Annyira rettegtem attól, hogy órákat fogok ülni az okmányirodában, az orvos mindenféle gyanús vizsgálatokat fog rajtam végrehajtani, mindennel végeztem 35 perc alatt. Viszont rettenetes kép készült rólam...

Az orvosnál a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem voltam még náluk sosem, nincs ott a kartonom és nem tudom, hogy voltam-e felnőtt orvosnál valaha. Mire ezzel megbékéltek, át kellett volna adnom a személyimet, ami tavasszal lejárt. Akkorára kerekedett a szemük, hogy féltem, beszippant a pupillájuk! Az asszisztens hölgy kedvesen kitöltötte az iratokat, én elmentem pénzt váltani a közeli pékségbe, majd mosollyal az arcomon távoztam.

Az okmányirodába a webes felületen percek alatt foglaltam időpontot reggel 8 és 11 közé. Kettes ablak, soron kívül. Tökéletes, szépen bemegyek az első órában, fotó, aláírás, csókolom. Nos... Javasolnék egy olyan fejlesztést, hogy a foglalás megerősítésekor írják ki, hogy 5-6 percem van becsekkolni, különben ugrott minden, egy leszek a sok halandó közül. Mert 8 óra 21 percre értem oda, csak rendes sorszámot kaptam. Nem értem, hogy miért van így, miből gondolják, hogy sikerül bejutnom öt perc alatt a hatalmas tömegben, miért nem tudom az adott idősávban folyamatosan igénybe venni a soron kívüliséget. Egy modern világban, ahol az én kínkeservesen összeszedett adómból fizetik a kedves, segítőkész hölgyeket, igazán jó lenne, ha bármikor soron kívüli lehetnék

A fotó? Sosem készült rólam jó kép, de ez most mindent alulmúl, lehet be is visznek miatta egy igazoltatás alkalmával. A régi jogsit nézte is a hölgy, hogy biztosan ugyanaz a személy vagyok-e, mint aki az új képen szerepel. Pedig az sem sikerült túl jól, csak akkor még sem hosszú hajam, sem szakállam (de inkább borostám) nem volt. De csupán tíz évig kell ezzel élnem, az lófasz!

Amióta országunk gyönyörű fővárosában élek, háromszor négyszer voltam orvosnál. Az első eset csúnya megfázás volt, amit kóros iskolaundor kísért, ezért az Örsön beslattyogtam a rendelőbe. Ennél több emlékem nincs is erről, nem is igazi orvos látogatás, mert amit megfázásra javasolnak, azt én is tudom, nem vesztegetem az időmet rendelőben ülésre. Aztán voltam bizonyos problémák miatt egy bizonyos szakorvosnál, barátnővel ez mindig jó móka. Pedig halálra retteged magad, mégis legféltettebb szervedről van szó! Az utolsó két eset miatt még a munkából is kiestem kicsit, bár szerencsére karácsony volt, amikor a szememmel mentem orvoshoz, mert hámsérülés volt a szaruhártyámon. Kifolyó, égő szemmel meg nehéz dolgozni, a vevőknek sem tetszik, amit látnak, akár az arcodba is tüsszenthetnek (igen, megteszik, mert némelyiknek ennyi agya sincs), ami további problémákat szülhet. Szerencsére ezen egy szemcsepp és kétféle szemkenőcs hamar segített, csak másfél hónapig voltam félszemű. Az utolsó eset 2012 év elején volt, hangszál gyulladásom volt, nagyon suttogásra sem futotta, de az orvos visszakérdezett, hogy mi a panaszom... Majd rám szóltak az asszisztenssel, hogy ne beszéljek, az rosszat tesz.

