Annyira rettegtem attól, hogy órákat fogok ülni az okmányirodában, az orvos mindenféle gyanús vizsgálatokat fog rajtam végrehajtani, mindennel végeztem 35 perc alatt. Viszont rettenetes kép készült rólam...

Az orvosnál a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy nem voltam még náluk sosem, nincs ott a kartonom és nem tudom, hogy voltam-e felnőtt orvosnál valaha. Mire ezzel megbékéltek, át kellett volna adnom a személyimet, ami tavasszal lejárt. Akkorára kerekedett a szemük, hogy féltem, beszippant a pupillájuk! Az asszisztens hölgy kedvesen kitöltötte az iratokat, én elmentem pénzt váltani a közeli pékségbe, majd mosollyal az arcomon távoztam.

Az okmányirodába a webes felületen percek alatt foglaltam időpontot reggel 8 és 11 közé. Kettes ablak, soron kívül. Tökéletes, szépen bemegyek az első órában, fotó, aláírás, csókolom. Nos... Javasolnék egy olyan fejlesztést, hogy a foglalás megerősítésekor írják ki, hogy 5-6 percem van becsekkolni, különben ugrott minden, egy leszek a sok halandó közül. Mert 8 óra 21 percre értem oda, csak rendes sorszámot kaptam. Nem értem, hogy miért van így, miből gondolják, hogy sikerül bejutnom öt perc alatt a hatalmas tömegben, miért nem tudom az adott idősávban folyamatosan igénybe venni a soron kívüliséget. Egy modern világban, ahol az én kínkeservesen összeszedett adómból fizetik a kedves, segítőkész hölgyeket, igazán jó lenne, ha bármikor soron kívüli lehetnék

A fotó? Sosem készült rólam jó kép, de ez most mindent alulmúl, lehet be is visznek miatta egy igazoltatás alkalmával. A régi jogsit nézte is a hölgy, hogy biztosan ugyanaz a személy vagyok-e, mint aki az új képen szerepel. Pedig az sem sikerült túl jól, csak akkor még sem hosszú hajam, sem szakállam (de inkább borostám) nem volt. De csupán tíz évig kell ezzel élnem, az lófasz!