Hétfőn voltam dolgozni. Azt hittem a végére kirohad az agyam. Mint kiderült a beérkező diákigazolvány igényléseket kellett számítógépen javítani. Karakter ellenőrzés, képek ellenőrzése, aláírás ellenőrzése, stb. Az első másfél óra hamar eltelt, akkor még mókásnak tűnt a javítgatás, de utána egész egyszerűen nem akart telni az idő. Az egészet tetézte, hogy a szobában olyan 30 PC ment folyamatosan, kint 30 fok volt, a belső udvarban pedig a légmozgás minimális. Mert az összes ablak a belső udvarra nyílt. Mondtam már, hogy a Nap is besütött? Légkondi?! Az nincs. Minek már! Délután kettő körül kezdtem azt érezni, hogy meg fogok gyulladni, így a mosdóban megnedvesítettem hajkoronámat, ami egész kellemes hűtést biztosított. 20 percig.

A munka marha unalmas, lapozol, a nem egyértelmű betűket és számokat kijelölöd, hogy majd később, ha előtted lesz a teljes adatlap, kijavítsd. Ha kell. Csudijó. A képek javítása egyszerűbb. Ha kilóg a gyerek feje, napszemüveg van rajta, nem látszik rendesen, túl sötét a kép, akkor kuka. Az emósok fél arcot eltakaró haja nem probléma. Szánalmas. Sapka vagy kendő akkor megengedett, ha egészségügyileg szükség van rá. Elég sok rossz kép van egyébként, mintha a szülők még nem csináltattak volna igazolványt maguknak. A másik komoly probléma az aláírás. Aki már csináltatott bármilyen hivatalos papírt magának, az tudja, hogy mindig a fehér mező közepére kell írni, ne lógjon ki, a program be tudja olvasni. Az első diákot igénylő, írni már tudó kisiskolásoknak elnézem, ha kötődik a vonalhoz, mert még kicsi. De ha a szájbatekert szülő nem képes a mező kibaszott közepébe írni a saját aláírást, arra már azt mondom, hogy menjen havat lapátolni hódfarokkal! Hogy nem lehet megérteni az egyértelmű feliratot?