Ezekkel a sűrű, kifejezetten pozitív emlékekkel fogok ma (legalábbis nagyon remélem) újra orvoshoz menni, mert lejárt a jogosítványom. Pesten háziorvosom még nincs, így ahhoz megyek, akihez a család jár, csupa pozitív visszajelzést kaptam róla. De az időpont kéréstől ideggörcsöt kapok. Miért nincs a rendelőben egy állandó recepciós, aki intézi a bejelentkezéseket, így nem kell három órakor újra telefonálom, hogy kiderüljön, mára már nincs hely. Persze biztos lesz, hiszen nem kevés pénzt fogok fizetni a vizsgálatért, ami nem tart tovább öt percnél, de ilyen csodás ez az ország, nincs mit tenni. Aztán már csak a bürokrácia minótauroszokkal teletűzdelt útvesztőjében kell véghezvinnem a feladatomat, hogy új, ropogós, még mindig rózsaszín jogosítványhoz jussak. Szenteltvizet és kardot mindenképpen viszek magammal.

Update: az okmányirodába három perc alatt foglaltam a neten időpontot hétfőn délelőttre. Nem gondoltam volna, hogy 2013-ban Magyarországon erre lehetőség van anélkül, hogy bármivel azonosítanom kellene magam, keresztkérdésekre kellene válaszolnom vagy fizetnem. Jó, ez utóbbi nem teljesen igaz, mert elég combos összeget fognak legombolni rólam aznap, de előzetesen nem kértek semmit, csak a nevemet.
A háziorvoshoz ma délutánra kaptam időpontot, erre sem számítottam, de egy óra múlva már ott fogok csücsülni és izgatottan várni, hogy vajon min fog elbukni ez a sok pozitív dolog, ami ma ért.

A Díványon olvasható most, hogy egy három gyermekes anyuka képet postolt a világhálóra, amin annak lakói nagyrészt fel is háborodtak. Szerintem alaptalanul, de ne szaladjunk ennyire előre!

A hölgy, akit Maria Kang néven lehet a Google-ben lenyomozni, nem él rossz körülmények között. Valószínűleg ezért is szült négy év alatt három gyereket, vezet nonprofit fitness stúdiót, stb. Megfelelő anyagi háttérrel minden könnyebb egy kicsit, mondjon bárki bármit, de akarat erő nélkül nem hozod magad nyolc hónap alatt ismét formába. A felháborodás okai is ezek lehettek az internet népétől. Akinek nincs annyi pénze, az arra panaszkodik, hogy a fogyáshoz pénz kell, hiszen minőségi ételeket kell enni, sportolni kell, ami szintén pénzbe kerül és hát ugye ott van az idő is. Ez utóbbit nagyon sóhajtozva kell mondani, úgy Te magad is jobban elhiszed.

Valóban szükség van a minőségi táplálkozásra, de ez nem kerül olyan sokba, mint azt a legtöbben gondolják és a diéta nem abból áll, hogy idióta módon (nem) táplálkozik az ember. (Egyébként úgy lehet a leggyorsabban fogyni, ha alig eszel és rengeteg vizet iszol.) A sportoláshoz minimális befektetés kell csak, a havi vagy n+1 alkalmas bérlet nem horror összeg, sportcipője és melegítőnadrágja mindenki van, más nem is kell hozzá. Egyedül az idő az, amit nem lehet csak úgy előteremteni, pedig ott van előttünk és mögöttünk is, de mindezt az internet előtt görnyedve megosztani már felvet apróbb lehetőségeket.

Persze egy anyukának főznie, mosnia, takarítania kell, ellátni a gyerekeket, stb. Ez egyrészt nem csak az anyuka dolga, hiszen valaki fellőtte spermáit azokhoz a petesejtekhez. Másrészt pedig a mosógépek, mosogatógépek, főzőlapok és programozható sütők világában mindent lehet párhuzamosan csinálni. Amíg ezek elvégzik a szennyes tisztítását, megsütik az esti húst, el lehet menni a konditerembe, ott eltölteni bő egy órát, majd hazamenni a tiszta lakásba.

