Egy Blog

#698 - Nyóchúsz

2013. január 05. - ZsubiHUN

2012-ben a két ünnep között beújítottam egy Nokia Lumia 820-as készüléket. 24-én délután rám jött, hogy 32 hónap után nekem márpedig új telefon kell! Nem jó lenne egy új, hanem KELL. De nem akármilyen ám az X6-os után (sajnos ilyen BMW-m még mindig nem volt), aminek egyébként az égvilágon semmi baja, csak egy új fólia kellett volna a kijelzőjére, hanem Windows Phone 8.

Windóoooooóóóóz?! Hát hülye ez?! Teheti fel a kérdést az egyszeri olvasó. Igen, WP8 kell a kezembe. Kihasználom? Az X6-ot sem használtam ki igazán, karácsony előtt pár nappal jöttem rá (kezdtem el használni), hogy a főképernyőre ki lehet rakni a kedvenc névjegyeket, amire rányomva láthatom a legutóbbi sms-eket, egy pöccintéssel tudok újat írni neki, de ott van a telefonszáma is és egyéb fontos adatok. Okos lett volna a kezdetektől így használni, rengeteg koppintástól kímélhettem volna meg érzékeny ujjbegyeimet. A Facebook appot sem használtam, rettenetesen lassú volt az üzenetek betöltésénél, Twitter talán nincs is rá, a Viber pedig nem volt hajlandó használni a 3G hálózatot csatlakozáshoz. A wifi-je elég jó, de pont azért van net előfizetésem, hogy ne kelljen a nyomorult wifi spotohoz csatlakoznom, válogatnom közöttük, hanem egy érintéssel már hasítson is a 3,5G! Ahol elérhető persze. Skydrive sincs, ami nélkül elég jól éltem eddig 25 évet, de amióta tudok a létezéséről, csodának tartom. Évek óta vannak már ilyen szolgáltatások, én határolódtam el tőlük, pedig okos dolog ez. Továbbá az elérhető böngészők sem az igaziak, az Opera folyton megtelt memóriára hivatkozott, hogy zárjak be alkalmazásokat, miközben csak az futott. 10 mp várakozás után simán betöltötte az oldal(aka)t, tudtam görgetni az engem érdeklő részhez, de akkor is elég zavaró volt. 2012-ben nem akarok várni, nyissa meg. PDF-et sem tudtam megnyitni, csak fizetős olvasókat találtam az Ovi Store-ban, ilyenre meg fogok költeni.

A WP8 és a Nokia Lumia 820 ehhez képest olyan, mint egy PS3 a PS2-höz képest. Jelenleg még okosabb nálam, de egyre jobban kiismerem, ruházom fel alkalmazásokkal, a OneNote-ot is egészen ügyesen használom, de itt még bőven van hova fejlődnöm. Sajnos a Twitter app WP8 alatt még nem működik, így kénytelen vagyok webről csiripelni, de rövidesen jön a frissítés, akkor ez is menni fog. Az e-mailezés, Facebookozás, Foursquare bejelentkezések, időjárás megtekintése is tökéletes, rövidesen szedek le hírolvasó appot is (tippeket elfogadok), pdf fájlokat pillanatok alatt megnyit és nagyít minden akadozás nélkül, szinte tökéletes.

