Sosem voltam nassolós típus. Persze alkalmanként vettem chipset (annak idején csípős Piros Arannyal fogyasztottuk a vasárnap délutáni filmhez), meg különféle csokikat, gumicukrokat, de sosem éreztem azt, hogy ez kell. Pár hónapja alkalmam volt megkóstolni a Chio Crispersét és azóta a rabja vagyok. Először hülyének néztem a céget, hogy panírozott mogyorót akarnak eladni a sok bamba embernek, de el kell ismernem, hogy zseniális találmány. Eddig csak a chiliset próbáltam, az tökéletes, sör mellé könnyen fogyasztható. De tagnap, ha már megjött a fizetés, beruháztam az újhagymás és wasabis ízekre is. Előbbi még bontatlan, utóbbi már elfogyott. A wasabis egészen egyszerűen zseniális! Még sosem volt ezelőtt szerencsém a japán mustárhoz, mert ami ételben zöld, az gyanús ugye, de mostantól nyitott vagyok. Na nem a zöld ételek, hanem a wasabi felé. Egészen egyszerűen alapvető élelmiszerré tenném a Crisperst!

Ha már kaptam fizetést, jól levettem a polcról az 599 magyar pénzbe kerülő Kettle márkájú chipset is. Kíváncsi voltam, hogy mit tud ennyi pénzért, mitől jobb, mint a négyszázvalahány forintos Chio vagy Lay's. Vastagabb a krumpli, szimpatikusabb a csomagolás, de a hagymás-tejfölös nem győzött meg arról, hogy mostantól ilyet vegyek. Annyi pénzem pedig nincs, hogy a jelenleg kapható négy ízt végigkóstoljam, hátha jó valamelyik. Pláne, hogy később ennyiért nem vennék. Mondjuk amilyen sűrűn eszek burgonya szirmot, akár még meg is érné. Ha már veszek, legalább olyat vegyek, ami büszkén hirdeti, hogy valódi alapanyagokat tartalmaz.