Tavaly is kis késéssel számoltam be arról, hogy mit adtak nekem öregedésre, idén is így teszek. A történet most nem lesz olyan hosszú, képből sem lesz annyi. Lelövöm a poént, kettő lesz. Ebből i az egyik netről szedett, mert a praktikus és hasznos USB bluetooth adaptert elfelejtettem odarakni a többi dolog mellé. Az is igaz, h ogy egy kis fekete valami sehogy sem látszódott volna a fekete szőnyegen, ami egy már olyan jól megszokott háttér. Persze csinálhattam volna a képet a világos padlón is, de ehhez söprögetni kell, visszafogni Pedrót, stb. Szóval születésnapomra az alábbi dolgokat kaptam a közvetlen környezetemtől:

- egy darab póló, "Apa mindent megold" felirattal (úgy tűnik a hölgy ismerőseimnek mániájuk a póló ajándékozása nekem),

- hat darab ferraris pohár, a Shelltől (nem szeretem a Ferrarit, de a 2007-esre nagyon fogok vigyázni),

- egy darab Becstelen brigantyk forgatókönyv (a film nagyon tetszett, lassan tényleg beszerzem a kék lemezen),

- egy üveg, akciós Johnnie Walker Red Label (és rám szólnak, hogy néha sokat iszok...),

- egy darab bluetooth USB adapter, hogy ne kelljen a telefonomat dugdosni a gépbe (zseniális dolog, de még szokni kell a programot),

- egy darab Red Dead Redemption játék PS3-ra (magamtól, magamnak a PoP:TFS CE-vel, de utóbbit már előtte héten bezsebeltem, kép a tesztél lesz róla)

Két hete szereztem be a Prince of Persia: The Forgotten Sands c. játékot, ami félig a film mellé készült. Azért félig, mert a film elvileg az első játékra épül, míg a játék az első és a második rész közé épül be. Az megint más kérdés, hogy a film nem igen követi a játékot, de legalább a díszletek, a zenék, a kosztümök és Jake hasonlít az eredetire. A harcolós és ugrálós jelenetek kifejezetten látványosra és jóra sikerült. De visszatérve a játékra, három délután alatt végigjátszottam, a trófeák 78%-a ki is potyogott belőle, még egyszer végig kell játszani a platinához. Akkor a GameCON idevágó topikjába folyamatosan írtam róla, tulajdonképpen készen volt a fél teszt, csak ki kellett volna bővíteni és összeszedni a gondolataimat. De jött a szülinapos hétvége, ezer volt a dolgom, megvettem a Red Dead Redemption-t és azóta sem írtam egy sort sem. Az emlékek, köszönhetően a RDR zsenialitásának kezdenek fakulni, pedig egy egészen fasza cikket sikerült volna összehozni. Most persze lenne kedvem írni, de tanulnom kell a holnapi vizsgára és vár a vadnyugat is.

Rendszerezni kellene a dolgaimat végre.

A kettős fronthatás egy olyan dolog, ami baltával jár. A baltával az emberek fejére céloz, és begyújtóst akar aprítani. Persze vannak immúnis emberek, akik mindezen csak röhögnek, élik vidám életüket tovább. Na én nem ezek közé tartozok. Fejfás csillapítót és ételt bőségesen vettem magamhoz, hidratálom is a szervezetem, reggelre új ember leszek!

A Red Dead Redemption egy kibaszottul jó játék, nem győzök ámulatból ámulatba esni játék közben.

Születésnapon vizsgázni még ennyi év után sem vicces. Az elemek mégis úgy hozzák, hogy nekem ezt meg kell tennem, hátha rossz lesz nekem. Annak idején rossz is volt, de most pénteken nem tudtak kibaszni velem, odabasztam. Már elnézést az obszcén kifejezésekért. Persze tudtam előre, hogy nem lesz gond, mert nyelvtanból sosem volt gondom, a feladatok is egyszerűek, sanszos az ötös. Legalább ebből a tárgyból. A tollbamondás főiskolán még mindig röhejes szerintem, de lehet, hogy csak a kor beszél belőlem. 19 évesen biztosan másként láttam volna egy ilyen dolgot, akár még lelkesedhettem is volna érte, de most nagyon nem. Persze voltak hasznos dolgok, amiket rosszul tudtam, amiket már használok is, de olyan alapvető dolgokról is esett szó, ami szánalmassá tette az órát. Pénteken kora délután.

