Kicsit átmegyek Viktor királyba, hiszen évértékelést fogok tartani. De nem ám alap módon, csak úgy átfutok az elmúlt egy éven, hanem az eddigi 5 évemet fogom a boncoló asztalra dobni, hogy szétcincáljam. Természetesen csak blog szinten és az sem biztos, hogy hatalmas cincálások lesznek itt. Az persze nem kizárt, hogy nem fogok néha kitekinteni a magánéletem vonatkozásaira, de ezt majd betudom annak, hogy ez mégiscsak egy személyes blog, ami főleg rólam szól. Vagyis inkább az életemről, meg arról, amit tapasztalok a szememmel. Néha a fülemmel.
A korábban konzol.hu néven indult oldal, ha jól emlékszek, akkor 2004. októberében váltott B13 névre és alakult át teljesen. Az addigi szigorúan konzol porfil eltűnt, egyfajta bulvár lappá alakult az oldal. A konzolozás megmaradt valamennyire, de már mindenféle hírek voltak a főoldalon, ha nagyon erőltetem a memóriám, fel tudok idézni az akkori főoldalól képeket. Az akkori kemény mag ennek csak kis mértékben örült, de amíg volt szó konzolokról, maradtunk. Az oldal akkoriban folyamatosan alakult, egyszer csak kiderült, hogy itt nagy blogolás lesz, dübörögni fog a Web2, jó lesz. Főleg az oldal tulajdonosainak, de sebaj, lesz majd konzol.hu, csak várjuk ki, oda fog baszni! Vártunk. Pontosan öt éve éjfélkor, hosszas tesztelés után mindenki számára elérhetővé vált a blogolás lehetősége, az akkori, még rendes E3 miatt fent is voltam, így külsősként (bár moderátor voltam) elkészítettem az első blogot. Most is ezt olvasod. Akkor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a blogolás, de hát írni szerettem, belefogtam, legfeljebb megunom, aztán nem lesz belőle semmi. A lendületem elég nagy volt, napjában akár több bejegyzést is írtam, éppen az érettségire készültem, így rá is értem az írásra, be is tudtam számolni az érettségiről, lelkes voltam. Július elejére megszerveztük, teljesen önszorgalomból az első és hivatalos B13 fórum találkozót! A kezdeti lelkesedés hatalmas volt, szinte mindenki jönni akart, de ahogy az lenni szokott, mire elértünk az időponthoz, mindössze hatan maradtunk. Az előkészületeket és a beszámolókat mindenki elolvashatja az erre a célra létrehozott blogban: 2005. fórum találkozó. Nyáron felvettek a főiskolára, örültem, mint az a bizonyos emberszabású a farkának, szeptemberben már ott is voltam.
Innentől egy kevésbé boldog időszaka következett az életemnek, nem éreztem jól magam sem a főiskolán, sem a kollégiumban. Ez utóbbi nem is meglepő, hiszen ki szeret munkásszállóban lakni?! Tehát mondhatjuk, hogy 2005 szeptemberében lezárult az Egy Blog első időszaka, kezdetét vette az I. Főiskola korszak.
I. Főiskolás korszak
Írtam ekkor mindenről, kezdetben mint lelkes főiskolás, később mint főiskolás, aki utálja a főiskolás létet. Meg Kecskemétet is utáltam, hiszen csak egy fél nagyváros. Pedig sosem szerettem a nagyvárosokat, világ életemben kedveltem Kiskőröst, pedig az minden, csak nem a lehetőségek világa. Ekkor spanoltam le mininával, aki az első netes barátaim közé tartozik, viszonylag sokáig tartottuk a kapcsolatot, de már évek óta nem hallottam felőle.
December 23-án, az ünnepi hangulat kellős közepén, tulajdonképpen a semmiből, bejelentettem, hogy szünetel a blog. Még csak hozzászólása sem méltatta a t.közönség. Akkor a kedvem is elment tőle és elindítottuk (főleg baggins) a GameCON-t, mert elegünk lett az itteni ígérgetésekből, már nem hittünk abban, hogy valaha is lesz konzol.hu. 2006. február volt az a hónap, amikor elkezdődött a második félév, ha úgy valakinek szimpatikusabb, szemeszter a GAMF-on, akkor visszatértem (I. Nagy Visszatérés), írtam a szokásos hülyeségeimet, megint lelkes voltam. Választottunk is ebben az évben, első szavazóként furakodtam be a szavazó fülkébe, de a boríték kicsinek bizonyult. Ekkor még viszonylag sűrűn írtam a WTCC és a WRC futamokról, de azóta ez is kikopott az oldalról. A blogolás lendülete június közepéig tartott, akkor se szó, se beszéd eltűntem, hogy szeptemberben, mint budapesti diák térjek vissza.