Hogy ehhez akaraterő kell? Igen, nem is kevés, de attól még senki sem nyerte vissza szülés előtti (vagy azt a bizonyos régi) formáját, hogy sopánkodott otthon kócos hajjal a tükör előtt, markolászva a felszaladt kilókat. Az sem kifogás, hogy azonnal nem lesz változás, mert a kilók sem egyik napról a másikra kerültek rá a mérleg számlálójára, ha ezt ki tudta várni, akkor a fogyás sem lehet akadály. Minden egyes nappal, amit halogatással tölt, egy nappal kitolja azt az időpontot, amikor úgy fog a tükörbe nézni, mint régen. A napokból pedig hetek, azokból pedig hónapok lesznek.

NINCS KIFOGÁS!

Eddigi nem túl hosszú életem alatt arra jutottam, hogy a nők három merényletet tudnak önmaguk ellen elkövetni:

- levágatják a hajukat. Egy nőnek márpedig legyen legalább vállig érő haja, de a hátközép alá lógó az ideális. Persze ez nehéz, sokáig tart megmosni, megszárítani, nyáron meggyulladnak alatta, odalóg mindenhova, látványosan hullik. De gyönyörű! Millió módon lehet variálni, összefogni, összefonni, feltűzni, kivasalni, göndöríteni, hullámosítani, festeni, bele tudod fúrni az arcod, éjjel belemegy a szádba, fojtogat, ott van a kádban, a kád szélén, a lefolyóban, a padlón. De nem zavar, mert gyönyörű!

- elhagyja magát. Csúnyán lenőtt, elhanyagolt haj; ellustult, eltunyult test; lekopott, lepattogott körömlakk; rosszul összeválogatott ruhák; mindenben csak a rosszat látni. Mi férfiak az ápolt külsejű nőket szeretjük. Nem kell éjjel-nappal talpig sminkben, kiskosztümben, magassarkúban lenni és folyamatosan fogyókúrázni. Egy nő reggel is szép, még ha ezt a szépséget éjjel valami manó el is rejtette a fürdőszobában. Legyen ápolt a külső, igényesek a ruhák, feszes, sportos test. Ez utóbbi a nőnek is jó, mert, ha szívesen néz a tükörbe, még azokon az igazán női napokon is tud mosolyogni.

- tetováltat. A tetoválás önkifejezés, egy fontos emlék megőrzése, szép, jól mutat, eltakarja az esetleges műtéti hegeket, az akárkinek is van és mennyire jó, mennyire szexi, hogy oda vannak érte a népek! Nem. A tetoválás önmagában lehet szép, de megbontja a (női) test egységét, magára vonja a figyelmet a többi részletről. Ha olyan, akkor megszabadulni sem lehet tőle egykönnyen és jöhet a bánkódás, átalakítás, amitől csak még több firka lesz a nő gyönyörű testén.

A fentiek a saját véleményemet tükrözik, nem jelenti azt, hogy minden férfi így vélekedik ezekről. Egy tetoválástól nem feltétlenül lesz valaki más ember, de mégsem marad ugyanaz. A hosszú hajat a nők nagy része rövid idő után vissza akarja kapni, mert szerette. Az elhanyagolt külső, egészségtelen életmód pedig elsősorban neki rossz, a férfiak csak átnéznek rajta, nem vetkőztetik le fehérneműre elméletben. Mind közül talán ez a legrosszabb, ugyanis az izmos külső az szexi.