Még meg kell szoknom a méretét. Nem nevezném brutálisan nagynak, mert a Lumia 920 vagy a Galaxy S3 lényegesen nagyobb, szerintem már idétlenül nagy telefonnak, ill. a kezem sem túl nagy. Egy normális férfikézben nyilván másként mutatna, azzal át is érném gond nélkül a képernyőt, de ez már csak az én gondom. Magyarán hölgyeknek nem ajánlott, ők maradjanak csak a kisebb készülékeknél. Ha végre kapható lesz, akkor egy kijelzővédő fóliát veszek rá, nem hiszek én ezeknek a karcmentes kijelzőknek. Olyanok, mint a törhetetlen gyerekpohár. Add oda két 5 évesnek és hagyd őket egyedül 10 percre... Talán a fóliával veszt egy keveset a szuper érzékenységéből is. Hiába állítottam normálra, így is nagyon sokszor (esetek 40%-as jelenleg) indítok el valamit vagy nyomok mellé gépelés közben. Amit még szintén gyakorolnom kell, illetve rászoktatnom a magyar szótárt, hogy ne javítgasson ki mindent, többnyire tudom, mit akartam írni. Az sem tetszik, hogy az ékezetes betűket csak nyomva tartással tudom előhozni, a Symbian rendszere jobban tetszett, nekem gyorsabb is volt. Írásnál pozitívum egyébként a kijelző mérete, állítva és fektetve is teljes billentyűzetet kapok, jól elkülönülő gombokkal, de a női kezem miatt mindkét formában szükség van mindkét hüvelykujjamra. Mert elég röhejesen nézhetek ki, amint a jobb kezem mutatóujjával bökdösöm a telcsimet, majd melléütésnél csapkodok a levegőbe. Segítek: buzis.

A WP8 csempés felülete elsőre szar, másodszorra az évezred ötlete. A csempéket itt már három méretben lehet kirakni a főfelületre, de még nem minden alkalmazás támogatja a legnagyobbat (2x4). A csempék élnek, képesek információkat megjeleníteni, így a telefonra ránézve azonnal láthatjuk, hogy mennyre népszerű a legutóbbi kiírásunk/képünk facebookon, hányan élnek ingyen Viberen, mennyi új e-mailünk van, hány fok van a felszínen, stb. A megjelenített infók a csempe méretétől függnek és nem is tud minden alkalmazást ilyet megjeleníteni, de van egy olyan érzésem, hogy a Microsoft rá fogja kényszeríteni a készítőkre, ennek a funkciónak a kihasználást. Mert ez hasznos, nem kell külön belépni mindbe, ha új dolgokat akarunk látni, nem kell látnom az összes értesítést, rögtön abba tudok belépni, amelyikbe fontosat várok, a lálykokkal majd foglalkozok a buszra várva. Az egyes csempék mérete 1x1, 2x2 és 2x4 lehet.

A készített, 16:9 (végre!) arányú képeket ezerféle applikációval lehet szerkeszteni, egy gombnyomással feltölteni Facebookra vagy a Skydrive-ba, de a minőséggel nem vagyok 100%-ig elégedett. Nem tükörreflexes géppel készült minőséget várok, de az X6-hoz képest nem akkora a fejlődés, mint vártam. A vaku elég erős, de fakítja is a színeket rendesen és a 8MP-nél kisebb méretet nem ismer. Ami nekem nem probléma, a szarul sikerült képeket általában azonnal törlöm, nem foglalják az értékes térhelyet. Ebből gyárilag nincs sok, de microSD-vel gazdagon bővíthető, jövő héten kerül bele egy legalább 8 gigás. Jó meglátás, nem fogom kihasznáni, de annyira kicsi az árkülönbség az eggyel kisebbhez képest, hogy botorság lenne nem ezt venni.

A zenehallgatási és a videónézési képességeiről a memóriakártya hiánya miatt nem tudok beszámolni, de Nokiában eddig még sosem csalódtam, a beállítások is ígéretesek. Játékokat a Marketplace-ről lehet leszedni, gyűjteni a gamescore-okat (vagy miket), de továbbra is azt vallom, hogy a telefon nem játékra való. Ha még játszanék is vele, naponta négyszer kellene tölteni, így kibír két és fél napot. Ha folyamatosan kérném az értesítéseket az összes alkalmazástól, 30 percenként letöltené az e-maileket, amikre aktívan válaszolnék, naponta tölthetném. Hol vannak már a 6310-es idők, amikor nem találtad a töltőt, mert akár 17 napig is kibírta egy töltéssel.

Ha mutatkozik rá igény, pár hónap múlva írhatok a tapasztalataimról, mint olyan felhasználó, aki kicsivel okosabb, mint a telefonja. Csak szóljatok itt vagy Facebookon, mert biztosan el fogom felejteni ezt a könnyelmű ígéretet!

