Ha tudnám, hogy mit csináltam előző életemben, valószínűleg érteném az események ilyetén alakulását. Így csak bambán, szét tárt karokkal állok és bután pislogok. A következő majd biztosan jobb lesz. És ez ennyire is vigasztal most...
Akkor hajrá, csináljuk ezt is úgy!Hosszas tervezgetés, átrajzoltatás, színezés, próbálgatás és fejtörés után elkészült az Egy Blog vadonatúj, mindent elsöprő és nem utolsó sorban zseniális fejléce és logója. A logó már vagy fél órája látható Facebookon, így néhányotoknak már nem újdonság, a többiek most találkoznak vele először, remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Kritikákat, ötletek elfogadok a jövőben is, de a megtartásukat továbbra sem tudom garantálni.
Az egész projekt kivitelezését köszönöm Nfol-nak!Április hónap tizennegyedik napja volt az a nap 2010-ben, amikor megmutattam a nagyérdeműnek, hogy hogyan néz ki a szobám, belülről. Most újra elérkezettnek látom az időt a dicséretek, elismerő felmordulások és irigykedő pillantások begyűjtésére. Sokban nem változott a helyzet, csak a hely lett kevesebb, a polcok lettek tömöttebbek és lett kék borítás az ágyamon. Ez utóbbi speciel nem fog látszódni, mert nem csináltam róla képet, de képzeljen el mindenki egy, a függönyökkel harmonizáló színű ágyat fehér párnákkal. Megvan? Nagyon jó! Helyből már rettentően kevés áll a rendelkezésemre, a Gran Turismo 5 Signature Edition például nem is látszódik a képen, annyira el van rakva. A szekrény fiókjait a Nano Editiontől nem tudom kihúzni, a teraszra a mélynyomó és a Helghast Edition akadályozza meg a kijárást. De öcsém szobáját nem alakíthatom át játszós szobává. Hol itt az igazság?!
A DVD-kről nem csináltam külön képet, kinagyítva, nagyító segítségével lehet böngészni őket, de felmerülő kérdésre is szívesen válaszolok. Kivéve arra, hogy hány darab van, mert ezt nem tudom pontosan.
Az egész Facebook azzal van tele, hogy mekkora nagy királyság a Balaton Sound, az év bulija, jók a fellépők, jó az idő, jók a csajok, stb. Minden második ember ezt postolja, a többiek meg siránkoznak, hogy mekkora nagy buli lehet. A magam részéről még nem tudtam eldönteni, hogy satnya vagyok hogy nem mentem, vagy éppen király, mert nem követem a csőcseléket. Nem mintha hatalmas fesztivál rajongó lennék, a sátrazástól nagyon hamar megőrülnék. Egy nyaraló kibérlésével a helyzet sokat változna, az zárható, nem esik rá senki, nehezebben fosztanak ki, higiénikus a fürdő, stb. Persze a sátrazásnak is megvan a maga bája, de az engem nem vonz, a XXI. század embere vagyok, ágyban, párnák közt szeretek aludni, a gombát pedig csak a pizzán szeretem, nem a lábujjamon.
Valószínűleg az iwiw és a twitter is ezzel van tele, de előbbit havonta ha egyszer nézem, utóbbin meg kevés embert követek, így nem tudom, hogy mennyire megy ezeken a BS.Igen, ezt az időjárást találták ki nekem. Száraz forróság van. Ha véletlenül elkezd fújni a szél, az csak a forró levegőt fújja az arcodba, amitől jobb nem lesz, de legalább tudod, hogy élsz. A szabadba nem mersz kimenni, mert leolvad rólad a ruha, a cipőd szétfolyik az aszfalton, az UV-B sugárzás pedig csattogó ollójú rákokat növeszt a bőrödre pillanatok alatt. Mégis imádok ilyenkor kimenni, érzem, ahogy a Nap égeti a őrömet, tehát érzem a bőrömet, a D-vitamin folyik végig a testemen. A leizzadáshoz nagyjából 12-16 másodperc kell. Egyszerűen kiváló! Ehhez képest minden más évszak egy vicc, különösen a párás meleg éghajlat. Ott valószínűleg 40 perc alatt meghalnék. De ez a szárazság imádni való!