Az elmúlt napokban motivációmat vesztettem nagyjából minden iránt. Pedig a dolgok jól alakulnak, kezd minden a helyére kerülni, ki kellene, hogy ugorjak a bőrömből. De nincs így, csak kavarognak bennem a gondolatok, a még ezt kellene csinálni lista egyre hosszabb lesz, lassan már észben sem tudom tartani, hogy mik vannak rajta. Akarok írni a GTA V-tel ismét előkerült, milyen agresszívvá teszi ez a játék a kis Kevint témáról, az edzést sem veszem kellően komolyan, pedig majd' megőrülök, annyira mennék már. De reggel sem másztam ki az ágyból, csak beállítottam későbbre az ébresztőt, fetrengtem tovább. Be kellene fejezni a régi bejegyzések átpakolását, már alig van, csak másolgatni kellene őket, az elmúlt években elég kevés képet mellékeltem és még 90%-os pontossággal tudom, hogy miről is fogalmaztam rettentően ködösen. Olykor. Aztán, de ez tényleg már hosszú távú terv, értelmes külsőre is szüksége lesz ennek a szemétdombnak, mert ez a romantikus fa nem tükrözi a... hát leginkább semmit, ami velem kapcsolatos, nem vagyok éppen egy fa rajongó. (A magas labdát nem ér lecsapni, köszönöm.) Az egyetlen, de elég nagy probléma ezzel, hogy nem vagyok szakértője és különféle kódsoroknak, az előre tárolt sablonok között meg ez volt a legjobb. Legalábbis februárban még így gondoltam, lehet váltok másikra. Ebből a szempontból vissza fogom sírni a B13-at, ott a magamfajta nem programozók is könnyen tudtak dizájnolni. Persze voltak határok, de bizonyos meg nem történt fejlesztésekkel lehetett volna... De már mindegy, itt vagyok, nem tervezem, hogy elmozdulok, mert a Google mostanában nem sok pozitív dolgot tett. Így a blogger felületet esélytelen, hogy használni fogom.

Mellesleg lehet szólni, ha valami nem jó az áthozott bejegyzésekkel, javítok mindent!

Augusztus 27-én, amikor még az évszaknak megfelelő idő volt, ezáltal a lányok ennek megfelelően voltak alul öltözve, került ki a 444 weboldalára egy bántó videó, amit a Youtube-on leltek a szerkesztők. Ezt egy kedves ismerősöm a tudtomra is adta, amit azóta is köszönök neki, hiszen így a megtekintett videók listájába a Youtube szinte összes zenei szemete bekerült. Az előbbi linkesített 444 feliratra lőve mindenki megtekintheti a videót és a hozzászólások közé linkkelt még több minőségileg kifogásolható alkotást. Megjegyezném, hogy akinek már F. Pákó is a legalja volt, az ne nézze meg őket, nem szeretném, ha anyukám csuklana. Mer' én ugye bunkó vagyok, leszarom, ha szidnak, szóltam is a veszélyről. De a lényeg, hogy szerepel ott egy videó, ami sajnos nem rakható be a hátezmegmifaszomvolt kategóriába, mert egyszerűen zseniális. Olyannyira, hogy én is beszúrom, legyen csak 18 éven felülieknek szóló ez a bejegyzés, az úgyis forgalmat generál és én ebből az egész blogolásból egy forintot sem látok! De lelkem az van, annak meg jót tesz a "magas" látogató szám.

Az utolsó mondathoz annyit tennék még hozzá, hogy nem csak a pokol van ezekkel tele. Hanem a férfi alsók, természetesen...

A kalóz téma meg azért adta a bejegyzés címét, mert torrentezni jó facebookon a választható nyelvek között szerepel a kalóz angol. Már pár hete így használom, az első két napban elég sokat röhögtem a megfogalmazásokon, azóta meg nem váltok, hiszen jön novemberben az Assassin's Creed IV: Black Falg, hangolódni kell rá. És kalóznak lenni jó! Már csak egy jó kalóz metál kellene hozzá, de még nem találtam.

A minap a nagyvárosi ismerőseim felhívtak Budapestre, hogy eltöltsek ott egy éjszakát. Azt mondták, hogy elmegyünk egy klábba, ahol iszunk és táncolunk majd valamiféle sunákkal. Nem igazán értettem, hogy miről van szó, de felink is szokott mulatozás lenni, idösapám szerint baj nem lehet abból, ha látok egy kis világot, menjek csak. Kicsit féltem, hogy idösanyám nem fog ennek örülni, de mikor apám megkergette a vasvellával, jobb belátásra tért, még szalonnát is küldött a pesti lyányoknak. Szerinte a fővárosban nem lehet rendesen ételt kani, csak azokat a mesterséges kemikális mérgeket, azért olyan vékonyak szegények! Egyet kellett vele értenem, a Klotild az utca végéről például sokkal szebb, mint bárki, tán még meg is szólítom egyszer. Felindultam hát batyummal a fővárosba, vittem legszebb bordó kordbársony nadrágomat és zöld kockás ingemet.