#697 - Völgy

Nem szeretem, amikor egyik pillanatról a másikra, mindenféle ok nélkül rám tör a rossz hangulat. Pedig most aztán tényleg semmi értelme, viszonylag szépen alakul minden, az éjszakáimat nem forgolódással vagy plafon bámulással, hanem alvással töltöm. Ez közel három hónap után elég jó érzés, bár reggelente így sem pattanok ki az ágyból, de ez csak a tél miatt van. Lehet ágyneműt is kellene már cserélni, de ez igazán nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

Igazából volt az estének egy vicces, teljesen ártatlan és kiszámítható pillanata, ami kiváltotta ezt a búskomor hangulatot, hogy hűvös lettem, hogy teljesen másként viselkedtem, mint az elmúlt majdnem egy hónapban. Nem is reagáltam rá csúnyán, egyszerűen előhozta ezt az állapotot, amit nem tudok legyűrni. Reggelre bizonyára kialszom.

Friss: 23 óra 27 perc óta az állapotom rohamosan javul.

#696 - Pörgetős

Nem tudom kinek a fejéből pattant ki az a gondolat, hogy a konditermekben meg nem nevezett DJ-k és ál-DJ-k zenéit nyomják, de egy ügyes kis vascső társaságában beszédbe elegyednék az illetővel. Ilyen zenére edzeni egyáltalán nem lehet. Illetve lehet, csak szarul. Túl kiszámítható, túl egysíkú, az ütem sosem változik, hiába indul egy újabb 43 perces megamix dídzsélóseggszőrtől. Maximum kardiózni lehet rá, mert ott kell a folyamatos, változatlan ütem, ami beállítja a ritmust, az ember akár kiszalad a világból! De minden másra alkalmatlan. Rock, metál kell, mert ezek változatosak, pörgetnek és nem utolsó sorban van eleje, közepe és vége. Nem átmenet nélkül indul a következő, akár fel lehet rá építeni egy egész gyakorlatot. A következő dalra pedig a következőt.

Megoldás lenne, ha a telefonomról menne a nekem tetsző, de azzal kizárnám a külvilágot és ezt nagyon nem szeretem, még az utcán is csak olyan hangerővel hallgatom a zenét, hogy halljam az autókat, a járókelők hangját.

Metált a fitness/kondi termekbe!

Ennél már csak az rosszabb, amikor egy véletlenszerűen kiválasztott rádiót kell hallgatni, minimális hangerővel, tehát még az informatív hírműsorról is lemaradsz, mert pont akkor fognak üvöltözve fekve nyomni.

#695 - Évzáró

Az elmúlt hónapokban nem adtam szellemi értéket az interneten (is) élőknek, ami legalább egy embernek fel is tűnt, bejegyzést követelt. Nem akartam írni, mert nincs ihlet, a fejemben kavargó gondolatok pedig az offline életembe valók, ott kell rájuk megoldást találni. Így nem marad más, mint egy gyors évértékelés és egy kis előretekintés a jövőbe, avagy mit várok 2013-tól. Kérem dőljenek hátra, vegyék maguk mellé legkedvesebb italukat és merüljenek el velem életem elmúlt 12 hónapjába!

Az évet legmeghatározóbb dolog még bő egy évvel ezelőtt kezdte bontogatni szárnyait, saját magam szempontjából rohamos léptekkel. De nem bántam. Ősszel meghoztam életem eddig legjobban bánt döntését. Akkor sem tűnt igazán jónak, a szívem is mást mondott, de a lelkiismeretem nyomása nagy volt, még bézbózütővel is hadonászott. Szerencsére hamar vége lett. Azóta ilyen kérdésekben csak és kizárólag a szívemre hallgatok, azt teszem, amit mond. 2012.12.31.-e egy csodás nap volt, de sajnos még várni kellett az igazi boldogságra. Vártam, jött, csodálatos, felemelő, eszméletlen volt. Az eleje talán kicsit döcögős volt, de a február végi költözés összehozott mindent, jó tempóban alakultak a dolgok. A költözést januárban megelőzte egy szemgyulladás és hangszálgyulladás, utóbbi állítólag veszett szexivé tette a hangomat. A közvetlen környezetem erről esetleg másként vélekedhet, engem mégis zavart, hogy napokig nem tudtam megszólalni, mert nem volt hangom.

