Azt hiszem, visszagondolva életem elmúlt 24 évére, hogy a tegnap este egy igen megrázó/felkavaró este volt. Nem csak elvesztettem egy olyan embert, akivel másként kellett volna bánnom, hanem megtudtam azt is, hogy amit eddig az utolsó emléknek hittem, az nem az volt. 18 év után nem rossz. És nem volt ott, hogy elmondhassam neki, hogy a támogatását érezzem, hogy biztasson.
De merre pattan a labda?
Eltelt vagy 29 óra a tegnapi esemény óta és nem lett jobb. Bár estére addig magyaráztam magamban az egyetlen pozitív dolgot, ami mentheti az egészet, hogy már szinte megnyugodtam. Persze azonnal eszembe jutott az összes létező buktató és el is múlt. Azóta a gyomorméretem leginkább egy sinus görbe tudná a legpontosabban szemléltetni, egy fél vacsorát a leszálló ágban el is fogyasztottam. Itt jegyezném meg, hogy most nincs kedvem 10 kilót fogyni, mint legutóbb, mert már pont kezdtem elérni a stabil 70 kg-mot. Ez már csak kb. tízzel volt kevesebb a hosszútávú tervnél, nem szeretném újra 60-ról kezdeni az egészet.A lényeg a lényeg, hogy meglehetősen bizakodó vagyok, talán már túlságosan is, ezért már nem is vagyok az. Valószínűleg ebbe fog beleőszülni a szakállam, ami nekem tetszene is, csak nem 24 évesen... Ezt a kort egyébiránt múlt szombaton töltöttem be, most még elfogadom a gratulációkat. Tehát az utolsó reményemet a kedd délutánba fektetem. Azt nagyon jól tudom, hogy mit akarok, már csak a csillagok együttállása hiányzik. Illetve az, hogy éjszaka ne ébredjek fel óránként, minden egyes órában más hülyeséget álmodva. Mert ez a legkevésbé sem pihentető, nem ad erőt, nem ad lehetőséget a tiszta gondolkodásra.
Már majdnem egy éve vagyok a cégnél, már majdnem egy éve annak, hogy a pihenőnapjaimat Vele töltöttem. Szinte nem volt olyan, hogy a pihenőnapom utáni munkanapon ne úgy keljek, hogy Vele aludtam, Ő "indítson el" munkába. Október óta talán nem is volt ilyen, hozzászoktam és tökéletes is volt. Erre holnap reggel egyedül kelek, üresen, kedvetlenül. Jön egy szürke munkanap, aminek a végén nem lesz ott, még ha csak írásban is. Nem lesz, aki jó éjszakát kíván, nem lesz szép az álmom.
Pedig annyi, de annyi tervem volt! Egyik sem nagy, de több kisebb élmény talán többet ér, mint egy hét valahol Közép-Amerikában egy gyönyörű szigetcsoporton. Üres lesz a nyaram. Nem akarom.
Kelés hétkor.
Hajvágás, borotválkozás, fürdés.
Ruhák bepakolása.
Kaja készítése.
Zötykölődés a BKV-n.
Munka, munka, munka.
Zötykölődés a BKV-n.
Aki emlékszik, hogy mi történt egy éve, az már görgethet is a hozzászólás boxhoz, nagyon szívesen fogadom a gratulációt, ugyanis ma töltötte be hatodik életévét az Egy Blog!
Az elmúlt évet nem fogom röviden összefoglalni, írtam rendesen, tudtok mindent. Aki új olvasóm, de lusta olvasni (ellentmondás-e van [sic!]), annak ide linkelem a tavalyi nem rövid, de annál zseniálisabb beszámolót az - akkor még csak - öt évről. Az elmúlt 12 hónapot mindenképpen vissza kell olvasni, sajnálom. (Miközben nem is sajnálom.)
A jövőre vonatkozóan nincsenek konkrét terveim , a bejegyzések továbbra is véletlenszerű gyakorisággal fogják követni egymást, sokszor lényegesebb tartalom nélkül. Avagy zavaros tartalommal.
Az igazság határozottan nem az, amikor egy héten összesen három napot dolgozol és arra a három napra jósolnak nyárias időt.
A Cyber-világ rovat nem Cyber-világ bejegyzését olvashatják.
Hosszú idő után először akadt kezembe videojátékokkal foglalkozó magazin, meg is rohantak az emlékek, pedig csak egy PC Gururól beszélünk. Nem mondom, hogy katasztrofális újság, de csak PC-sek írnak benne, sokszor konzolos teszteket...
