Legutóbb 2007-ben meséltem a szobám és a fél világ központjáról, az Agyközpontról. Azóta millió dolog megváltozott, az egész átalakult, csak én maradtam a régi. Régi?! Változatlan. Akkor még bőr főnöki székben ültem, most ikeás kanapén. Akkor még vágytam egy widescreen monitorra, most 37"-os LG HD Ready TV-m van, mint monitor. Az egérpad nem egy módosított Mi micsoda könyv, hanem a kanapém. A PC-m is kicserélődött egy elég komoly vasra, még a friss játékok sem tudnák igazán megizzasztani, ha játszanék rajta. A koczkák/geekek kedvéért: két magos Intel processzor 2,53MHz-en, 512MB-os DDR3-as Ati Radeon VGA, 2GB RAM (bővítve lesz lassan), Trust optikai kimenetes hangkártya. Az egér és a billentyűzet azóta sem változott, csak több lett bennük a morzsa és egyéb nyalánkságok. Ki is találtam ma, hogy szétszedem, de a húsz csavar meghátráltatott. Több luk van rajta, mint egy bordélyházban... Visszatérve az Agyközponthoz: azóta a PS3-am is a szoba kelléke lett, mint a három kontrollerrel, headsettel és a játékokkal, valamint a házimozi is nálam landolt a költözés után. Öröm volt összecsomagolni annak idején.

A szobám Agyközpont még mindig nem tökéletes, de a lényeg már elnyerte végleges formáját. Nem azt mondom, h nem látnék szívesen az LG TV helyén egy FullHD Braviát, de most nem futja rá és ez is tökéletesen működik. Ha szétnézek és elkezdem számolni mindennek az árát, pár másodperc után íy is a sírás kerülget, nem hiányzik még több kín! A felső polcról még hiányzik legalább kettő Chimera bábu a Resistance 2-ből, de most nincs darabjára 5990 forintom,  Ezióval kettesben kell őrizniük a gyűjteményemet. Elég a szóból mára, jöjjenek a képek!

Kattintásra megnőnek.