Amióta országunk gyönyörű fővárosában élek, háromszor négyszer voltam orvosnál. Az első eset csúnya megfázás volt, amit kóros iskolaundor kísért, ezért az Örsön beslattyogtam a rendelőbe. Ennél több emlékem nincs is erről, nem is igazi orvos látogatás, mert amit megfázásra javasolnak, azt én is tudom, nem vesztegetem az időmet rendelőben ülésre. Aztán voltam bizonyos problémák miatt egy bizonyos szakorvosnál, barátnővel ez mindig jó móka. Pedig halálra retteged magad, mégis legféltettebb szervedről van szó! Az utolsó két eset miatt még a munkából is kiestem kicsit, bár szerencsére karácsony volt, amikor a szememmel mentem orvoshoz, mert hámsérülés volt a szaruhártyámon. Kifolyó, égő szemmel meg nehéz dolgozni, a vevőknek sem tetszik, amit látnak, akár az arcodba is tüsszenthetnek (igen, megteszik, mert némelyiknek ennyi agya sincs), ami további problémákat szülhet. Szerencsére ezen egy szemcsepp és kétféle szemkenőcs hamar segített, csak másfél hónapig voltam félszemű. Az utolsó eset 2012 év elején volt, hangszál gyulladásom volt, nagyon suttogásra sem futotta, de az orvos visszakérdezett, hogy mi a panaszom... Majd rám szóltak az asszisztenssel, hogy ne beszéljek, az rosszat tesz.

Ezekkel a sűrű, kifejezetten pozitív emlékekkel fogok ma (legalábbis nagyon remélem) újra orvoshoz menni, mert lejárt a jogosítványom. Pesten háziorvosom még nincs, így ahhoz megyek, akihez a család jár, csupa pozitív visszajelzést kaptam róla. De az időpont kéréstől ideggörcsöt kapok. Miért nincs a rendelőben egy állandó recepciós, aki intézi a bejelentkezéseket, így nem kell három órakor újra telefonálom, hogy kiderüljön, mára már nincs hely. Persze biztos lesz, hiszen nem kevés pénzt fogok fizetni a vizsgálatért, ami nem tart tovább öt percnél, de ilyen csodás ez az ország, nincs mit tenni. Aztán már csak a bürokrácia minótauroszokkal teletűzdelt útvesztőjében kell véghezvinnem a feladatomat, hogy új, ropogós, még mindig rózsaszín jogosítványhoz jussak. Szenteltvizet és kardot mindenképpen viszek magammal.

Update: az okmányirodába három perc alatt foglaltam a neten időpontot hétfőn délelőttre. Nem gondoltam volna, hogy 2013-ban Magyarországon erre lehetőség van anélkül, hogy bármivel azonosítanom kellene magam, keresztkérdésekre kellene válaszolnom vagy fizetnem. Jó, ez utóbbi nem teljesen igaz, mert elég combos összeget fognak legombolni rólam aznap, de előzetesen nem kértek semmit, csak a nevemet.
A háziorvoshoz ma délutánra kaptam időpontot, erre sem számítottam, de egy óra múlva már ott fogok csücsülni és izgatottan várni, hogy vajon min fog elbukni ez a sok pozitív dolog, ami ma ért.