Na nem a blog külseje, mert nem érzem szükségét a face liftnek, de javítsatok ki, ha tévedek, hanem az életem néhány része. A már múltkor megszellőztetett munkaterület váltás is testet fog ölteni, hiszen szeptember elsejétől négy megállóval arrébb, a Dunaplázában fogom eladni a sok fel nem készült embernek a játékokat. Sajnos a bolt kétszemélyes, így a karácsonyi leszámítva egész nap egyedül leszek. Az egész dologból ennek nem örülök csak, mert ha éppen nem jön be senki a boltba fél óráig, meg fogom unni az életem. A takarítani és ellenőrizni való pedig nagyon gyorsan el tud fogyni. Azt hiszem a PSP-m új erőre fog kapni, bővülni fog a játéklistám. Pedig a hónap elején még el akartam adni... Ha már szóba kerültek a játékok, nem fogom megvenni a Mafia II speciális kiadását, mert a játék ronda PS3-on. Tudom, hogy hülyeség a grafikát nézni, de nem azért van a birtokomban a piac jelenleg legerősebb konzolja, hogy a 2K Games ne fejlesszen rá rendesen játékot. A Take-Two-ban is csalódtam emiatt, az előző generációs GTA-k minden konzolon a maximumot nyújtották. Pedig nagyon kellene az az artbook.

Hiába vagyok itthon rengeteget, valahogy nem sikerül befejezni, illetve elkezdeni tesztet írni. Pedig kéne, két oldalnál nem is igen lenne több egyik sem, tehát ripsz-ropsz meglennék vele.

Azért jó műszaki cikkeket árusító boltban dolgozni, mert napjában többször találkozunk facepalm esetekkel. A nap elején ezeket még viccesen, könnyeden fogjuk fel, megpróbáljuk a helyes választ kicsikarni az érdeklődőből, de estére már egyre kevésbé megy. Na meg négy munkával töltött nap után sem teljesen őszinte az ember szemében megvillanó fény. A zárás előtt 40 perccel betérő droiddal meg aztán tényleg nem lehet mit kezdeni:

- Helló, milyen játékot keresel?

- Merre vannak a PC játékok?

Kezemmel és szavakkal irányba indítom a sárga fogsorú, finoman izzadság szagú vásárló jelöltet, bár már érzem, hogy ebből nem lesz semmi. Kivéve, ha WoW játékos.

- Milyen játékok érdekelnek?

- A legújabb!

- Milyen géped van?

- Plazma - bután ránéztem - Samsung.

Ez volt az a pillanat, amikor finoman elmenekültem mellőle.

Veszélyességi pótlék kellene nekem.

A múltkor hosszasan ecseteltem, hogy mennyivel jobb külföldiekkel beszélgetni a boltban, mert köszönnek mikor bejönnek, elfogadják a segítséget, kedvesek, stb. Bezzeg a magyarok bunkók, félnek a segítőkész eladótól, nem fogadják el a segítséget, alig köszönnek, azt hiszik, hogy el akarom lopni a pénztárcájukat. Sajnos módosítanom kell a véleményemet,mert a külföldiek is ugyanolyan parasztok. Ha nem nagyobbak. Legalábbis az északiak biztosan. Alig köszönnek, ha odamegyek hozzájuk és megszólítom őket magyarul, értetlenül néznek, angolul ocsmányul beszélnek. A múlt hét elején bejött egy valószínűleg norvég család, vettek három játékot. A két fiú és az apuka külön fizettek, külön szatyrot kértek és mind parasztok voltak. A kiválasztott játék tokját lebassza elém az asztalra, becsipogom, elvégzem a műveleteket, mondom az árát, majd az összehajtogatott pénzt szintén odadobja elém a pultra. Legszívesebben visszaadtam volna a kezébe az egészet egy try again mondattal kísérve. Csak ezt nem tehetem meg, mert a vevő az első. Természetesen ezt mind a két gyerek és büszke édesapjuk is eljátszotta fizetésnél. Felment bennem a pumpa.

