Válságban a haza, mondhatnánk, de most nem erről akarok szólni, hanem a saját alkotói válságomról. Nem egyszer fordult elő az elmúlt hónapokban, hogy leültem a gép elé, megnyitottam a B13-at, elkezdtem írni egy bejegyzést éppen valamiről, majd a harmadik sor után bezártam az egészet, szörföltem tovább a világhálón. Aztán másnap a munkában eszembe jutott, hogy miről kellene írni, a vázlat elkészül a fejemben, majd este nem tudok írni semmit. Pedig odabent sokszor lenne időm oldalakat teleírni a gondolataimmal... Nem azzal van baj, hogy nem jut eszembe az, amit le akarok írni, mert tudom, én találtam ki, hanem a minőségével. Illetve annak a teljes hiányával. Idén egy ujjamon nem tudom megszámolni, mennyi értékelhető bejegyzést írtam, annyira szánalmasak lettek. A GameCON-ra is kitaláltam már néhány cikket, de ott most a főoldal nem alkalmas a normális cikkezésre és nyalószínűleg azzal sem jutnék néhány mondatnál tovább. Volt már ilyen korábban is, de azok nem tartottak ennyi ideig. Vagy akkor hagyhattam teljesen abba az internet tele szemetelését és inkább az offline életemmel törődtem? Erről jut eszembe, hogy a hónapra betervezett négy platina trófeából egy sem valósul meg. Lehet, hogy jobb lenne mindenkinek, ha nem erőltetném most, hanem hagynám az írást (igen, még ennél is jobban), aztán derült égből villámcsapásként visszatérni. De közeleg a hatodik születésnap, el kell érni az ezer kommentet drága olvasóim, fel kellene ölteni az új dizájnt és - gyönyörű szó következik!- leposztolni a hatszázadik bejegyzést. Ami a soktól nagyon nagyon messze, de egy igen szép szám.