Márciustól aztán tényleg minden jó volt, a konditeremben is rendszeres látogató voltam, Raikkönen visszatért az F1-be, halmozta a pontokat Michelisz Norbival egyetemben. Utóbbi nyáron meg is nyerte a WTCC magyar futamának második fordulóját, majd az utolsó versenyen privát világbajnok lett. Talma óta nem avattunk motorsportban magyar világbajnokot, nem kis szó ez! TV-zés szempontjából a tavasz meghatározó műsora az Éden Hotel második évada volt, minden részt megnéztem (miközben Ő velem volt), csak a végével nem voltam kibékülve. Ellenben a VV5 vége tetszett, az éneklős baszásokat meg rühelltem mindig is, újabban csak a rétinégereknek van esélyük nyerni, nem is nézem önszántamból.

A nyár már felemásra sikerült. Sok volt a terv, de csak keveset sikerült megvalósítani, gyülekeztek a viharfelhők. Újabb meleg rekordok dőltek meg, hőségriadó volt szinte egy hónapon keresztül, végleg bedöglött a 60 GB-os PS3-am, a légkondi kicsit megáztatta a papírtokos DVD gyűjteményemet, de ugyanezen estén esett le az állam is, lettem újra szerelmes. Sosem fogom kitörölni azt a képet az emlékezetemből! Aztán augusztusban bekövetkezett az, ami rányomta a bélyegét mindenre, dőlt össze minden. Persze volt pozitív oldala is az áthelyezésnek, de eltávolodtunk egymástól. Korábban szinte nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna személyesen, míg most heti pár alkalomra, főleg estére korlátozódott minden. Szeptemberben derült égből villámcsapásként jött a szakítás, amit sikerült visszafordítani, de a távolság és egy újabb, szerencsére közel sem tragikus kimenetelű dolog csak tovább rontott.

A történelembe a következő majd' másfél hónap a Veszekedések időszaka néven fog bevonulni a történelembe. Köszönhetően annak, hogy az ember, főleg a férfi, annak hisz, aszerint cselekszik, amit mondanak neki. Valahol beláttam én a dolgok mögé, gyanús is volt sok minden, de ha a másik maximálisan elzárkózik mindentől, folyamatosan a barátság szót használja, az ember elhiszi. Megpróbáltam elmagyarázni többféle módon, szépen, csúnyán, lassan, gyorsan, de egy makacs nővel nem lehet mit kezdeni, csak az segít, ha nem beszélsz vele, nem találkozol vele, nem lálykolod. Hiába akarod mindennél jobban. November utolsó napjai nem várt fordulatot hoztak, amiből az év nem illendő megnyilvánulása és beszédstílusa következett, végleg elszakítva mindent. Három egész napig.

Persze ennek az időszaknak is megvolt a maga előnye, jó tempójú fejlődésnek indult az izomzatom. A stressz levezetésének valószínűleg a minél nagyobb súlyok, minél dühösebben való emelgetése a második legjobb módszer. Sehol nem vagyok még attól, ahol lenni szeretnék, de hosszú évek után újra elkülönülnek egymástól az egyes izmaim és jelentős számú kockát lehet szabad szemmel látni a hasamon. Nem kell műkörömmel összekarcolni...

Ami azóta történik, az egy hatalmas kérdőjel, átcsap a jövő évre, meg is fogja határozni 2013-at. Ami egy jó év lesz! Igaz, 2012-nek is pont ezzel a mondattal vágtunk neki, bő kilenc hónapig jó is volt, sokkal szebb, mint 2011.

A 2013-as terveim jelenleg elég egyszerűek:

- nyomni tovább, ilyen intenzitással az edzést, odafigyelni az étkezésre, hogy még könnyebb legyen a fejlődés.