Már sokadszorra gondolkozok el azon, hogy soha többet nem veszek bérletet a BKV járataira. Nem azért, mert lázongó anarchista punk vagyok, hanem mert nem kapok semmit sem a pénzemért. Kivéve a kombínón (combinón?) és az új Volvo buszokon, mert ezeken van légkondi. Az egyetlen apró probléma, hogy ezekkel vajmi keveset járok, akkor is télen. Ilyenkor meg baszhatom a légkondit. Ellenben metróval és minden más busszal sokat járok, napi rendszerességgel koptatom az üléseket. Légkondi nincs, alacsony padlós buszon nagy ablak nincs, szellőzés nincs, műbőr ülés van Ha szerencsém van, mint tegnap este is volt, akkor ezerrel megy a fűtés, fél perc alatt leizzadok, folyik mindenemről a víz, a beáramló légfuvallatok semmit sem érnek. Bezzeg télen!

Ezért érzem úgy, hogy nem kellene bérletet vennem. Drága is, a járművek kritikán aluliak, a sofőrök többsége bunkó és az utak is rosszak. Persze erről pont a BKV nem tehet, de az útminőség miatt a buszok szétrázódnak, a sofőr a legnagyobb gödörbe is padlógázzal megy bele, majd' leharapom a nyelvem! A negyedik metróvonal meg sosem lesz kész, főleg, ha a kormány elkezd szívózni. Örömmel hagynám itt ezt az országot.

Öt éve már annak, hogy életemben először, akkori reményeim szerint utoljára felvételiztem a magyar felsőoktatásba. Akkor még lelkes amatőr voltam, a világ szépnek és gördülékenynek tűnt. Szerencsére azóta felnőttem, szerencsére a GAMF nem is tetszett, szerencsére felkerültem Pestre. A Pestre felkerülés volt sivár kis életem eddigi talán legjobb eseménye. Öt évvel később, idén februárban ismét beadtam a papírjaimat a felvételi irodának (hívják bárhogy is), hátha elhagyhatom a fizetős költségtérítéses formát. A legutóbbi próbálkozásom óta egy nyelvvizsgával és egy felsőfokú OKJ papírral lettem gazdagabb, amiből a kommunikáció szakon csak egyet tudok felhasználni. A tirusztikai OKJ itt sajnos nem számít. Nem mintha az a 25 (?) pont megmentett volna, de mégis csak közelebb lehettem volna a célhoz. Ebből még átjelentkezés lesz, a legolcsóbb és legközelebbi lehetőségbe. Öt éve még izgaltam, most meg meglepődve láttam a tévében, hogy ma derülnek ki a ponthatárok. A sok kis fiatal rágta a körmét és izgult. Akikt felvettek, már isznak vidáman. A többiek mennek OKJ tanfolyamokra, azért isznak.

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen nap van, nagy valószínűséggel nem tudnék rá azonnal válaszolni, erősen kellene gondolkoznom. Köszönhető mindez a teljesen rendszertelen munkarendnek és a napi 11 óra munkának. Ami főleg hétvégén kemény, mert alig vannak a plázában, olyan is előfordul, hogy fél óráig senki sem jön be. Viszont a hétköznapok viszonylag pörgősek. Szóval mostanában a heteim úgy néznek ki, hogy három nap hétköznap, két nap hétvége, négy nap hétköznap, két nap hétvége, két nap hétköznap, stb. Abszolút nem rossz ez, hiszen mi alakítjuk ki a munkarendet, így a hivatali elintézni valókra is van időnk, vannak hosszabb szünetek két munkával töltött etap között, két hónapra előre lehet tervezni az életünket. Csak az időzavar meg tudja viccelni az embert. Na meg öt nap folyamatos munka sem igen vicces, mondhatni rosszat tesz a lélek bugyrainak.