Szóval idén is öregebb bölcsebb lettem egy évvel , jövőre már isteni szintre fogok emelkedni, ha így folytatom. Fura érzés, hogy már két éve nem voltam páratlan számú korban, de azt hiszem nem fog gondot okozni a következő évre ez a dolog. Kaptam is pár dolgot erre a nemes napra, legközelebbre talán sikerül összehoznom ezeket egy csoportkép erejéig, de nem ígérek semmit. Csupa hasznos és részegítő dolog pottyant a gyűjteményembe, lesz mit olvasni a Dragonlance könyvek után, valamint van miben megmondani a frankót is.

Szombaton délben, komoly előkészületek és még komolyabb felkészültséggel belefogtunk két vendégemmel a sütésbe, faszénen. Azért csak két vendég, mert egy ember nem utazott fel Kőrösről, kettő nem volt hajlandó iderepülni Londonból és egy meg később érkezett. Az ember családja általában nem vendég. A faszén beizzítása nem volt egyszerű feladat, ugyanis a korsó sör miatt az ember csak az egyik kezét tudja használni, lassabban megy a munka. Gyújtó folyadék helyett viasszal összeragasztott préselt fát használtunk, direkt erre a feladatra kitalálva, de nem volt rajta adagolási arány, így kevés került az izzítandó anyag közé. Sebaj, sebbenzinnel felérő pálinkát löttyintettem a sütögetőbe, de ez még a levegőben belobbant és semmivé vált. Néhány próbálkozás után étolajra váltottunk, ami bevált, de legalább nagyon füstölt, így beültünk F1-et nézni a nappaliba. Persze az összes ablakot gondosan bezártuk. Később a ház többi lakója is így cselekedett, de az ajtónkat nem verte senki, hogy számon kérje a tettünket. Nem is nyitottam volna ki, az is biztos. A kezdeti nehézségek legyőzése után elkezdtünk nagyüzemileg, változó lángon sütni, három húst. A másfél napos pácolásban nagyon szépen átpuhultak, percek alatt átsültek, lehetett fogyasztani. A marhához érve barbár vendégeim megkapták a sütés jogát, mert ők közepesen átsütve és véresen szeretik. A közepesen átsütöttet megkóstoltam, de az nem én világom, nekem legyen az a hús átsütve, csókolom!

Később belenyaltunk a gagyi Black Labelbe, amit már két és fél éve tartogatok a megfelelő pillanatra. Az illata is más, mint a Piros Jánsonak, sokkal kellemesebb, teltebb és az íze is sokkal jobb. Meg tudnám szokni, de nekem halandónak ez túl drága mulatság lenne. Mondjuk amennyi whiskey-t mostanában iszok, beleférne. A Blue Label magasságába bele sem mertünk gondolni, mikor lecsúszott ez a nedű a torkunkon.

Pár hét múlva újra megsütünk valami haszonállatot, az biztos!

Elsőre #5047-et írtam be, mint sorszám, de ez még egy kicsit odébb van. Ha ezzel a tempóval haladok, aggastyán koromra fogom elérni, mikor már nem látom a billentyűket. De addigra már úgyis gondolat vezérelt, hangfelismerő, diktálós gépek lesznek, tehát mindegy.

Vasárnap voltunk állatkertben, mert én ingyen mentem be, ha már egy évig boldog nevelő szülője vagyok/voltam Iringónak, akit idén sem ismertem meg személyesen. Csak tippeltem, hogy melyik lehet az. Megnőtt, a szőre nem szép, ellenben a szeme nagy és szeret enni. Már nem a szeme, hanem a teve maga. Nem Ön, hanem... Mindegy. Miután végeztünk a tevékkel és megbeszéltem egy teljesen ismeretlennel emberrel, hogy mikor és mennyiért vettem az X6-osomat, próbáltam terelni magunkat a vadállatok felé, de sajnos útba estek mindenféle egyéb halak és víz alatti dögök, amik a legkevésbé sem érdekesek. Főleg a halak, mert nem csinálnak semmit, csak úsznak. Különösen igaz ez a magyar vizek halaira, amiket már nem egyszer láttam és ettem is, simán kihagyhattuk volna őket. Majdnem annyira unalmasak, mint az oroszlánok. Hím nem is volt (vagy nem volt kiengedve), a két nőstény meg csak simán feküdt. Az egyik egy ideig ült, majd néztünk egymásra, aztán lefeküdt a másik mellé és nem csináltak semmit. Tényleg. Csak feküdtek, mint akinek nincs jobb dolga. Szörnyűek. Innen szinte átvágtattam a tigrisekhez, ahol majdnem csalódtam, mert a nőstény feküdt és nézett. De ezt is izgalmasabban csinálta, mint az oroszlánok, mert például nyalogatta a pofáját! Az oroszlán még erre sem volt képes. Persze hosszú távon ez sem túl izgalmas, de ekkor feltűnt a hím!  Gyorsan le is guggoltam az alsó ablakhoz, hogy megnézzem, mikor kiderült, hogy sétál! Nem fekszik, mint azok a hülye afrikai macskák...Most láttam élőben először mozgó tigrist és nem kicsit nyűgözött le. Láthatóan nagyobb, mint egy oroszlán, az első sonkája (vajon náluk is így hívják?) brutális, az egész állat gyönyörű. Nem szívesen találkoznék vele szemtől szemben.

