Kicsit szomorú, hogy az EA is rálépett a Microsoft névadási útjára, mert kiadni az ötödik Battlefield játékot Battlefield 1 (EGY) névvel elég meglepő. Az is igaz, hogy fura lett volna egy I. világháborúban játszódó játékot Battlefield 5-nek nevezni, valamint nem cseng jól, ha túl nagy a sorszám egy játék/film címe mögött. Ezért is hagyta el az Activision a CoD-nál, a Ubisoft az Asassin's Creednél a sorszámozást, és láthatjuk, hogy mennyire bejött nekik. Oh wait... Az AC-re erősen ráfért már a pihenő, az utolsó igazán jól sikerült epizód a Brotherhood volt, nagyon sok évvel ezelőtt, azóta csak a Black Flag tudott beszippantani, mindjárt kétszer is, de ez inkább volt kalózos, kardozós játék, mint AC. A CoD-ot meg sosem szerettem.

Túl gyors, túl sok a scriptelt jelenet, mint egy film. Csak egy filmet jobb esetben élvezek, rosszabban csak elviszi a drága időmet, míg egy játékkal játszani szeretnék. Nem azt mondom, hogy ne legyenek fix jelenetek, mert szükség van rájuk, hogy lássuk, mire ment el több millió dollár, de ne álljon ebből az egész. Az Uncharted második és negyedik része mutatja meg jól, hol van az egyensúly. Főleg a második rész. Az Advanced Warfare-t végigjátszottam, nem volt rossz, de eszembe nem jutna újra leülni elé. Szilveszterkor a Ghosts multijával pötyögtünk két sör között négyen, erre jó volt, de veszettül gyors, apró pályákon. Rettenetes, na. Ellenben a BF a hatalmas pályáival, oldalanként akár 32 játékossal, sokkal taktikusabb, szerethetőbb.

Viszont sem a BF4, sem a BF: Hardline multi bétája nem győzött meg arról, hogy megvegyem őket. Mindig lelőtt egy bokor, a semmiből feltűnt egy autós, helikopteres, aki aztán bedarált, kezdhettem a szaladást a pálya túlsó végéből. Ha szerencsém volt, akár egy lövést is le tudtam adni, mire kezdhettem mindezt újra. Azóta mind a kettőt kiplatináztam PS4-en, a Hardline sztorija kifejezetten tetszett, az utóbbi évek legkellemesebb csalódása. Elejétől a végéig érdekes a sztori, nem teljesen klisés, a felépítése olyan, mint egy sorozaté (egy 10-12 részeset összehozhattak volna belőle, mostanában úgyis divat), a vége pedig hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

A multiplayer nem sokat változott a többihez képest, de a Blood Money (egy széfből kell ellopni a pénzt, majd a saját bázisra bevinni) játékmóddal játszottunk legalább 20 órát. Ha már ketten voltunk egy squadban, és a csapat többi része nem TDM-ezett, szinte nyert ügyünk volt. Mint a dolgos kis hangyák, úgy szaladtunk! Ott voltak azért a kontrollercsapkodós (csak elméletben, mert drága), káromkodós helyzetek is, amikor semmi sem jött össze, mindenki lelőtt, a gránát közel sem oda repült, ahova akartam, de ilyen van. A pályák kicsit szűkebbek voltak, mint korábban, de ez illett is a stílushoz, a klasszikus BF játékmódokat alig játszottuk.

Idén jött a nagy bejelentés, készül az új Battlefield, megyünk az első világháborúba. Az EA meghallgatta a játékosokat, a DICE a SW: Battleront alapjaira ráhúz egy I. vh-s skint, mindenki boldog lesz. Egészen a bétáig mindenki az is volt, de itt sokakban valami eltört. Nem igazán értem, hogy mi, mert én oda meg vissza vagyok érte, egészen biztos, hogy első napos vétel lesz a játék, ha jól alakulnak a dolgok, gyűjtői kiadásban. Ezt a pályát (Sinai-sivatag) kicsit tényleg elszabták conquestre, mert a 2/3-a üres sivatag, benne az E ponttal. Aki az elején elfoglalja, az akár a végéig meg is tarthatja, senkinek eszébe nem jut odamenni, maximum repülőből kiugorva, kíváncsiságból. Pedig maga a hely jól felépített, két épülettel, homokzsákokkal, lehetne vadászni az ellenséget, de mindenki inkább a másik hat pont körül sündörög, ott zajlik az élet. Kicsit másként tervezve, kisebb sivataggal, esetleg két ponttal a dűnék között Conquestben is ütős lenne a pálya, de így csak a Rush marad.

Zseniális. Két pontot (telegráfok) kell robbantani ötször, a másik csapat véd. Az elérhető eszközök mindenkinek ugyanazok (páncélosok, fegyverek), egyedül a rögzített ütegek kedveznek a védőknek. Amihez támadóként odaállva nagyon hamar meg lehet őket szórni. Sajnos kevesen élnek ezzel a módszerrel. Kezdéskor romok közól törünk előre, amik többnyire kellő fedezéket nyújtanak a lövészek elől is, de a tankokkal hamar lerombolható minden. A következő két pontnál már vannak lövészárkok, de előtte egy kellemes, majd' 200 méteres üres területen kell magát átverekednie a kedves játékosnak. Esetleg beállhat kempelni, de akkor jövök én, és leadom életem két lövését.

A Hardline-ban is erősek voltak a páncélozott járművek, de ott, a modern környezetnek köszönhetően sokkal több eszközzel lehetett ellenük felvenni a harcot, általában üvöltő zenével érkeztek, így lehetett menekülni vagy felvenni a harcot. Az I. világháborúban mutatkoztak be brit oldalon először a tankok, nem is tudtak ellenük mit tenni. Leszámítva az aknákat, a mély sarat. A sivatagban viszonylag kevés a sár, aknával nem lehet teleszórni az egész pályát, így ezek ritkán működnek hatásosan. Kapunk anti-tank gránátot, amivel ugyan lehet sebezni a tankokat, de egyedül kilőni nagyon nehéz így. Főleg a heavy-t, hogy rohadjon meg! Remélem a megjelenésig ezen változtatnak, jót tenne a játszhatóságnak, ha nem kellene az összes gránátomat eldobni, ellőni, hogy kiszedjek egy tankot. Addig is marad a szerencse. Úgy értem a SKILL. Csupa nagy betűvel, mert valószínűleg soha nem fogom megismételni az alábbi videót.

Mindettől függetlenül még ez sem tud felérni a Killzone-hoz, ami leginkább tökéletes.