Az ember káromkodik kicsit, kirak egy 18-as karikát, felhívja a figyelmet, hogy csak felnőtteknek szól a megosztott a tartalom és a #739 másfél nap alatt a második legnézettebb bejegyzésem lett. Ehhez persze kell az is, hogy alapvetően nem túl nagy a látogatottsága a blognak, könnyű kiemelkedő elérni, de ez mégis figyelemre méltó teljesítmény. Úgy látszik, csöccsel tényleg mindent el lehet adni...

Legutóbb iskolás koromban* volt nyár végi depresszióm, de már négy éve, hogy nem járok oktatási intézménybe, ma mégis rám tört ez a szar. Pedig okom nem lenne rá, ezt vártam egész nyáron, hogy vége legyen, hiszen újra közelségbe kerül, hogy tudjunk sűrűbben találkozni. De az elmúlt egy hónapban a technika ördöge páros lábban tiporta szét a wireless kapcsolatot, így azok a jó beszélgetések elmaradtak. Jók voltak minden szempontból, hiszen egy olyan valakivel folytak, akivel sok dolgot hasonlóan látunk, viszonylag könnyen haladtunk előre, nem ritkán kellett magyarázni, hogy mire gondolok. Kivéve, ha olyan dolgokról volt szó, amiket két csiga csak nagy nehézségek árán tud kimondani, azt is sután. Nem feltétlenül a hajnalig tartó csevegés hiányzik, mert az elég keményen leszítva az erőnket, de jó volt összefoglalni és elmesélni a napomat, meghallgatni, ami Vele történt, jókat nevetni, majd nyugovóra térni és igazán jókat aludni.

Minden index-et és annak ezer aloldalát olvasó internetszörfer (elkezdek új szavakat alkotni, hátha valamelyik honosodik) találkozott a mai napon Jessie Nizewitz nevével. Amennyiben mégsem, akkor az alábbi két írás gyors átolvasása után képben lesz: comment:com és Velvet.

A tegnapi nap alapvetően jól alakult, történtek az események, nem volt semmi rendkívüli, délutánra mégis rám tört a gondolat, hogy valami nincs rendben.

Mindenki tudja már, hogy tegnap megsemmisítő vereséget szenvedett a magyar U19-es foci válogatott a portugáloktól. Azoktól a portugáloktól, akik nagy csapata legalább kijutott a vb-re. Igaz, a csoportmérkőzéseknél kiesett, de ott voltak és a hazai bajnokságuk lényegesen magasabb színvonalú, mint a miénk. Éppen ezért építünk és újítunk fel stadionokat, hiszen szép környezetben a vereség is szebb, látható, hogy hol kell fejlődnünk. A meccs ismétlését több nagy képernyős TV-n végignézve ma, mert a konditeremben ezt adták ma, mindenhol kell fejlődnünk. A védelem rosszul működött, a középpálya nem tudta járatni a labdát, így a támadók munkáját nem tudom értékelni, azt a néhány összekanalazott "támadást" leszámítva, aminek összesen egy gól lett a vége. Mondhatnánk, így legalább a kapura lövési arányunk jó, de sajnos nem ezektől lesz egy csapat sikeres. Hanem a lőtt gólok számától.

Egy csodálatos, meglepő és kellemes fordulatokkal teli májusi hétvége gyümölcse lesz egy új rovat a blogon. Sőt, ha minden jól alakul, az sem biztos, hogy egy sima rovat lesz, hanem annál grandiózusabb. Történt ugyanis, hogy a Bumm-hatással nem számolva beszélgettünk egy kicsit, aztán hogyhogy nem, reggel lett, van aki aludt picit, van akinél ekkor ütött be BUMM (de ez nem tartozik most szorosan ide) és elindult dolgozni...

Idejét nem tudom már, hogy mikor találkoztam utoljára igazi nyári záporral! Ami egyik pillanatról a máskról jelenik meg, hatalmas égzengéssel, nagy cseppekben hulló esővel és élénk zéllel. Ami felfrissíti a levegőt, mindenki fedett heyre szalad, aminek a vendéglátósok nagyn örölnek, majd ahogy jött, már it sincs, csak a kellemes eső illat marad a nyomában.

Megnyílni a világ felé nem egyszerű, de történhetnek olyan események az életedben, amik megváltoztatnak benned valamit. Nem gyökeres a változás, mert ettől még önmagad maradsz, de másként látod a dolgokat, könnyebben fogadsz be dolgokat. Nem tudod megmondani, hogy konkrétan mi történt veled, de jó dolog, amit további jó dolgok követnek az életed több területén is. Új kihívások a munkában, amik végre közelítenek ahhoz, amit vársz, hosszú távon mindenképpen jó lesz. A magánéletdbe becsapódott valaki, akivel még akár bármi is lehet, de a nyár hosszú, nem vártad. Ő sem. Nehéz. Mégis bizakodó vagy, próbálod kimutatni a gondolataidat felé, bénázol is eleget, de valahogy csak jól alakul.

Érdekes dolog a sorshoz való hozzáállásom. Ha azt mondom, hogy abban hiszek, minden előre le van írva, akkor megrémülök, hiszen nincsenek saját döntéseim. Minden csak illúzió, semmi sem történhetne másként, sodródok az életben, aztán majd jól elvágják, elkaparnak a föld alá pár méterrel, mindennek vége lesz.

Természetesen a blog (első bejegyzás 2005.05.17.), amit idén is elfelejtettem. Ki is maradnak a kilencedik számhoz köthető érdekességek, pedig elég sok ilyen van. Legyen elég annyi, hogy a következő évben ennél passzívabb már nem lehetek, köszönöm a kitartást.