Innentől sok izgalmat és érdekességet nem tartogatott számomra a hely, de szépen bejártuk az egészet, részt vettünk a nevelő szülők nyereményjátékán, várom az emilt vagy a hívást, hogy megnyertem a négy személyes nyaralást. Persze a 15%-os kedvezmény kártya sem rossz dolog, csak kellene hozzá egy munka, hogy kifussa a hosszú hétvégét. Meg egy sikeres vizsgaidőszak is kéne.

A magyarokra jellemző, hogyha közeledik a hosszú hétvége, akkor megrohamozzák a közelükben található összes hipermarketet, hogy bevásároljanak annyi dolgot, ami egy hétre elegendő lenne. Mintha attól félnének, hogy többé azok a boltok már nem fognak kinyitni. Amikor két napig tartanak zárva ezek az üzletek, akkor hatalmas tömeg tolong odabent, nem lehet mozdulni, mindenki két kocsival rombol, három zsák WC-papírral, tisztítószerekkel, öt zsugor vízzel, rengeteg üdítővel, konzervhússal ésatöbbi.  Ehhez képest ma alig voltak a vecsési TESCO-ban. Pedig péntek is van, három napos hétvége lesz, meg kell venni egy fél marhát, hogy legyen mit ennie a családnak! Persze a kardomba nem akartam dőlni, de kicsivel lehetett volna pörgősebb is a munka. Volt, hogy 30 percig senki sem járt felénk...

Attól tartok, hogy holnap egész nap csak töltögetni fogjuk azt a rohadt Fantát. 12 órában nem lesz izgalmas.

A zokni-szandál kombináció már sosem fog kimenni a divatból?!

Szombat este óta minden szépen alakult. Megvettem az X6-os Nokiámat, 5 éves lett a blogom, megnéztük a Robin Hoodot moziban (az Angolisztánban játszódó Gladiátor), kellemesen telt a vonat utam hazafelé. Minden szép és jó volt. Hazaérve elkezdtem roham léptekben bevallani az adómat. A letöltött program baszott működni, mert nincs hozzá letöltve nyomtatvány. Letöltöttem, megnyitottam az APEH programmal, de semmi. Erősen néztem, de velem egy program nem fog kibaszni, bemásoltam abba a mappába a fájlt, amelyikből hiányolta. SEMMI. Meglehetősen kezdtem ideges lenni, hogy az APEH oldaláról letöltött program, az APEH oldaláról letöltött fájllal nem működik, mikor is egy másik gépen sikerült működésre bírni a rendszert. Sebtiben kis is töltöttem a kitölteni valót, hátradőltem, mint aki jól végezte dolgát, amikor is kiderült, hogy még tartozok 10692 forinttal az állambácsinak. Magamban nagyon csúnyán káromkodtam, majd hangosan is rákezdtem, hátha attól eltűnik az összeg. Nem tűnt el, csak be kell fizetni. Ekkor döntöttem úgy, hogy a fény az majd segít szebben látni a dolgokat, de a villanykapcsoló megnyomásakor sok minden történt, de a villany nem oltódott fel. Természetesen ilyen kifejezés nem létezik. A lámpák nem izzottak fel. Rájuk néztem, elkomorodtam és már nem is káromkodtam, csak jártam egy kört. A lámpa nem javult meg, a hétvégén szét kell szedni, majd összerakni, hátha attól meggyógyul. A szobában minden más elektromos eszköz működik, csak a lámpa nem. Nem tartom kizárt, hogy a plafonon lévő, hosszanti repedésnek is van ehhez az egészhez, köze.