Így este csak nyitok egy sört, kiülök a teraszra és élvezem a tiszta levegőt, a tiszta eget és azt a pár csillagot, amit a város fényeitől látni lehet. A legjobb persze az lenne, ha beszállnék a nem létező saját autómba, rónám az utcákat, miközben dübörög a basszus (igen, a zenében hangfal, de ettől most eltekintünk). A nyár a legjobb dolog az évben, ebbe biztosak lehetünk.
Országos hőségriadó van, akinek gyenge a bőre, csak sötétedés után másfél órával mehet ki a szabadba, különben a helyszínen, azonnali bőrrákban meghal. A többieknek semmi bajuk nem lesz, amennyiben önmagukat tejföllel két rétegben beborítják. Szerintem a legyek is meg fognak gyulladni, ha 13:26-kor kirepülnek a tűző napra... Hála az égnek a bőröm nem érzékeny az ilyen hülyeségekre, illetve, ahogy egy kedves ismerősöm is megmondta, ha csak kinézek a napsütésre, akkor is barnulok két árnyalatot. Egyébként ebben van valami, de azért holnap délelőtt, ez nálam reggel 6-kor kezdődik mostanában, kiteszem feszes testemet a napra. Talán a rákok nem eszik magukat belém.
De hiába riasztanak az okosok, a strandok tele lesznek, a legtöbben a déli napsütésben fognak napozni, az összes TV ekkor lesz kint a strandokon, hogy a bikinis csajokat oknyomozó riportot készítsenek az emberi butaságról. Tehát csak strandra kellene menni, vagy legalább sört inni.
Mint korábban már említettem, a melegfrontra, szinte tökéletes immunrendszerem sajnos érzékenyen reagál, erős fejfájással tiltakozik a hirtelen felmelegedés ellen. Aminek én közben szívből örülök. Valószínűleg ezért fáj a fejem és nem a szívem. Ahogy mondottam volt, eddig a fájdalomcsillapítók hatását érvényesítettem magamon, szigorúan felet fogyasztva, mint a kicsik. Most, mivel a fronthatás elég erős, illetve a napi táplálék és folyadék bevitelem alacsony volt, áttértem az alternatív megoldásokra. Ezekben egyébként is hiszek, a túl sok gyógyszert kifejezetten gyűlölöm, többek között ezért sem járok orvoshoz, a homeopátiás és természetgyógyászos dolgok közelebb állnak hozzám. A gyógyszereknek mellékhatása van, amit egy másik gyógyszerrel lehet kezelni. Annak szintén vannak mellékhatásai. Ugye nem kell tovább magyaráznom. Ezzel ellentétben egy homeopátiás kis édes bogyót csak bedob az ember a nyelve alá, az adagot napról napra csökkenti és minden baja elmúlik. A gyomra nem készül ki, a hatás hosszú és ahogy tudom, mellékhatása sincs. Talán el kellene mennem egy ilyen emberhez, hogy homeopátiázza meg a fejfájásomat melegfrontok idején, lehetőleg örökre. Nagy valószínűséggel nem fogok elmenni, hacsak nem visz el valaki erővel. Éppen ezért most saját kútfőből eszelek ki egyéb gyógymódokat, hátha valamelyik beválik.
Az első elképzelésem a fokozott folyadék fogyasztás volt, de azon kívül, hogy folyamatosan WC-re jártam és bugyogott a hasam, semmit nem értem el. A táplálkozás csak akkor nyújtott megoldást, amikor keveset ettem aznap, kellett az energia és egyéb tápanyagok. Fronthatáskor tehát nem működik. Éppen ezért most az alkoholt vetem be, a sör korábban elmulasztotta a fejfájásomat, most miért ne válna be? Az egyetlen probléma ezzel, hogy csak akkor alkalmazható, ha nem akar vezetni az ember. Valamint munkában sem az igazi.