Sajnos a vonaton nagyon meleg volt, így a szalonna izzadni kezdett, összezsírozta nadrágomat és ingemet, pont a legkellemetlenebb helyeken, el is szomorodtam, mikor a lányok kinevették öltözékemet. Azt mondták menjünk egy soppingolni valami plázába. Nem igazán értettem, de útnak indultunk. Megkérdeztem, hogy az alsóruhájukra nem akarnak-e valamit felvenni, mire kiderült, hogy az maga a ruhájuk! Hirtelenjiben nem is tudtam hova nézni, ami ebben a bizonyos plázában csak tovább fokozódott. A plázának nevezett épület egyébként nem más mint egy hatalmas csűr, tele sok emberrel, akik mint a marhák vonulnak egymás után, lökdösik is egymást. Egyedül a nőstények kívánatosabbak, mint a tehenek, bár ekkora tőgyekkel nem is csoda, egyszer még a szám is tátva maradt olyant láttam! Akartam is táviratozni idösapámnak, de kiderült, hogy Pesten már nem lehet ilyen feladni, egyébként is küldjek neki üzenetet a fészbúkon, képpel, a lányok dobtak is egy pózt. Ők mondták így, magam nem értek hozzá, a telefonnal is szembe villantottam magam először, mire sikerült egy képet csinálni. Nálunk fotót csak a Tóni tud csinálni, neki van ilyen gépje, meg műterme; egyszer a Klotild is járt nála, de sosem mesélte el, mi történt, csak mosolygott erősen.

Szerencsére hamar végeztünk és mentünk a pártiba. A klább, ahogy ők nevezték igazából olyan, mint nálunk a Községháza, ott szoktunk mink mulatozni. Az egyedüli különbség, hogy nem az Ugarföldi Bendzsó húzta a nótát, hanem egy dídzsé néven emlegetett alak, fülmelegítővel a fején. A lányok nagyon oda voltak érte, fel is sikoltottak, mikor meglátták, mire én majdnem leszúrtam a mellettük álló fiút a bicskámmal, azt hittem zaklatja őket. Szerencsére nem így történt. Ekkor feltűnt pár kopasz alak, fekete ruhában és ki akartak vinni, mert nem szabad szúró-vágó eszközt bevinni. Mondtam nekik, hogy ezt nekem ne mondják, a múltkor is ezért lett baja a Jancsinak, mert a szomszéd faluból átjöttek hárman, mikor a mulatság volt a Községházában, aztán a szóváltás bunyóba fulladt, ha nincs nála kés, tán baja is esik! Ekkor az egyik lány elhívta az urakat, hogy megbeszélje velük a dolgot, akik széles vigyorral el is indultak vele. Nem tudom mit mondhatott nekik, mert elég sokáig oda volt a hátsó szobában, de azt mondta, hogy nem lesz baj, még a bicskámat is vissza fogom kapni. Ennek nagyon megörültem, ugyanis még nagyapámtól kaptam, értékes családi hagyaték.

Odavittek a söntéshez, amit ők pultnak neveztek, majd rendeltek színes italokat, amiket teleraktak jéggel. Azt mondták, ezektől a koktéloktól jól be lehet baszcsizni, majd meglátom, olyat partizok, mint még soha, egy numera is összejöhet. Nem sokat értettem belőle, de a koktél sem ízlett, alig volt ereje. Megkérdeztem a kocsmárost, hogy van-é folyóbor, de nevetett, el is akart küldeni. Ha még nálam lett volna a bicskám, biztosan megmetszem a fülit, engem ne nevessen ki senki atyámfia! Azért próbáltam beszélgetni, elmondtam, hogy a Községházában mindig folyóbor és pálinka van, azt isszuk. A folyóbort az öreg Imrebá' hozza, 15 literes kannákban, abból töltjük magunknak, szinte sorba sem kell állni, nemhogy fizetni érte. A pálinkát mindenki maga hozza, azt kínáljuk körbe, a legfrissebb főzetekből. Erre mondta, hogy meghív egyre, csak menjek már arrébb, mások is szeretnének odaférni.