Szeretnék örökké a második csoportba tartozni.

Kicsit átmegyek Viktor királyba, hiszen évértékelést fogok tartani. De nem ám alap módon, csak úgy átfutok az elmúlt egy éven, hanem az eddigi 5 évemet fogom a boncoló asztalra dobni, hogy szétcincáljam. Természetesen csak blog szinten és az sem biztos, hogy hatalmas cincálások lesznek itt. Az persze nem kizárt, hogy nem fogok néha kitekinteni a magánéletem vonatkozásaira, de ezt majd betudom annak, hogy ez mégiscsak egy személyes blog, ami főleg rólam szól. Vagyis inkább az életemről, meg arról, amit tapasztalok a szememmel. Néha a fülemmel.

2005. 05. 17.

A korábban konzol.hu néven indult oldal, ha jól emlékszek, akkor 2004. októberében váltott B13 névre és alakult át teljesen. Az addigi szigorúan konzol porfil eltűnt, egyfajta bulvár lappá alakult az oldal. A konzolozás megmaradt valamennyire, de már mindenféle hírek voltak a főoldalon, ha nagyon erőltetem a memóriám, fel tudok idézni az akkori főoldalól képeket. Az akkori kemény mag ennek csak kis mértékben örült, de amíg volt szó konzolokról, maradtunk. Az oldal akkoriban folyamatosan alakult, egyszer csak kiderült, hogy itt nagy blogolás lesz, dübörögni fog a Web2, jó lesz. Főleg az oldal tulajdonosainak, de sebaj, lesz majd konzol.hu, csak várjuk ki, oda fog baszni! Vártunk. Pontosan öt éve éjfélkor, hosszas tesztelés után mindenki számára elérhetővé vált a blogolás lehetősége, az akkori, még rendes E3 miatt fent is voltam, így külsősként (bár moderátor voltam) elkészítettem az első blogot. Most is ezt olvasod. Akkor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a blogolás, de hát írni szerettem, belefogtam, legfeljebb megunom, aztán nem lesz belőle semmi. A lendületem elég nagy volt, napjában akár több bejegyzést is írtam, éppen az érettségire készültem, így rá is értem az írásra, be is tudtam számolni az érettségiről, lelkes voltam. Július elejére megszerveztük, teljesen önszorgalomból az első és hivatalos B13 fórum találkozót! A kezdeti lelkesedés hatalmas volt, szinte mindenki jönni akart, de ahogy az lenni szokott, mire elértünk az időponthoz, mindössze hatan maradtunk. Az előkészületeket és a beszámolókat mindenki elolvashatja az erre a célra létrehozott blogban: 2005. fórum találkozó. Nyáron felvettek a főiskolára, örültem, mint az a bizonyos emberszabású a farkának, szeptemberben már ott is voltam.

Innentől egy kevésbé boldog időszaka következett az életemnek, nem éreztem jól magam sem a főiskolán, sem a kollégiumban. Ez utóbbi nem is meglepő, hiszen ki szeret munkásszállóban lakni?! Tehát mondhatjuk, hogy 2005 szeptemberében lezárult az Egy Blog első időszaka, kezdetét vette az I. Főiskola korszak.

I. Főiskolás korszak

Írtam ekkor mindenről, kezdetben mint lelkes főiskolás, később mint főiskolás, aki utálja a főiskolás létet. Meg Kecskemétet is utáltam, hiszen csak egy fél nagyváros. Pedig sosem szerettem a nagyvárosokat, világ életemben kedveltem Kiskőröst, pedig az minden, csak nem a lehetőségek világa. Ekkor spanoltam le mininával, aki az első netes barátaim közé tartozik, viszonylag sokáig tartottuk a kapcsolatot, de már évek óta nem hallottam felőle.

