A minap a nagyvárosi ismerőseim felhívtak Budapestre, hogy eltöltsek ott egy éjszakát. Azt mondták, hogy elmegyünk egy klábba, ahol iszunk és táncolunk majd valamiféle sunákkal. Nem igazán értettem, hogy miről van szó, de felink is szokott mulatozás lenni, idösapám szerint baj nem lehet abból, ha látok egy kis világot, menjek csak. Kicsit féltem, hogy idösanyám nem fog ennek örülni, de mikor apám megkergette a vasvellával, jobb belátásra tért, még szalonnát is küldött a pesti lyányoknak. Szerinte a fővárosban nem lehet rendesen ételt kani, csak azokat a mesterséges kemikális mérgeket, azért olyan vékonyak szegények! Egyet kellett vele értenem, a Klotild az utca végéről például sokkal szebb, mint bárki, tán még meg is szólítom egyszer. Felindultam hát batyummal a fővárosba, vittem legszebb bordó kordbársony nadrágomat és zöld kockás ingemet.

Sajnos a vonaton nagyon meleg volt, így a szalonna izzadni kezdett, összezsírozta nadrágomat és ingemet, pont a legkellemetlenebb helyeken, el is szomorodtam, mikor a lányok kinevették öltözékemet. Azt mondták menjünk egy soppingolni valami plázába. Nem igazán értettem, de útnak indultunk. Megkérdeztem, hogy az alsóruhájukra nem akarnak-e valamit felvenni, mire kiderült, hogy az maga a ruhájuk! Hirtelenjiben nem is tudtam hova nézni, ami ebben a bizonyos plázában csak tovább fokozódott. A plázának nevezett épület egyébként nem más mint egy hatalmas csűr, tele sok emberrel, akik mint a marhák vonulnak egymás után, lökdösik is egymást. Egyedül a nőstények kívánatosabbak, mint a tehenek, bár ekkora tőgyekkel nem is csoda, egyszer még a szám is tátva maradt olyant láttam! Akartam is táviratozni idösapámnak, de kiderült, hogy Pesten már nem lehet ilyen feladni, egyébként is küldjek neki üzenetet a fészbúkon, képpel, a lányok dobtak is egy pózt. Ők mondták így, magam nem értek hozzá, a telefonnal is szembe villantottam magam először, mire sikerült egy képet csinálni. Nálunk fotót csak a Tóni tud csinálni, neki van ilyen gépje, meg műterme; egyszer a Klotild is járt nála, de sosem mesélte el, mi történt, csak mosolygott erősen.

Szerencsére hamar végeztünk és mentünk a pártiba. A klább, ahogy ők nevezték igazából olyan, mint nálunk a Községháza, ott szoktunk mink mulatozni. Az egyedüli különbség, hogy nem az Ugarföldi Bendzsó húzta a nótát, hanem egy dídzsé néven emlegetett alak, fülmelegítővel a fején. A lányok nagyon oda voltak érte, fel is sikoltottak, mikor meglátták, mire én majdnem leszúrtam a mellettük álló fiút a bicskámmal, azt hittem zaklatja őket. Szerencsére nem így történt. Ekkor feltűnt pár kopasz alak, fekete ruhában és ki akartak vinni, mert nem szabad szúró-vágó eszközt bevinni. Mondtam nekik, hogy ezt nekem ne mondják, a múltkor is ezért lett baja a Jancsinak, mert a szomszéd faluból átjöttek hárman, mikor a mulatság volt a Községházában, aztán a szóváltás bunyóba fulladt, ha nincs nála kés, tán baja is esik! Ekkor az egyik lány elhívta az urakat, hogy megbeszélje velük a dolgot, akik széles vigyorral el is indultak vele. Nem tudom mit mondhatott nekik, mert elég sokáig oda volt a hátsó szobában, de azt mondta, hogy nem lesz baj, még a bicskámat is vissza fogom kapni. Ennek nagyon megörültem, ugyanis még nagyapámtól kaptam, értékes családi hagyaték.

Odavittek a söntéshez, amit ők pultnak neveztek, majd rendeltek színes italokat, amiket teleraktak jéggel. Azt mondták, ezektől a koktéloktól jól be lehet baszcsizni, majd meglátom, olyat partizok, mint még soha, egy numera is összejöhet. Nem sokat értettem belőle, de a koktél sem ízlett, alig volt ereje. Megkérdeztem a kocsmárost, hogy van-é folyóbor, de nevetett, el is akart küldeni. Ha még nálam lett volna a bicskám, biztosan megmetszem a fülit, engem ne nevessen ki senki atyámfia! Azért próbáltam beszélgetni, elmondtam, hogy a Községházában mindig folyóbor és pálinka van, azt isszuk. A folyóbort az öreg Imrebá' hozza, 15 literes kannákban, abból töltjük magunknak, szinte sorba sem kell állni, nemhogy fizetni érte. A pálinkát mindenki maga hozza, azt kínáljuk körbe, a legfrissebb főzetekből. Erre mondta, hogy meghív egyre, csak menjek már arrébb, mások is szeretnének odaférni.