Amikor ma kiléptem a csodálatosan nyálkás őszi reggelbe elfogott a vágy, hogy mindezt valahol a hegyekben szeretném átélni. Persze nem minden nap, mert a hegyek unalmasak, eltakarják a tájat, de négy-öt napot szívesen eltöltenék egy faházban másodmagammal a következő hetek valamelyikében. Túrázás az erdőben, hallgatva a zajokat, visszafelé menet kicsit megázni a hirtelen jött esőben, friss, hegyi vizet inni minden nap, élvezni a csendet és a tiszta természetet. Sehol egy pöfögő, csattogó BKV járat, egy idióta, önmagát embernek valló vevő jelölt, egy átsuhanó repülő. Éjjel összebújni a kandalló előtt, amiben ropog a tűz...