Szombat este óta minden szépen alakult. Megvettem az X6-os Nokiámat, 5 éves lett a blogom, megnéztük a Robin Hoodot moziban (az Angolisztánban játszódó Gladiátor), kellemesen telt a vonat utam hazafelé. Minden szép és jó volt. Hazaérve elkezdtem roham léptekben bevallani az adómat. A letöltött program baszott működni, mert nincs hozzá letöltve nyomtatvány. Letöltöttem, megnyitottam az APEH programmal, de semmi. Erősen néztem, de velem egy program nem fog kibaszni, bemásoltam abba a mappába a fájlt, amelyikből hiányolta. SEMMI. Meglehetősen kezdtem ideges lenni, hogy az APEH oldaláról letöltött program, az APEH oldaláról letöltött fájllal nem működik, mikor is egy másik gépen sikerült működésre bírni a rendszert. Sebtiben kis is töltöttem a kitölteni valót, hátradőltem, mint aki jól végezte dolgát, amikor is kiderült, hogy még tartozok 10692 forinttal az állambácsinak. Magamban nagyon csúnyán káromkodtam, majd hangosan is rákezdtem, hátha attól eltűnik az összeg. Nem tűnt el, csak be kell fizetni. Ekkor döntöttem úgy, hogy a fény az majd segít szebben látni a dolgokat, de a villanykapcsoló megnyomásakor sok minden történt, de a villany nem oltódott fel. Természetesen ilyen kifejezés nem létezik. A lámpák nem izzottak fel. Rájuk néztem, elkomorodtam és már nem is káromkodtam, csak jártam egy kört. A lámpa nem javult meg, a hétvégén szét kell szedni, majd összerakni, hátha attól meggyógyul. A szobában minden más elektromos eszköz működik, csak a lámpa nem. Nem tartom kizárt, hogy a plafonon lévő, hosszanti repedésnek is van ehhez az egészhez, köze.

Szeretnék örökké a második csoportba tartozni.