A szombaton megrendezésre került zenés-táncos összejövetelről sokat lehetne írni, de nem a sajátom volt így nem tetszem. Csupán a hollibilis polondmestelt említeném meg. Őt is csak ennyire, hiszen az ÚrJézus nevében, öljük meg az érzelmeket! Persze nem, de ezekre jó lesz emlékezni évek múlva, ahogy arra is, hogy vannak nők, akik levegővétel nélkül képesek órákon keresztül beszélni mindenről, egy maximálisan ismeretlen embernek. És vannak olyan nők is, akik erősen harapnak.

Köszönjük!

ui.: nincs kizárva, hogy lesznek újra rendes bejegyzések is, csak a B13-ról éppen nem tudom áthozni a régieket, mert teljesen halott az oldal. Ez kezd zavarni.

Pár hete, de sokkal inkább hónapja elszállították a szelektív hulladékgyűjtő konténereket, mert jön minden házhoz a kis kuka, még egyszerűbb lesz a szemét szétválasztása, a szegény parasztnak nem kell 400 métert gyalogolnia. Valamint a konténerek körüli kosz is eltűnik, nem rontják az idilli városképet a szocialista lakótelepen. Bár így legalább volt egy kis szín a sok panel között. A kertvárosi részekbe valóban nem passzoltak, de a jelenlegi városrendezésbe belefért ennyi, nem éreztem magam jobban a román-moldáv határon... Elvitték hát a szép színes konténerek, pár száz millió forintért beszerezték a háztartási kukákat, egyen sárga tetővel. Mert nehéz lett volna a megfelelő színű tetőt rendelni a kétféle kukához! Sebaj, városunk kiváló vezetősége ezt is megoldja, jöjjön a matrica! Biztos időjárás álló, de egy évnél többet nem adok nekik, lekopnak, aztán lesz két színes fedelű kuka a kapu mellett.

Majd, ha egyszer ide is megérkeznek. Mert még nem kaptuk meg őket, így ma is a többi közé kellett öntenem a gondosan összegyűrt műanyag flakonokat (az egyéb szelektíven gyűjthető hulladékról nem is beszélve). Nem fér a fejembe (ez sem), hogy miért nem lehetett rendesen ütemezni a kukák cseréjét. Rengeteg helyen látom itt a kerületben, hogy már ott van a házaknál a két kuka, a polgár lelkesen gyűjti az újrahasznosítható hulladékot, a Földünk egyre élhetőbb és boldogabb lesz... NEM! Mert én, aki tényleg szeretné szelektíven gyűjteni a papírt, műanyagot, fémet és üveget, nem tudja, mert még nem hozták ki a kukákat! Nem azért, mert maga lennék a megtestesült környezetvédő (az autó V8-as és benzinnel megy), de ennek van értelme, újrahasznosítják, új terméket állítanak belőle elő, értéket teremt. Amit meg tudok venni, elvileg olcsóbban, mint a többit, mindenkinek megéri. Megérné. Ha tudnám szelektíven gyűjteni.

Ugye, Bolygó kapitánya?

Alkotnék.

Köszönöm mindenki megtisztelő figyelmét, az alkotási vágy csak úgy zubog bennem, mint a megáradt Duna, de valahogy nem akar kitörni. Talán legközelebb olyat írok, aminek értelme is van! Egyébként vannak témáim, amikről írni kellene, de eddig csak fejben készültek el a vázlatok vagy bevezetők, le még semmit sem gépeltem. Pedig ezekről még beszélni is lehetne.