Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyen nap van, nagy valószínűséggel nem tudnék rá azonnal válaszolni, erősen kellene gondolkoznom. Köszönhető mindez a teljesen rendszertelen munkarendnek és a napi 11 óra munkának. Ami főleg hétvégén kemény, mert alig vannak a plázában, olyan is előfordul, hogy fél óráig senki sem jön be. Viszont a hétköznapok viszonylag pörgősek. Szóval mostanában a heteim úgy néznek ki, hogy három nap hétköznap, két nap hétvége, négy nap hétköznap, két nap hétvége, két nap hétköznap, stb. Abszolút nem rossz ez, hiszen mi alakítjuk ki a munkarendet, így a hivatali elintézni valókra is van időnk, vannak hosszabb szünetek két munkával töltött etap között, két hónapra előre lehet tervezni az életünket. Csak az időzavar meg tudja viccelni az embert. Na meg öt nap folyamatos munka sem igen vicces, mondhatni rosszat tesz a lélek bugyrainak.
Be kellene fejezni a PoP: The Forgotten Sands tesztet végre, mert utálom, hogy félig készen van a fejemben, de klaviatúrára nem vetem. Csak ehhez kellene egy olyan este, amelyiken nincs összehúzódó szemem már két óra netezéstől.Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsubi.blog.hu/api/trackback/id/tr125557454
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.