Ma - valójában vasárnap, csak egy véletlen folytán ma derült ki - életemben először nyertem egy nyereményjátékon. Legalábbis nem emlékszek, hogy korábban bármit is nyertem volna, hiába próbálkoztam, de a nagy számok törvénye alapján már itt volt az ideje. Nyereményem nem nagy, csupán egy DLC kód az Assassin's Creed II-höz, de nagyon örülök neki, így mind a White, mind a Black Edition kódjai megvannak (utóbbit lehetett megnyerni), már csak a PS Store-ról megvehető tartalmak kellenek a teljes ACII-höz. Azt hiszem, de javítsatok ki, ha tévedek, innen már csak egy apró ugrás a lottó ötös.
Az idei F1 szezon előtt nem gondoltam volna, hogy a szabályváltoztatások és az új gumiszállító ilyen jó irányba fogja mozdítani a sportot. Úgy tíz éve minden évben hoznak új szabályokat, amiktől több előzést, szorosabb futamokat várnak, de eddig semmi sem vált be. 2009 nem volt rossz, mert a Brawn csapat csúnyán elvert mindenkit, de ez csak egy év. Aztán idén újra jött a KERS, ami csak nem lett egységes, így a három legkisebb csapat nem használja, a RedBull meg néha. Akkor is csak rövid ideig, de legalább a rajtnál sem működik, így Webber mindig visszaesik. Valamint újítás a DRS is, ami a hátsó szárny legfelső lapját állítja vízszintesbe, ha a szituáció megengedi. Ausztráliában sok haszna nem volt, a KERS-szel könnyedén ki lehetett védekezni, de azóta minden futamon hoz előzéseket, a hátul jövő pilóta tényleg jelentős sebesség különbséget tud elérni a fékezési pontig. Rövid ideig védhető a pozíció, de utóbb a gyorsabb pilóta előzni fog. Megszűnt a maximum két körig tartó próbálkozás, majd a szélárnyék mögé lemaradás, hogy kíméljék a gumikat. Mert ezeket a Pirelliket hiába óvják, gyorsan elkopnak. Néhány puhábban vezető pilóta pár körrel tovább kint velük maradni, de egy friss szett már az első körben gyorsabb a használtnál, sokat lehet veszíteni, avagy nyerni akár két kör alatt is. Az egyedüli bajom ezzel, hogy a verseny felétől az ideális ív mellett rengeteg lesz a gumi törmelék, nem lehet szélesebb íven venni a kanyart egy előzési pozíció érdekében. Igaz, néhány kör alatt szépen letisztítható egy szélesebb sáv, de akkor azokban a körökben előzést nem látunk. A Pirelli a következő nagydíjra már egy keményebb kemény keveréket hoz, amitől hosszabb etapokat tudnak majd futni és a törmelék is kevesebb lesz. Remélem unalomba azért nemfog fulladni, a mindig is unalmas spanyol futam.
Hogy egy kicsit a vasárnapi futamról is szóljak: ennyi előzést talán a tavalyi évadban láttunk összesen, mint most! Az egy dolog, hogy az előzési zónában szinte minden körben előzött valaki, de máshol is voltak próbálkozások, amiknek egy jelentős része előzéssel fejeződött be. Sok esetben még visszatámadás és visszaelőzés is volt. A kerékcseréknél talán még sok is, de így esély sem volt arra, hogy elaludjunk a TV előtt. Még ilyen versenyeket!
