Születésnapon vizsgázni még ennyi év után sem vicces. Az elemek mégis úgy hozzák, hogy nekem ezt meg kell tennem, hátha rossz lesz nekem. Annak idején rossz is volt, de most pénteken nem tudtak kibaszni velem, odabasztam. Már elnézést az obszcén kifejezésekért. Persze tudtam előre, hogy nem lesz gond, mert nyelvtanból sosem volt gondom, a feladatok is egyszerűek, sanszos az ötös. Legalább ebből a tárgyból. A tollbamondás főiskolán még mindig röhejes szerintem, de lehet, hogy csak a kor beszél belőlem. 19 évesen biztosan másként láttam volna egy ilyen dolgot, akár még lelkesedhettem is volna érte, de most nagyon nem. Persze voltak hasznos dolgok, amiket rosszul tudtam, amiket már használok is, de olyan alapvető dolgokról is esett szó, ami szánalmassá tette az órát. Pénteken kora délután.
Szóval idén is öregebb bölcsebb lettem egy évvel , jövőre már isteni szintre fogok emelkedni, ha így folytatom. Fura érzés, hogy már két éve nem voltam páratlan számú korban, de azt hiszem nem fog gondot okozni a következő évre ez a dolog. Kaptam is pár dolgot erre a nemes napra, legközelebbre talán sikerül összehoznom ezeket egy csoportkép erejéig, de nem ígérek semmit. Csupa hasznos és részegítő dolog pottyant a gyűjteményembe, lesz mit olvasni a Dragonlance könyvek után, valamint van miben megmondani a frankót is.
Szombaton délben, komoly előkészületek és még komolyabb felkészültséggel belefogtunk két vendégemmel a sütésbe, faszénen. Azért csak két vendég, mert egy ember nem utazott fel Kőrösről, kettő nem volt hajlandó iderepülni Londonból és egy meg később érkezett. Az ember családja általában nem vendég. A faszén beizzítása nem volt egyszerű feladat, ugyanis a korsó sör miatt az ember csak az egyik kezét tudja használni, lassabban megy a munka. Gyújtó folyadék helyett viasszal összeragasztott préselt fát használtunk, direkt erre a feladatra kitalálva, de nem volt rajta adagolási arány, így kevés került az izzítandó anyag közé. Sebaj, sebbenzinnel felérő pálinkát löttyintettem a sütögetőbe, de ez még a levegőben belobbant és semmivé vált. Néhány próbálkozás után étolajra váltottunk, ami bevált, de legalább nagyon füstölt, így beültünk F1-et nézni a nappaliba. Persze az összes ablakot gondosan bezártuk. Később a ház többi lakója is így cselekedett, de az ajtónkat nem verte senki, hogy számon kérje a tettünket. Nem is nyitottam volna ki, az is biztos. A kezdeti nehézségek legyőzése után elkezdtünk nagyüzemileg, változó lángon sütni, három húst. A másfél napos pácolásban nagyon szépen átpuhultak, percek alatt átsültek, lehetett fogyasztani. A marhához érve barbár vendégeim megkapták a sütés jogát, mert ők közepesen átsütve és véresen szeretik. A közepesen átsütöttet megkóstoltam, de az nem én világom, nekem legyen az a hús átsütve, csókolom!
Később belenyaltunk a gagyi Black Labelbe, amit már két és fél éve tartogatok a megfelelő pillanatra. Az illata is más, mint a Piros Jánsonak, sokkal kellemesebb, teltebb és az íze is sokkal jobb. Meg tudnám szokni, de nekem halandónak ez túl drága mulatság lenne. Mondjuk amennyi whiskey-t mostanában iszok, beleférne. A Blue Label magasságába bele sem mertünk gondolni, mikor lecsúszott ez a nedű a torkunkon.
Pár hét múlva újra megsütünk valami haszonállatot, az biztos!