- továbblépni a jelenlegi helyzetből. Ehhez két dolognak kell összejönnie, de kezdem úgy érezni, hogy hatással igazán egyikre sem vagyok.

Valóban nem túl hosszú ez a lista, de az idei év alapján nem merek nagy terveket szőni, főleg ilyen ingoványos talajra. Ha és amennyiben jól alakul minden (egy pozitív dolog már történt), semmi sem fog megállítani 2013-ban, egy év múlva egy sokkal vidámabb hangvételű évértékelővel fogom búcsúztatni az óévet, egy roppant hosszú tervlistával lezárva.

Találkozunk jövőre!

#692 - Te hogyan fogod?

Az aktuális Men's Helatlh magazinban (nyáron jelent meg újra magyarul, egy hete kapható a második szám) van egy négy oldalas cikk arról, hogy hogyan vezessünk télen. A cikk írója 10 jó tanáccsal látja el az olvasót, aki így már biztosan nem fog meghalni, hiszen tudja mi a teendő, ha vészhelyzet van. Szokás szerint a Hungaroring belsejében kialakított, leánykori nevén Gerhard Berger Vezetéstechnikai Centrum pályán próbálkoztak nem felborulni. Az autót Gyurta Dani terelgette, és életben maradt. Legalábbis gyászjelentés nincs az utolsó oldalon, de még egy árva kiégett, totálkáros autó sem.


A lényegre térve, erről az írásról jutott eszembe, hogy megkérdezem a k. olvasóimat (mind az ötöt), hogy hogyan fogják a kormányt. Azt, amelyik az autóban van és nem azt, amelyik az országot vezeti, mert utóbbit szerintem mindenki vasvillával szeretné megfogni. Előre jelzem, hogy rossz válasz nincs, felőlem aztán mindenki úgy terelgeti az autóját, ahogy akarja, a lényeg, hogy jól csinálja. Jöjjenek hát az opciók:


- 10 és 02 óránál,

- 9 és 03 óránál,

- jobb kéz 12 óránál, a bal könyököl az ablakban/kilóg az ablakon,

- bal kéz 12 óránál, jobb a váltón/könyöklőn,

- bal kéz 12 óránál, jobb a csajom combján,

- bal kéz 6 óránál, a jobbal a pöcsömet vakarom,

- jobb kéz 6 óránál, a ballal a pöcsömet vakarom,

- lábbal kormányzok, a kezeimmel mutogatok a mazsoláknak,

- bal kéz 9 óránál, jobb kéz a dudán.


Kommentben jöhetnek a válaszok és egyéb stílusok, ha valakinek egyik sem tetszene a fentiek közül.

#691

Amikor ma kiléptem a csodálatosan nyálkás őszi reggelbe elfogott a vágy, hogy mindezt valahol a hegyekben szeretném átélni. Persze nem minden nap, mert a hegyek unalmasak, eltakarják a tájat, de négy-öt napot szívesen eltöltenék egy faházban másodmagammal a következő hetek valamelyikében. Túrázás az erdőben, hallgatva a zajokat, visszafelé menet kicsit megázni a hirtelen jött esőben, friss, hegyi vizet inni minden nap, élvezni a csendet és a tiszta természetet. Sehol egy pöfögő, csattogó BKV járat, egy idióta, önmagát embernek valló vevő jelölt, egy átsuhanó repülő. Éjjel összebújni a kandalló előtt, amiben ropog a tűz...

#689

Valószínűleg minden józan paraszti ésszel megáldott ember tudja, ha esőt jósolnak az egész országra kiterjedően, akkor biztosan esni fog. Főleg a magasabban fekvő vidékeken. Tehát nem indul el egy kiskabátban és ingben a Gellért-hegyre esernyő nélkül, hiszen úgysem lesz jó vége. Vagy mégis? Viszont legalább jó vége lett a dolognak! De vasárnap ismételünk, eső nélkül, verőfényes napsütésben. Jól letekintünk az alattunk elterülő városra, mint a hódítók.

süti beállítások módosítása