Most esik le, hogy ez akár az elmaradt, viktoros évértékelő bejegyzés címe is lehetne. Pedig nem az. Valószínűleg évértékelés sem lesz, mert nincs kedvem visszatekinteni 2010-re. Nem mintha nem lenne miről írni, vagy olyan szörnyű lett volna az év, de aki kíváncsi rá, az nyugodtan visszaolvashat, oldalt szépen hónapokra le van bontva az év.

Tanulmányaim tekintetében van hova fejlődni, hiszen a csodálatosan távoli és egyre távolabbi ZsKF-et elhagyom, egy olcsóbb, talán kevésbé jó helyért. Aminek a papírjával ugyanúgy nem tudok semmit sem kezdeni, de lesz és kitörhet végre a boldogság. Alig 26 leszek, mire elvégzem az első főiskolámat...

Megnyugtatásul közlöm, hogy még elsején megérkeztem 2011-be, de azóta nem volt kedvem írni. Az összes szabadidőmet az asszonnyal vagy a PS3 előtt ülve töltöm, amikor netezek, akkor a Facebook-ra, esetleg twitterre való irkáláson kívül sokra nem futja. De mindez végre megváltozhat, ha belefogok a két hete halogatott dolgokba és végleg elfelejtem a nagyon sűrűre sikerült decembert. Mondjuk megérte, mert honorálták a tavalyi munkánkat, és ez már így is marad. Ne nem minden hónapban a tavalyi munkánkat fogják honorálni, hanem a múlt havi teljesítményünket. Ami valódi motivációt jelent az embernek, nem csak a jó érzés miatt fogok eladni. Már csak a céges, banki, áruhiteles és még ki tudja milyen papírjaimat kell rendeznem és minden rendben lesz. Akkor aztán kiedzhetem magamat rendesen, újra nőhetnek az elsüppedt izmok adoniszi testemen.

Gyanús nekem, hogy ez lesz az idei év utolsó bejegyzése az Egy Blogon (ezt olvasod ám!), de még meghazudtolhatom önmagamat. Ami egyébként egy egészen érdekes kis vitához vezetne... Önmagammal. A mögöttünk álló hónapban annyit dolgoztam, amit egy jó érzésű ember nyugodtan elosztott volna kettőre, de hát valamiből élni is kell, majd januárban végre kipihenem magamat!

A karácsony szentnek titulált ünnepe békésen, halászlében és scotchban gazdagon telt el, ennyi gumicukrot csak nagy nehézségek árán leszek képes elfogyasztani. A scotch nagy valószínűséggel szilveszter napján el is fog fogyni. Természetesen a kegyetlen hidegre való tekintettel! Új évi fogadalmat idén sem fogok tenni, mert nincs jelentősége, ha az ember akar valamit, azt úgyis eléri, ha meg csak fogadkozik, annak semmi értelme. Viszont gyúrni biztosan vissza fogok térni januártól, mert fogyok, mint az ország értéke!

Kitaláltam valami szuper új címet a blognak, de hogy mi volt az, annak maximum az asszony lehet megmondhatója, én már nem emlékszek rá. Már azon kívül persze, hogy zseniális volt.

Tegnap, miközben pötyögtem az #564-et arra gondoltam, hogy hozzászólások terén idén jó volna elérni az ezret. Aztán most nézem, nem érkezett új hozzászólás, alig tizenhatan nézték meg a blogot. Hát ezért írok kínkeserves munkával Nektek?! Öt és fél év nem volt elég arra, hogy ezer különböző hozzáböfögés szülessen! Miért? Nem vetek fel kérdéseket? Nem írok érdekes dolgokról? Nem írok elég sűrűn? Nem írok a lelki bajaimról? (amikor írtam, akkor sem szólt senki semmit) Mit tegyek, hogy írjatok? Szúrjak be képeket? (ehhez tárhely bővítést kellene kérnem, de lusta vagyok) Indítsak még az eddigieknél és izgalmasabb szavazást? Írjak a szexről? (csinálni kell, nem beszélni róla) Dizájnoljam át az egész oldalt, hogy megfeleljen a modern kor elvárásainak? Írjak felkavaró dolgokról? Botránkoztassam meg a népet

Eh... Nehéz a kőműves élet.

Az a jó, hogy egy hét múlva pontosan ugyanilyen lesz az idő, csak negatívban. A Köpönyeg szerint erre a legjobb megfogalmazás a zord. Szerint a kibaszott hideg, de egy országosan olvasott időjárás előrejelző oldalra ezt valóban nem lenne okos dolog nagy betűkkel kiírni. Nem mintha ez az oldal nem lenne országos olvasottságú, de ez mégis "csak" egy blog! A hideggel együtt a hó is újra eljő közénk, talán elolvadni sem fog, mint a múltkor. Hogy aztán lefagyjon, felolvadjon, a busz lefröcsköljön a megállóban, majd lefagyjon, hogy este korcsolyázzak a metróig. Megjegyzem, hogy korcsolyázni nem tudok, de egyensúly érzékem kiváló. Szóval inkább essen le a hó és maradjon meg pár hétig, minthogy olvadozzon folyamatosan. Persze az igazi az lenne, ha leesne egy nagy hó és egész télen megmaradna. Így lenne gabona, olcsóbb lenne a kenyér, stb, stb, eljönne a Kánaán. Azaz jöhetne.

Alig pár hete kezdődött el ez az év, máris vége lesz. Ez főleg azért zavaró, mert az igazán nagy nyarat és a kiváló novemberi időt átdolgoztam. Gondolom mindenki emlékszik az elmúlt két hét csodálatos időjárására. Mert én nem. Ugyan reggelente kb. egy órát láttam a napot, de utána beszálltam a metróba, majd az egész napomat a boltban töltöttem. Ugyan néha felnéztem a Duna pláza plexi tetejére, hogy megnézzem a napsütést, de ez mégsem ugyanaz, mintha kiülnék reggelizni egy szál pólóban és napszemüvegben a teraszra. Miközben nézem a népeket, ahogy sietnek a dolgukra. Pedig jó lett volna még egyszer utoljára magamba szívni a Nap éltető sugarait a hosszú és rideg tél előtt. Szerencsére decemberben sokat a télből sem fogok látni, mert időm nagy részét a karácsonyra vásárlók között fogom tölteni, akik majd bombáznak a zseniális kérdéseikkel és az ünnepek után mindent ki akarnak majd cserélni.

Hosszú évek után újra való lett a világ az RTL klub műsorán, mindennap egy órán keresztül élvezhetjük a villalakókat. Na meg Stohl Bucit, akit valahogyan csak nem sikerült bebörtönözni. Egyébként sem szeretem ezt az embert, mint színészt sem, de ahogy jó pofizott szombat este az adásban, azt nézni is rossz volt. De igaz, az RTL ezzel elérte, hogy az összes bulvár lap címoldalán ők lesznek, legalább egy hétig mindenki róluk fog beszélni. Szerencsére most még csak celebek laknak a minden jóval felszerelt villában, a beszavazottak majd később kerülnek be, a celebek meg kijönnek. Benkő és Győzike így is nagy show-t fog csinálni, Bea asszony meg majd üvöltözik Győzővel, hogy miért bámulja a monokiniző Voksán Virágot. Utóbbit ki nem bámulná?!