December 23-án, az ünnepi hangulat kellős közepén, tulajdonképpen a semmiből, bejelentettem, hogy szünetel a blog. Még csak hozzászólása sem méltatta a t.közönség. Akkor a kedvem is elment tőle és elindítottuk (főleg baggins) a GameCON-t, mert elegünk lett az itteni ígérgetésekből, már nem hittünk abban, hogy valaha is lesz konzol.hu. 2006. február volt az a hónap, amikor elkezdődött a második félév, ha úgy valakinek szimpatikusabb, szemeszter a GAMF-on, akkor visszatértem (I. Nagy Visszatérés), írtam a szokásos hülyeségeimet, megint lelkes voltam. Választottunk is ebben az évben, első szavazóként furakodtam be a szavazó fülkébe, de a boríték kicsinek bizonyult. Ekkor még viszonylag sűrűn írtam a WTCC és a WRC futamokról, de azóta ez is kikopott az oldalról. A blogolás lendülete június közepéig tartott, akkor se szó, se beszéd eltűntem, hogy szeptemberben, mint budapesti diák térjek vissza.

Budapesti diák

Szeptemberben újra billentyűk közé csaptam (II. Nagy Visszatérés), de hó végére el is fogyott a lendület, decemberig csupán egy háborgó bejegyzés született a kerékpárosokról. Őket azóta sem szeretem. Aztán decemberben újra belefogtam az írásba (III. Nagy Visszatérés), a lendületem egészen 2008. december második napjáig tartott. Ugyan 2007 áprilisa kimaradt, de ez apróság. Rengeteg minden történt ezalatt a két év alatt, megszerettem például országunk koszos és csúnya fővárosát, szimpatikus volt az itteni élet, hogy nem ismerek senkit sem az utcán, csinálhatok bármit. Az Atalantában is megismertek az osztálytársak, már nem tartottak némának, szereztem is pár barátot. Persze a kiskőrösiek sem lettek elfelejtve, minden hétvége az övéké volt. 2007 tavasza volt az az időszak, amikor valahogyan közel kerültem Gatitához, nem esett jól májusban otthagyni a Népligetben, mikor felszálltam a buszra, de nyáron MSN-en (napi átlagban kb. 2 óra beszélgetés) sikerült valahogy annyira közel kerülni hozzá, hogy 2007. október 12-én, nem kis szenvedés után összejöjjünk. Beborított az a mocskos lila köd, minden szép és jó volt, semmi sem zavart, boldog voltam. Millió egy emlékem van erről az időszakról is, és azt követő 25 hónapról is,a míg együtt voltunk.

2008 tavaszán elkezdtünk együtt szórólapozni, hogy legyen valami pénz is a zsebünkben, a kulcstartók és telefonok mellett. Rengeteg állattal találkoztunk akkor az aluljárókban és a Blahán a sávok között. Itt még a rendőrök is meglátogattak minket! (Erről nem találtam bejegyzést, talán nincs is.) Tárgyalt év szeptemberében nem kis szervezés és dátum tologatás után családostul felköltöztünk Pestre! Nagy volt az öröm, be is iratkoztam a ZSKF-re, de a bejegyzés elveszett. Pedig tényleg nagyon jóra sikerült, talán életem fő műve volt. Akkor még nem kezdtem el oda járni, mert lassan ment a szervezés, maradtam még egy évre az Atalantában, tanultam azt, ami érdekel. Szépen és boldogan teltek az őszi hónapok, de decemberben, jó szokásomhoz hűen, eltűntem.

IV. Nagy Visszatérés

Egészen 2009. május 22-éig kellett várni, hogy újra tartalmat tartalmazó (???) írásokkal jelentkezzek. Azóta tulajdonképpen folyamatosan írok, a nyáron takarító fiúnak álltam, amiről rengeteg írtam, de előtte még letettem az OKJ vizsgát, hogy azóta se gondoljak az idegenforgalomra. A nyár nagy része munkával telt, nem igen volt hétvégém, sem nappalom, mert mindig délután kezdtem dolgozni, ami estig tartott. Így nyaralás sem volt, ami későbbi, nem vidám dolgokhoz vezetett. Szeptemberben a ZSKF hallgatója lettem (II. Főiskolai időszak),azóta is az vagyok, kevés lelkesedéssel, de magas hányadban sikeres vizsgákkal. Ősszel meglehetősen nagy lélegzetvételnyi szüneteket tartottam a bejegyzések között, de folyamatosan írtam. Diákmunka gyanánt hostkodni kezdtem, ami igencsak tetszik, de főleg a fizetés miatt. Egészen kezdtem magam összeszedni, amikor is bekövetkezett A #400, bele is csapódtam a padlóba. Kb. két hónap szenvedés után összeszedtem magam és  folytattam a szokásos agymenéseimet. Ami azóta történt, az még politika, nem történelem, jövőre majd mesélek róluk. Egy biztos, most többnyire jól érzem magam, de gondok mindig akadnak. Éljen a gazdasági válság!