Néha (havonta) rám jön a vágy, hogy azonnal be kell szereznem az összes elérhető gyűjtői kiadású játékot, mert hihetetlenül jól néznek ki, sokszor még maga a játék is érdekel. Tíz perc elteltével a következőfél éves fizetésemet is elköltöttem és megtöltöttem legalább hat méretes polcot. Ezzel csak az a baj, hogy ennyi pénzem egyben sosem lesz, helyem pedig nincs. A GT5 Signature Edition is a hangfal mögött hever, mintha ott sem lenne. De sok kiadást egészen egyszerűen nem lehet kihagyni, mert jól néz ki (Bioshock 2 Special Edition), mert konzolra nem jelent meg, csak normál kiadás (Darksiders Hellbook Edition) vagy csak egyszerűen jól mutat a polcon (World of Warcraft: Catclysm Collector's Edition). Mondjuk utóbbiból, ha sértetlenül megjön, a játékot eladom, akár nullára is kijöhetek. De félek, hogy baja lesz. Méretéből és súlyából adódóan nagy csomagként érkezik, elvileg ezt is bebugyolálják pukkanós hogyishíjjákba és nagy dobozba, de a VÁM még agyonülheti... Találtam a Vaterán is olcsón egy igen szép kiadást (PC-s, persze), de ha ebből is eladom a játékot, szinte ingyen lesz. Már csak a Sniper: Ghost Warrior gyűjtői kiadására kell magamat rábeszélnem és tényleg nem lesz helyem a saját szobámban a saját gyűjteményemtől! Persze az euróval szembeni hihetetlenül erős forint még jobb belátásra téríthet a vásárlással kapcsolatban.
Hétfőn olyan jó lett volna kiírni magamból az egész napos világfájdalmamat és általános rosszkedvemet, de mikor este hazaértem, a gépem a bekapcsolás után azt mondta, hogy hiányzó BOOTMGR. Én meg kurvaanyáztam egyet, majd Win7 telepítő lemezzel próbálkoztam, hátha felkúszik, de nem akart lemezről bootolni. Csapkodtam a semmiről sem tehető billentyűzetet a padlóhoz, eldobtam az egeret, de az nem jutott eszembe, hogy át kéne állítani DVD-ről való bootolásra, mint elsődleges hely. Másnap, ez keddet jelent, már megtettem ezt egy Win XP lemezzel, most az van fent, Win7 skinnel. Így már érzés olyan, mintha az lenne. Már csak a tálcához kellene egy program, hogy át tudjam rakni a képernyő jobb szélére. Mert alul csak a helyből vesz el, mikor előbukkan.
Azóta egyébként jól vagyok lelkileg, már minden edzés végén futok, mert a múltkor 200 méter után ki akart szakadni a tüdőm. Nem állapot ez így!
Válságban a haza, mondhatnánk, de most nem erről akarok szólni, hanem a saját alkotói válságomról. Nem egyszer fordult elő az elmúlt hónapokban, hogy leültem a gép elé, megnyitottam a B13-at, elkezdtem írni egy bejegyzést éppen valamiről, majd a harmadik sor után bezártam az egészet, szörföltem tovább a világhálón. Aztán másnap a munkában eszembe jutott, hogy miről kellene írni, a vázlat elkészül a fejemben, majd este nem tudok írni semmit. Pedig odabent sokszor lenne időm oldalakat teleírni a gondolataimmal... Nem azzal van baj, hogy nem jut eszembe az, amit le akarok írni, mert tudom, én találtam ki, hanem a minőségével. Illetve annak a teljes hiányával. Idén egy ujjamon nem tudom megszámolni, mennyi értékelhető bejegyzést írtam, annyira szánalmasak lettek. A GameCON-ra is kitaláltam már néhány cikket, de ott most a főoldal nem alkalmas a normális cikkezésre és nyalószínűleg azzal sem jutnék néhány mondatnál tovább. Volt már ilyen korábban is, de azok nem tartottak ennyi ideig. Vagy akkor hagyhattam teljesen abba az internet tele szemetelését és inkább az offline életemmel törődtem? Erről jut eszembe, hogy a hónapra betervezett négy platina trófeából egy sem valósul meg. Lehet, hogy jobb lenne mindenkinek, ha nem erőltetném most, hanem hagynám az írást (igen, még ennél is jobban), aztán derült égből villámcsapásként visszatérni. De közeleg a hatodik születésnap, el kell érni az ezer kommentet drága olvasóim, fel kellene ölteni az új dizájnt és - gyönyörű szó következik!- leposztolni a hatszázadik bejegyzést. Ami a soktól nagyon nagyon messze, de egy igen szép szám.
