyilatkozatot, mert nem adtam le, majd bementem abba a terembe, amelyik gyülekezett. Vagy valami nagyon hasonló. A vizsgáztató szaktanár (az a mocskos kurva) ellátott minket jó tanácsokkal, elmondott pár hasznos infót (például a gázos tételeket alulra rakta, szóval meg ne próbáljunk turkálni), elmondta, hogy a tételekbe NEM FOG* belekérdezni, mondjuk azt, amit tudunk, csak legyen szép kerek. Eközben észleltem, hogy egykori osztálytársam, akit nevezzünk most Timinek is a résztvevők között ül. Gyorsan mellé is huppantam, majd megvitattuk, hogy sokat nem tudunk és abban sem vagyunk biztosak, szóval majd lesz valami.
A vizsgát ünnepélyesen megnyitották, majd hat lelkes résztvevő bennmaradt boncolásra. Nagyjából másfél óra múlva jutottam be a kivégző osztag elé, hogy kihúzzam a gyufa helyett azt a három papírlapot, ami alapján eldöntik, hogy az OKJ bizonyítványomba milyen jegy fog kerülni. Három olyan tételt húzta, miből egy szituáció volt. De ez természetes, mert van szituációs gyakorlat is. Ami inkább csak dísz, mint dolog, aminek értelme van, mert egy helyzetre kell megmondani a két mondatos választ. Úgy a felükhöz a józan paraszti eszedre van szükség. Természetesen ilyet húztam. A két tétel is könnyű volt, aminek annyira megörültem, hogy hirtelen elkezdtem őket leírni hatalmas összevisszaságban. Aztán alásatíroztam a lényeget, amitől rendezettebb nem, de legalább átláthatóbb sem lett a külseje. Mire ezzel végeztem, egy egész ember levizsgázott, már csak öten voltak előttem. A következő egy órában vártam, figyeltem a többieket, a vizsgáztató néni elég normális volt, segített, nem kérdezett bele, majd egy nyomorék elrontotta az egészet. Jó fél óráig nyúzták, majd átengedték egy kettessel. Timi kollegina egy elég korrekt előadást produkált, a szakdolgozat védésével sem volt gond, a tételeket is jól tudta. Főleg egy év kihagyás után. Ennek ellenére belekérdeztek, egyszerre ketten(!) beszéltek hozzá, sok kérdést kapott. Nem őszinte mosollyal köszönt el a k. bizottságtól.
Ekkor kerültem én az ezüst tálcára, hat kilós dinnyével a számban. Szakdoga védés jól sikerült, de mivel borokban soha a büdös életben nem voltam otthon, így a feltett "Milyen híres kiskőrösi borokat ismer?" kérdésre sem nagyon tudtam válaszolni. Eszméletlenül bután néztem, majd valahonnan beugrott a Kadarka. Ekkor kezdték el felsorolni a szakdogámból azt a kb. hat bort, amit beleírtam. Valószínűleg azért kérdeztek bele ennyire, mert az egészet netes források alapján készítettem.Ezért fel is tették azt a kérdést, hogy miért pont Kiskőrös, voltam-e ott a szakdolgozatom írása közben. A válaszommal egy pillanatra megakasztottam a k. bizottságot, mert két másodpercig meg sem mukkantak, csak mosolyogtak erősen, kérdések után kutatva.
A tételekre rátérve három mondat után közbevágtak, főleg az a mocskos kurva és elkezdett magyarázni, mondani helyettem a dolgokat, mintha nem tudnám. Ennél jobban már csak a buzikat gyűlölöm. Nem tudtam rendesen elmondani a gondolataimat, nem tudtam felépíteni az egészet úgy, hogy kerek legyen, így szögletes lett. A második tétellel is hasonló volt a helyzet, szóval annyira nem örülünk.
Timi kollegina hármast kapott, így én is erre számítok. Ha engedi, hogy végigmondjam, szerintem meg lett volna a négyes is, de így hármas lesz. Ha ennél rosszabbat kapok, tajtékozni fogok, de nem kicsit. A felmerülő, "miért nem tudod az eredményed?" kérdésre a válasz egyszerű. Kőrösre kellett mennem péntek délután, így a késői ünnepélyes eredmény hirdetést nem tudtam megvárni.
*nem a faszt nem