Öt év alatt 501 bejegyzést publikáltam ezen a blogon, életem elmúlt öt évét követhette végig a világ, ha éppen úgy tartotta kedve. Sok dologról írhattam volna még ebben a bejegyzésben, hiszen most beugrott pár dolog, amiket meg kellett volna említeni, de ahogy írtam, ebbe az irányba mozdultam el, talán kicsit sötét is lett a vége. De mostanában úgysem sikerült vidámakat írnom, ahogy azt megkaptam Csibecsőrtől, érjétek be ezzel, kedves olvasóim, remélem jól szórakoztatok eddig is és fogtok ezután is.

Köszönöm a figyelmet, maradok továbbra is szakállas.

31 és fél hónapig boldog Nokia N73 tulajdonos voltam. Ahogy minden kapcsolatban, itt is voltak apróbb összezörrenések, de sikerült mindent megoldani. Sajnos az ordibálás nem segített, de a jó öreg Windows módszer igen. Közel 1400 fotót készítettem vele a hosszú hónapok alatt, a kamera sosem hagyott cserben. De meguntam, éreztem, hogy újítanom kell telefon téren, mert ez így nem állapot. Ha már újítás, megjegyzem, hogy apróságokban változott a blog is, a különbségek felfedezőjének csokit adok! Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen a következő telefonom, eleinte fém borításút akartam, de ahogy haladt előre az idő, úgy jöttem rá, hogy nekem érintős kell. Először nem akartam, mert panaszkodtak rájuk, hogy nem az igaziak, ennek a technikának kell még pár év, stb. Aztán jött az iPhone és mindenki oda meg vissza volt, vitték, mint a cukrot, pedig arany árban mérték. Próbálgattam én is, valóban nem rossz készülék, de nekem nem kell tömegcikk. Aztán tavaly év végén megláttam a neten a nekem való készüléket, azóta szerelmes vagyok belé. Ahogy legutóbb is írtam, már ott tartottam, hogy megveszem kártyafüggetlenül, de csütörtök este bekerült a T kínálatába, lehet részletre vinni, pénteken meg is vettem.

Nokia X6

Nem fogok tesztet közölni róla, de az eddigi élményeimet megosztom a k. olvasóval.

Dimenzióit tekintve kb. akkora, mint az N73-as, tehát a zsebemben nem foglal több helyet. A kamera nincs a hátlappal levédve, ami még fura, mert a 6680-asomon is le volt, de hozzá fogok szokni. A kamera 5 megapixeles, gyors,tudja az alap trükköket és elég jó képeket is csinál. Napsütés híján még nem tudtam rendesen kipróbálni, de sötétben a vaku elég jól beteríti a teret, napfénynél csak ámulni fogok a képminőségtől. Videót tud16:9-ben felvenni, majd próbálgatom és lesz tesztanyag.

A menü rendkívül gyors, mindenhol hasít, mint egy táltos paripa, a rátöltött 1 GB zene meg sem kottyan neki, gyorsan lehet közöttük keresni. A benne lévő 520+ SMS sem akasztja meg, egy pillanat alatt megnyitja a kiválasztottat, egy gombnyomással törli, szinte hihetetlen. A kijelző képe gyönyörű, a színek teltek és élesek, felhős időben tökéletesen olvasható. Remélem a napfény sem fog kifogni rajta. A böngésző is gyors, bár még kicsit nehezem kezelem az érintőképernyő miatt, de rövidesen ebbe is bele fogok jönni, akárcsak az SMS írásba, talán egy Opera mini jót tenne neki. A navigáció is egészen használhatónak tűnik, de a lakásban még nem tudtam kipróbálni, itt odatalálok bárhova.

Eredetileg fehér-kékre vágytam, mint amilyen az alant elterülő képen is látszódik, de a T-nél sajnos csak fekete-fekete van. Így viszont megy a PSP-hez, PS3-hoz, TV-hez, PC-mhez és a szobám berendezéséhez.

Idővel szolgálok még információkkal, most csak csapongva a dolgok között kiörömködtem magam.

Hogy miért kellett pont X6-os Nokia? Mert így nem fog nagyképűen hangzani, ah közlöm, hogy X6-os BMW-vel járok.