Budapesti diák
Szeptemberben újra billentyűk közé csaptam (II. Nagy Visszatérés), de hó végére el is fogyott a lendület, decemberig csupán egy háborgó bejegyzés született a kerékpárosokról. Őket azóta sem szeretem. Aztán decemberben újra belefogtam az írásba (III. Nagy Visszatérés), a lendületem egészen 2008. december második napjáig tartott. Ugyan 2007 áprilisa kimaradt, de ez apróság. Rengeteg minden történt ezalatt a két év alatt, megszerettem például országunk koszos és csúnya fővárosát, szimpatikus volt az itteni élet, hogy nem ismerek senkit sem az utcán, csinálhatok bármit. Az Atalantában is megismertek az osztálytársak, már nem tartottak némának, szereztem is pár barátot. Persze a kiskőrösiek sem lettek elfelejtve, minden hétvége az övéké volt. 2007 tavasza volt az az időszak, amikor valahogyan közel kerültem Gatitához, nem esett jól májusban otthagyni a Népligetben, mikor felszálltam a buszra, de nyáron MSN-en (napi átlagban kb. 2 óra beszélgetés) sikerült valahogy annyira közel kerülni hozzá, hogy 2007. október 12-én, nem kis szenvedés után összejöjjünk. Beborított az a mocskos lila köd, minden szép és jó volt, semmi sem zavart, boldog voltam. Millió egy emlékem van erről az időszakról is, és azt követő 25 hónapról is,a míg együtt voltunk.
2008 tavaszán elkezdtünk együtt szórólapozni, hogy legyen valami pénz is a zsebünkben, a kulcstartók és telefonok mellett. Rengeteg állattal találkoztunk akkor az aluljárókban és a Blahán a sávok között. Itt még a rendőrök is meglátogattak minket! (Erről nem találtam bejegyzést, talán nincs is.) Tárgyalt év szeptemberében nem kis szervezés és dátum tologatás után családostul felköltöztünk Pestre! Nagy volt az öröm, be is iratkoztam a ZSKF-re, de a bejegyzés elveszett. Pedig tényleg nagyon jóra sikerült, talán életem fő műve volt. Akkor még nem kezdtem el oda járni, mert lassan ment a szervezés, maradtam még egy évre az Atalantában, tanultam azt, ami érdekel. Szépen és boldogan teltek az őszi hónapok, de decemberben, jó szokásomhoz hűen, eltűntem.
IV. Nagy Visszatérés
Egészen 2009. május 22-éig kellett várni, hogy újra tartalmat tartalmazó (???) írásokkal jelentkezzek. Azóta tulajdonképpen folyamatosan írok, a nyáron takarító fiúnak álltam, amiről rengeteg írtam, de előtte még letettem az OKJ vizsgát, hogy azóta se gondoljak az idegenforgalomra. A nyár nagy része munkával telt, nem igen volt hétvégém, sem nappalom, mert mindig délután kezdtem dolgozni, ami estig tartott. Így nyaralás sem volt, ami későbbi, nem vidám dolgokhoz vezetett. Szeptemberben a ZSKF hallgatója lettem (II. Főiskolai időszak),azóta is az vagyok, kevés lelkesedéssel, de magas hányadban sikeres vizsgákkal. Ősszel meglehetősen nagy lélegzetvételnyi szüneteket tartottam a bejegyzések között, de folyamatosan írtam. Diákmunka gyanánt hostkodni kezdtem, ami igencsak tetszik, de főleg a fizetés miatt. Egészen kezdtem magam összeszedni, amikor is bekövetkezett A #400, bele is csapódtam a padlóba. Kb. két hónap szenvedés után összeszedtem magam és folytattam a szokásos agymenéseimet. Ami azóta történt, az még politika, nem történelem, jövőre majd mesélek róluk. Egy biztos, most többnyire jól érzem magam, de gondok mindig akadnak. Éljen a gazdasági válság!
Öt év alatt 501 bejegyzést publikáltam ezen a blogon, életem elmúlt öt évét követhette végig a világ, ha éppen úgy tartotta kedve. Sok dologról írhattam volna még ebben a bejegyzésben, hiszen most beugrott pár dolog, amiket meg kellett volna említeni, de ahogy írtam, ebbe az irányba mozdultam el, talán kicsit sötét is lett a vége. De mostanában úgysem sikerült vidámakat írnom, ahogy azt megkaptam Csibecsőrtől, érjétek be ezzel, kedves olvasóim, remélem jól szórakoztatok eddig is és fogtok ezután is.
Köszönöm a figyelmet, maradok továbbra is szakállas.