A lényeg, hogy eszembe jutott, annak idején mennyire vártam a Playtime!, majd Multiplay!, majd ki tudja milyen címmel megjelenő, Magyarország talán legszínvonalasabb havi konzolos magazinját. A végén, amikor már PS Guru néven futottak, előfizető voltam, a postaládában várt minden hónapban az újság, nagyjából egy délután alatt ki is olvastam. A jobb és az engem érdeklő cikkeket többször is elolvasta, sokat szinte kívülről tudtam, a képalákon mindig jókat derültem, avagy fogtam a fejemet. Az akkoriban luxusnak számító DVD mellékleten található tesztek (írásos kommentárral) és előzetesek kiválóak voltak. Ne feledjük, ez még 2004-2005-ben volt, akkor még nem sokan rendelkeztek szélessávú internet kapcsolattal, Youtube sem volt, csak a kopár internet, néhány híroldallal. Talán még pornó sem volt! Akkoriban minden, a játékokat érintő hírt onnan tudtam meg, nem voltak pár soros, önmagukat ismétlő hírek, amikből az derül ki, hogy készül egy játék. Az ilyeneket szépen egy csokorba gyűjtötték, vagy bekerültek a lapzárta után érkezett részbe. Ha egy kiadó összeolvadt a másikkal, arról hosszabb, átfogó írás született, a várható következményekkel, nem csak két sor, majd fél nap múlva egy, már hat soros hír, amiben csak kevés új információ van.
Igen, az internet világában, amikor senkinek sincs ideje egy hosszabb írásra, mert csak arra kíváncsi, hogy mikor jön már az kállofdúti, mert a hetes már négy hónapja megvan, tök gáz, nem is lehet hosszabban írni, nem olvassák el. Októberben jön a kállofdúti, oszt kész. Ha meg elcsúsztatják egy hónappal, akkor sipákol, hogy erről sehol sem írtak, miért nem lehet tartani a megjelenést, stb. Pedig írtak, csak egy lábjegyzetnyi hírben. Emiatt a felgyorsulás, minél hamarabbi, de semmit mondó hírszerkesztés, látogató és pénzhajhászás miatt nem tudnak megélni a csak offline magazinok. Élő embernek nincs arra pénze, hogy egy ilyet támogasson. Néhány játéktesztet le lehet hozni hamarabb, mert a tesztpéldányok kikerülnek, ha nincs szoros megkötés, akár két héttel korábban s olvasható a teszt, de a hó közepi vagy végi megjelenésekkel nem lehet mit kezdeni. Mire az újságos bódéba kerül a lap, már mindenki legalább kétszer végigjátszotta a játékot, a tesztelőnek meg amúgy sincs igaza.
Mindezektől függetlenül jó érzés egy igényes külsejű, igényes stílusú (semmi gém, gamma, stuff, stb.) - még ha elsősorban PC-s is - lapot a kezünkbe venni. Az ember kultúrálódik, olvas, nem csak üvölt a metrón a fülébe a zene.
A Cyber-világ, Cyber-világot kritizáló, de mégis ott íródott rovatát olvasták.
Akkora nagy meleg volt ma (30°C), hogy majdnem Nyár lett a bejegyzés címe, de aztán estére lecsökkent 20°C alá a hőmérséklet, így nem. Viszont érezni lehetett a nyár illatát, meleg volt a levegő, aligruhás csajok járkáltak az utcán, én meg dolgoztam. Szóval a csajokból csak villanásokat láttam... Na nem mintha akarnám őket látni, ugye. Tegnap délután még nyári zápor is volt, ami után, ahogy a nyári záporokat követően szokott volt lenni, sütött a Nap tovább. Mindenesetre öröm volt látni ezt a számot, reményeim szerint az egész nyár olyan lesz, mint a mai időjárás, néha egy kis záporral. Nem úgy, mint a tavalyi vagy az idei hullámzó tavasz. Hétfőtől, mert a májusi eső aranyat ér, megint esni fog. Lehet, hogy kiállok alá, hátha megnövök így öregségemre. Erről jut eszembe, hogy idén pont négyszer olyan idős leszek, mint az Egy Blog. Az első bejegyzésnél még tizenhétszer voltam olyan idős. Öregednék?
Hétfőn annyira jót edzettem, hogy tegnapra nem regenerálódtak rendesen az izmaim, nem pihenték ki magukat. Pedig nem szokott gondom lenni azzal, ha két egymást követő napon kell gyúrnom. Az is igaz persze, hogy egy erős vállazós nap után nem kellene erőset hátazni. De hát így jött ki az ütem, nem volt mit tenni, edzeni kell. Ha már ki van fizetve a bérlet.
Tegnap este megnéztük a Lány és a farkas (Red Riding Hood) filmet a moziban. Inkább ki kellett volna kölcsönözni a torrent boltból, mert nem pont azt kaptam, mint amire számítottam. Előzetest és egyéb írásokat nem néztem vagy olvastam róla, de a vérfarkasok majdnem mindig jók, a poszter is jót ígért. Na nem olyanra számítottam, mint a tavalyi Farkasember, mert az nagyon tetszett, de ennél kevésbé romantikusra, kicsit keményebbre. Ha már vérfarkas, az ember egy kevés ijesztegetésre számít, valamint magyarázatra, hogy hogyan jött létre ez a jószág. Csajoknak vagy a csajod kiengesztelésére a film ideális.