Megnyílni a világ felé nem egyszerű, de történhetnek olyan események az életedben, amik megváltoztatnak benned valamit. Nem gyökeres a változás, mert ettől még önmagad maradsz, de másként látod a dolgokat, könnyebben fogadsz be dolgokat. Nem tudod megmondani, hogy konkrétan mi történt veled, de jó dolog, amit további jó dolgok követnek az életed több területén is. Új kihívások a munkában, amik végre közelítenek ahhoz, amit vársz, hosszú távon mindenképpen jó lesz. A magánéletdbe becsapódott valaki, akivel még akár bármi is lehet, de a nyár hosszú, nem vártad. Ő sem. Nehéz. Mégis bizakodó vagy, próbálod kimutatni a gondolataidat felé, bénázol is eleget, de valahogy csak jól alakul.

Hasonlítotok, ha valami többféleképpen érthető, azt a rosszabb módon értitek, egyikőtök sem mer (tud?) egyértelmű lenni, utaltok mindenre. Majd összeded a bátorságot, kigondolsz egy remek mondatot, majd mondasz egy oltári nagy marhaságot helyette, legszívesebben bézbózütővel csapnád magad arcon, de már nem lehet. Elviharzik aludni, nézed a plafont... Másnap már minden jobb, mind a ketten oldódtok, sikerül kommunikálni, kilépsz a csigaházból, megérinted, közeledsz. Ő visszahúzódik. Finoman folytatod, megreped a jég, élvezitek egymás társaságát, átöleled, beszélgettek, közel vagytok, de Ő csak kicsit jött ki játszani.

Nehezen mond ki bármit, ezért Te többet mondasz az ilyen dolgokról, amikről Te sem tudsz biztosat, mégis megteszed, mert már rontottál el a visszahőzódással dolgokat, amiket túlgyaltál, a szívedre hallgatsz. Szerencsére onnan sem jönnek egyértelmű dolgok, hogyan is jöhetnének, hiszen most is három hét telt el! Mégis egy mondattal egész napra mosolyt tud csalni az arcodra.

Nem fogod újabb három hétig kibírni, ki akarod hívni a csigaházból játszani. De megijeszeteni sem akarod, túl gyors sem mersz lenni, elkezdesz agyalni. Pedig lehet minden egyértelmű, csak nem látjátok.

Csigultok.