Bármennyire is próbáltam szugerálni a Földet, csak beköszöntött az Ősz és közeledik a Tél. Pedig Szeptemberben még volt remény, hiszen jó ideig tudtunk pólóban, vagy vékonyabb pulóverben járni. Aztán elmúlt az Október, órát állítottunk, hogy jó hamar sötétedjen, és hip-hop itt lett a November, amikor nagyon hideg van. Ha farkas lennék, biztos ordítanék reggelente, mikor elindulok az iskolába. Ahova, hála az égnek, elég keveset járok. Van valami jó abban, hogy jártam már az Atalantába két évet. Például a péntekeim teljesen üresek, így magaménak tudhatom mindenki álmát, a három napos hétvégét.
Pénteken, ha sikerül időpontot szereznem, megyek szemészetre, hogy egy hónap múlva horror összegért megvegyem a fél évi adag kontaktlencsémet. Remélem nem volt áremelés.