Reakció.

Amikor a sorsról írtam, finoman szólva sem erre számítottam, hiába próbáltam akkor úgy vázolni a dolgokat, hogy történjen bármi, abból baj nem lehet. Hiszen nem tudhatod, hogy egy adott cselekedet, mondatod, vagy akár egy reakciód milyen hatással lehet a másikra. Lehet (de inkább biztos), hogy neked az csak egy általános kijelentés, de a másik túl tudja misztifikálni. (Igen, ez egy létező kifejezés, most írtam le, Kazinczy foroghat a sírjában!) Vagy csak belelátja azt, amit szeretne, de Te erről semmit sem tudsz. Nem is kell tudnod; a fonal kettévált.

Az élet egy nagyon nem szép dolog, de immár két éve erőszakolja a testnyílásaimat, válogatott módon, ideje lenne, ha egy keveset visszaadna. Már az is felüdülés lenne, ha egy fasszal kevesebbel erőszakolna majd' minden este.

De hát jártunk már így (pórul) nem egyszer, valamilyen csoda folytán mindig lett jobb (aztán rosszabb), de talán ENNYI tanulás végre elegendő ahhoz. hogy belevágjak az életbe. Végülis az óvszám karrier megvan, a többi majd jön magától... Csak azt nem értem, hogy miért kell ennyit és ennyiszer tanulnom?!

Lehetett volna másképp? Talán. Sosem tudjuk meg, hiszen hiába jön idén a Doki és Marty, ha kicsit kölcsönvesszük a DeLorent, az már nem lesz ugyanaz a jövő. Bár itt belefutunk egy erő időutazási anomáliába, amiről a harmadik részről szó is van: a jövődet, Te alakítod. De ugyanaz lenne-e így, mint akkor, ha minden az elképzeléseid szerint alakul? Hogy eddig semmi sem alakult úgy?! Itt az ideje, hogy kezedbe vedd a saját sorsod! asdlol

Joudontknow #juditkanéni