Hiába harangozták be, hogy a hétvégén tornádó lesz, mi csak kimentünk az udvarra és sütöttünk. A szél nem volt vészes, hiába volt tele a híradó homokviharral és kicsavart fákkal, mi békésen söröztünk a napsütésben. Egy kis hűvös szél valóban volt, de az izzó faszenet nem veszélyeztette és főleg a ház irányából fújt. Az meg nagy, felfogta. Na nem ésszel, hanem testtel...
Miután elfogyasztottuk a kiváló barbecue szószban sült csirkét és fűszeres disznót, bevágtattunk a Guitar Hero elé. Ennél jobb parti játék nem létezik a világon! Mindenki tud és akar vele játszani, újra és újra neki akar fogni a számoknak, hiszen menni fog az jobban is. Ha lenne hozzá egy mikrofonom teljesebb lenne az élmény. Igaz, énekelni józanul senki sem akar, de némi alkohol meghozza a hatását. A Microsoft a hülye Kinectjével elbújhat!
Sosem voltam nassolós típus. Persze alkalmanként vettem chipset (annak idején csípős Piros Arannyal fogyasztottuk a vasárnap délutáni filmhez), meg különféle csokikat, gumicukrokat, de sosem éreztem azt, hogy ez kell. Pár hónapja alkalmam volt megkóstolni a Chio Crispersét és azóta a rabja vagyok. Először hülyének néztem a céget, hogy panírozott mogyorót akarnak eladni a sok bamba embernek, de el kell ismernem, hogy zseniális találmány. Eddig csak a chiliset próbáltam, az tökéletes, sör mellé könnyen fogyasztható. De tagnap, ha már megjött a fizetés, beruháztam az újhagymás és wasabis ízekre is. Előbbi még bontatlan, utóbbi már elfogyott. A wasabis egészen egyszerűen zseniális! Még sosem volt ezelőtt szerencsém a japán mustárhoz, mert ami ételben zöld, az gyanús ugye, de mostantól nyitott vagyok. Na nem a zöld ételek, hanem a wasabi felé. Egészen egyszerűen alapvető élelmiszerré tenném a Crisperst!
Ha már kaptam fizetést, jól levettem a polcról az 599 magyar pénzbe kerülő Kettle márkájú chipset is. Kíváncsi voltam, hogy mit tud ennyi pénzért, mitől jobb, mint a négyszázvalahány forintos Chio vagy Lay's. Vastagabb a krumpli, szimpatikusabb a csomagolás, de a hagymás-tejfölös nem győzött meg arról, hogy mostantól ilyet vegyek. Annyi pénzem pedig nincs, hogy a jelenleg kapható négy ízt végigkóstoljam, hátha jó valamelyik. Pláne, hogy később ennyiért nem vennék. Mondjuk amilyen sűrűn eszek burgonya szirmot, akár még meg is érné. Ha már veszek, legalább olyat vegyek, ami büszkén hirdeti, hogy valódi alapanyagokat tartalmaz.
Hétvégére, ami jön és nem, ami most van beterveztünk egy kerti sütést, hogy hivatalosan is megkezdjük a tavaszi szezont. A nyárit majd születésem napján fogjuk megnyitni, de az még odébb van. Kezdésnek egy könnyed hamburgerre esett a választás, már csak a húspogácsához kell receptet keresni, megvenni a hozzávalókat, összeszedni az embereket és rávenni a kutyát, hogy ne legyen útban. Mind közül ez utóbbi lesz a legnehezebb, mert mindig útban van. Főleg, ha sok ember veszi körül. Azért kezdünk egyébként hamburgerrel, mert az előkészületeket leszámítva ezzel van a legkevesebb gond: rádobom a húst a rácsra, párszor megfordítom és már ehetünk is. Nem kell folyamatosan felügyelni, hogy mennyire sült át, ne égjen meg, ne essen le, stb. Na meg annyira nem is lesz meleg, hogy az ember egész délután kint álljon a teraszon, kezében egy üveg sörrel/pohár scotch-csal. Nyáron majd jöhetnek a különféle húsok, különleges fűszerekkel, többféle módon átsütve, rengeteg sörrel és végre értékelhető zenékkel. Bár tavaly a Mr. President általános sikert aratott...