Eddigi életemben összesen vagy három percet fal labdáztam, azt is jó két évvel ezelőtt. De mindez ma megváltozott. Eltöltöttem egy kellemes budai squash centrumban egy órát, ütögetve a kis gumi labdát a szemközti falnak. Egyet sikerült otthagyni, valahogyan felragadt a lámpára. Vagy egyszerűen a sebességtől térben ugrott. Talán utóbbi valószínűbb... Ennyi professzionális játék idő után azt kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem az én sportom. A szerválás kifejezetten jól ment, de utána elvesztem. Egyszerűen nem érzékelem a másik embert, a labda az első pattanás után nagyon gyorsan lassul és a két csík közé sem igen sikerült beütni. Még az ütő sem állt kézre, általában nem a hálós részével sikerült eltalálni a labdát. Nem pontozással játszottunk, valószínűleg vesztettem, nem estünk kétségbe, ha valamelyikünk egymás után kétszer ütötte a labdát, csupán játszottunk. Vagyis játszottunk volna, ha sikerül ötnél többször elütni. Így főleg a szerválást gyakoroltuk... Értelmét sem látom annak, hogy egy viszonylag kis, de legalább magas teremben egy nagy fehér falnak ütögessünk egy apró labdát, miközben veszettül hadonászunk az ütőkkel, melyek akár komolyabb testi sérülést is okozhatnak. Ütögetős játékból nekem eddig a gyors tollas jött be (szabályokat nem tudok, csak ütögettük egymásnak), ott az ember látja a másik reakcióit, hogy merre mozdul, hogyan tudjuk tovább a levegőben tartani a labdát, nem a másik legyőzése a fontos. A foci már megint más, ott többen dolgozunk azért, hogy a labdát a hálóba juttassuk, a tér nagy, az esések nagyok, futni lehet sokat, kemény csapatmunka van. Ettől függetlenül nincs kizárva, hogy a következő hetekben újra erre a sportra fogok vetemedni.
Nem is olyan sokára olyan, de olyan logó fog itt feltűnni, hogy könnybe lábad az összes szemetek! Sőt, a Facebookon látható nem kifejezetten professzionális, ám annál rosszabb szín összeállítású és képminőségű jelecske is le fog cserélődni, az ittenire. Legszívesebben szavazást írnék ki a tervekre, de az nem gyengén lenne légterelő veszély, így inkább a saját kifinomult szépérzékemre fogok hagyatkozni. Valamint a praktikusságnak is nagy beleszólása lesz, mert nincs kedvem sokat dizájnolni (konkrétan semennyi), szóval a tervek száma máris a felére redukálódott. Legalábbis ami magát a blogot illeti, a rajongói oldal továbbra is kérdéses. Oda talán tényleg kiírok egy szavazást.
A "hasznos linkek" kategóriába bekerült az Egy Blog Facebook oldala, lehet szorgosan nyomogatni a tetszik gombot!Az a személy, avagy csoport, aki volt olyan kegyes velünk szegény ördögökkel, hogy elvitte a nyarat, azt most egyszer és utoljára szólítom fel nagy nyilvánosság előtt arra, hogy azonnali hatállyal, de legkésőbb holnap déli tizenkét óráig hozza vissza. Követelem mindezt a magam és embertársaim nevében azért, mert a nyár közösségi tulajdon, jelen évszak pont a tikkasztó melegről és a napsütésről szól. Ellenkező esetben egy megnevezni nem kívánt (Anonymus) hacker csoport segítségével, amikor eljön az ideje, el fogom tulajdonítani a téli időjárást minden velejárójával és egy olyan helyen túszul tartani, ahol a hidegre nagy szükség volna.
Szerintem ez akár egy mondat is lehetett volna.