Ha a nyájas olvasónak van egy remek húspogácsa receptje, ne legyen rest megosztani azt velem!
Néztem most vagy három percig az oldalamat és nem tetszett. Itt lenne az ideje a teljes dizájn váltásnak, ha már beköszönt a tavasz, rövidesen újra zöldellnek a fák. Talán egy zöld árnyalat nem is lenne rossz ötlet, csak meg kell találnom a párját. Ötleteket örömmel fogadok egyébként, talán szavazást is nyitok róla, mint legutóbb. A mostani külsőről pedig készül majd egy fotó az utókor számára. Ja, kellene egy rendes logó is felülre, mert ez így semmitmondó, nem ragadja meg a nyájas olvasót, szemrebbenés nélkül továbblép egy másik blogra. Szóval mindenféle tippet elfogadok, amitől látványosabb, de semmiképpen sem átláthatatlanabb lesz ez a kis karakterhalom, az Univerzumhoz hasonló tulajdonsággal bíró interneten.
Novemberben egészen lelkesen fogadtam az újra képernyőre kerülő Való Világ reality show-t, ismerőseim 90%-s le is hurrogott, hogy hogyan lehetek ilyen igénytelen, hogy ezt a szart nézem, méghozzá önszántamból. Ehhez képest pár hét múlva mást sem hallottam tőlük, hogy képzeljem, mi történt a villában, az Éva, meg a Szandika, na meg az az Olivér... Nálam a lelkesedés idővel alábbhagyott, időm sem volt nézni, a netezéssel töltött időmet pedig nem azokkal a nyomorultakkal akartam kitölteni. Mert pár hét után nagyon szánalmas volt az egész, csak a szégyenteljes részeket sikerült összevágni, ahol még az időrend sem mindig stimmelt. Persze nem tudom, hogy mikor interjúztatják őket, de Alekosznak egyszer körszakálla és borostája van, az interjú szobában meg frissen borotvált. Le is álltam vele, csak felületesen követtem, kb. hetente egy összefoglalóval. Vagy annyival se. De az utóbbi pár hétben megint rendszeresen nézem, az előző heti katonai játék egészen érdekessé tette. Évát például egyre jobban utálom, valószínűleg már régen belefojtottam volna a medencébe. Vagy felgyújtottam volna a sörényét. Viszont a többiekkel egyre kevesebb a bajom. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg Béci fogja-e nyerni.
A Viasaton megy a konkurens show, Éden Hotel címmel. Aki eddig azt mondta, hogy a villalakók az igazi ingyenélők, az hatalmasat tévedett. A Viasat ugyanis fogott tizenakárhány 18-25 év közötti kétes erkölcsű fiatalt, elutaztatta őket Kolumbiába(?) egy bekamerázott hotelbe, luxus körülmények közé. Szó szerint nincs semmi dolguk a napozáson, evésen és piáláson kívül. Néha kapnak egy pajkos feladatot, de akkor is csak isznak. Eddig talán csak a szex maradt ki, de mint tudjuk, ezt nehéz bevinni egy ilyen show-ba, Gigi és Dzsörzi is csak a takaró alatt lihegnek gyanúsan. Eddig csak egy, az Éden 18+ című összefoglalóját láttam, de a másnapi Éden Hotelben megismételték az egészet, sokkal több körítéssel. De ugyanúgy mutatták a nemi szerveket és hallhattuk a csúnya beszédet. De nézőszám növelőnek tökéletes volt. Engem legalábbis megnyertek. Legalábbis arra az egy estére. Ötletem nincs, hogy mi a műsor célja, már azon kívül, hogy néha lássuk a felöltözött Horváth Évát. Ő egyébként látható a friss Playboy-ban, természetesen ruha nélkül. Szinte már zavaró, hogy egész nap csak napoznak, néha jön egy vagy több új szereplő, néha hazaküldenek valakit, jól berúgnak és partiznak, mindenki csókolódzik mindenkivel, lehet látni ciciket és nem csinálnak semmit. SEMMIT! Tengerparton, napsütésben, melegben.